Miért tesz a keresztény egyház az önbizalomra? És miért csak mindig ostoroz?

Azt én is úgy gondolom, hogy Isten erőt ad a küzdelmekhez, már ha egyáltalán neki tetsző küzdelmek azok. Viszont azzal már nem értek egyet, hogy minden, amit elérünk, egyes egyedül Istennek köszönhető, mert magunknak is!!!

Könyörgöm, nem Isten edz heti három órában, vagy nem Isten tanul 4 éven át keményen, kevés szabadidővel, vagy nem Isten gyakorol valamit hosszú évekig, kitartóan. Isten erőt ad, de mi küzdünk!

A másik...

Szerintem igenis bízni kell magunkban is.

És igenis nem tetszik, hogy az egyház mindannyiunkat rossznak, sok-sok hibával rendelkezőnek állít be!

Ráadásul az ostorozó igehirdetésekben engem nem zavar, hogy ostorozó. Az viszont igen, hogy feltételezik, hogy nem tudok arról, hogy ebben/abban hibás vagyok! Akkor már inkább mondanák el, hogyan változtassunk, mit tartsunk ehhez szem előtt.

Igen, erre lehet mondani azt, hogy de minden hibánkról nem tudunk.

Na és akkor mi van???

Miért mindig azt kell nézni, hogy hol van még hiányosság? A fejlődést talán nem kellene észrevenni? TALÁN AZ IS MOTIVÁLNA!!!