Jézus, amikor itt volt a földön, tanított. Miről ismerhető fel ma az ő tanítása?

"De ha letekint Krisztus a mennyekből, ő melyik vallásban ismeri fel a saját tanítását?

Mert csak egyféle lehet az övé."

Nem egy konkrét vallásról ismeri fel,hanem azokról az emberekről,vagy közöségekről(ezek lehetnek a világ bármely pontján,és nem muszáj,hogy felekezethez tartozzanak)akik azokat a gyümölcsöket termik,amelyekről ő beszélt,és mutatott példát.

Kedves Lost in the Darkness!

Maximálisan egyet értettem hozzászólásoddal, egészében véve jó dolgokat feszegettél. Egy dolgot szeretnék csak kiemelni belőle, ami lehet, hogy csupán megfogalmazási hiba, de lehet, hogy egyeseket téves következtetésre indít.

Ezt írod: "A Biblián kívül nincs más forrás. Esetleg még egyedül a Szentlélekre és a szívre lehet hivatkozni nagyon helyesen, mint forrás. "

Nos itt a szívre való hivatkozás, ami kérdéses. Sajnos minden ember szíve alapjában fertőzött a bűn mocskával. "Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki." (Jób 14,4)-mondja Jób könyve. Egyedül a Szentlélekre támaszkodhatunk a -Szentírás híján (de még azzal együtt is!)-, mint tanácsadóra. Ha pedig az Ő szavát nem halljuk, vagy nem értjük, akkor a lelkiismeretünk az irányadó. A szívünk általában a kívánságainkra van ráhangolódva, és az lehet jó is, de lehet nagyon rossz is. Nem hallgathatunk minden esetben a szívünkre, mert az amit mi "szívünk szerint" kívánunk magunknak, az gyakran a legnagyobb nyomorba dönt minket, de lehet, hogy még másokat is. Tehát nem megbízható tanácsadó a szív. Egyedül Isten tudja, hogy mi jó nekünk, jobban, mint mi magunk! Ezért fontos az Ő szavát rendszeresen olvasni, hogy megértsük az Ő lelkületét, hogy mi is az Ő igazi akarata, hogy vezérfonalunk legyen a mindennapokra, és ... hogy rá tudjunk hangolódni az Ő gondolkodására, ezáltal átalakulva lelkileg, átformálódva az Ő képére és hasonlatosságára, egészen addig, amikor már az én kívánságom megegyezik az Ő kívánságával.

Ha viszont valakinek nincs ilyen vezérfonala, akkor hallgasson a lelkiismeretére, -még mindig jobb, mint ha a szívére-, ugyanis az sohasem fog áment mondani helytelen vágyainkra, elképzeléseinkre, csak meg kell hallani a szavát, és alá kell magunkat rendelni ennek a jó késztetésnek. Egyébként pedig a hitetlen emberek is a lelkiismeretük alapján lesznek megítélve, mert Isten igazságos, és csak azt kéri számon rajtunk, amit módunkban lett volna megtenni, de nem tettük meg...

Ne haragudj, hogy ezt kiemeltem, de azt hiszem, sok félreértést eloszlathat ezeknek a dolgoknak a tisztázása. Egyébként úgy látom, hogy Te is így gondolkodsz, mert ezt írod: "Nekünk a célunk Isten útján haladni, mert ő maga a világosság, az élet és az igazság. "

Ámen!

Kedves #12 válaszoló!

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásod és a javítást:)

Természetesen nem úgy érettem a szíves dolgot, hogy engedjünk az összes érzelmünknek (a szív minden indulatának stb...)

Hanem az volt az alap hipotézisem, hogy aki jó ember, annak van szíve (nagy a szíve). Ugye a "gonosz" emberekre pedig mondják, hogy szívtelen. (persze tudom, hogy ennél sokkal bonyolultabb a helyzet)

Tehát arra szerettem volna célozni, hogy a lelkiismeretünkre, a szentlélekre hallgassunk. A jóra való törekvés járjon át bennünket. Gyakoroljunk empátiát, irgalmat és sok-sok szeretetet:)

Ne mindig a rosszat lássuk csak a másikban, ne mindig ítélkezzünk, ne az egónk irányítson, hanem úgy álljunk másokhoz, mintha a testvérünk lenne. Aki bajban van, azt figyelmeztetni kell, segíteni és nem kegyetlenül elbánni vele. Ne a megtorlás és a harag vezéreljen.

Hanem Isten szent lelke és az igazság.

Ne a háborút keressük, hanem a békét. :)

Isten áldjon testvérem és tartson meg téged a szeretetében;)

Kedves Kérdező!

A feltett kérdésedre az előző hozzászóló lelkülete pontosan megadja a választ. Ez az a lelkület, amit Krisztus elismer!

Legyen hála ezért Istenünknek!

;)