Jehova Tanú gyerekeinél hogyan működik ez?

Természetesen egy óvodás gyereknek nehéz megérteniük, hogy egy dal, miért nem tetszik Jehovának, pedig lehet dallamos is meg szép. Mivel a gyereket nem vehetik ki az óvodából minden ünnepi időszakban, ezért tanulhatnak olyan énekeket, amik nem tetszenek Jehovának. A kis gyerek még nem tudja eldönteni, melyik ünnepi ének és melyik nem, ezért ugyanúgy megtanulja, mint más énekeket vagy mondókákat. Aztán otthon még énekelheti, de majd anyuka úgy is megmondja neki, hogy ez nem tetszik Jehovának és ha engedelmes a gyermek, akkor nem fogja énekelni. Természetesen, amikor mikulás nap van, vagy ünnepség, akkor általában Jehova tanúinál a gyermek nem megy azon a napon óvodában. Inkább otthon van a szülőkkel így elkerülik a gyerek ünnepen való részvételét. Persze ilyenkor még a gyermek nem tud dönteni ilyen dolgokban és lehet nem is fogja tudni megérteni, viszont addig míg kicsi a gyermek, a szülők döntenek róla és úgy nevelik, ahogy szerintük a legjobb lesz neki.

Szerintem vannak Jehova tanúi pedagógusok. Persze ez már lelkiismereti kérdés. Mert úgy is fel lehet fogni, hogy a munka része, de úgy is, hogy olyan dolgokat tanít a gyerekeknek, ami nem helyes.

szervusz

Az előttem szóló részben jól megfogalmazott egy "kényes" kérdésre adott választ.

De lehet olyat is tenni, hogy a gyermeket ha a szülők el tudják intézni, arra a napra, amikor "jön a mikulás" ne menjen óvodába. Valamint az óvó Néni ha együtt működő típus és megértő, akkor a szülő megbeszélheti, vele, hogy a gyermeknek adjon más feladatot arra az időszakra,

De jó, hogy nem születtem Jehovatanú-családba...

Bocs a Tanúktól, biztosan van sok szép és jó az ő életükben (is), amik kárpótolják őket az ünnepek hiányáért, de nekem nagyon hiányozna, ha nem vehetnék részt semmiféle ünnepségen... nagyon kirekesztettnek érezném magam. Mellesleg hívő vagyok, és nem hiszem, hogy Istent zavarná bármiféle ünneplés (persze csak ha nem valami sátánimádó/erkölcstelen dologról van szó).

Én saját tapasztalatot írhatok, mert szüleim Jehova Tanúi.

Amikor még iskolás voltam, már akkor is mélyen a vallásban voltak, így otthon semmilyen valláshoz kapcsolható ünnepet nem ünnepeltünk, tehát karácsonyt sem.

A gyerekek általában olyanok, hogy nem szeretnek kilógni a sorból, mert félnek a kitaszítástól (még ha ez alaptalan is lenne). Én is ilyen voltam, és próbáltam úgy tenni mintha mi is karácsonyoznánk. Most felnőtt fejjel már csak mosolygok ezen, de akkor elég stresszesnek éltem meg.

Engem sosem vettek ki a szüleim ünnepekkor, tehát végig kellett küzdenem ezeket a napokat :) Nem csak a karácsony, de pl október 23 vagy március 15 is ilyen hazudozós nap volt. ("Miért nem hoztál virágot?" "Hol a kokárdád?") Ahogy idősebb lettem persze elmúlt ez a megfelelési kényszer és pl középiskolában tanároknak, osztálytársaknak elmondtam, hogy ez a szüleim mániája, nincs mit tennem, ezzel kell élnem. Nem is csinált belőle senki problémát.

Gyerekként nem volt valami kellemes megélni ezeket, viszont nem hiszem, hogy maradandó nyomot hagyott volna bennem ez a pár malőr :)

Ha a szülőknek így nyugszik a lelkiismerete, kényszerítsék a gyerekre a hitüket (finomabban akartam fogalmazni bocsánat, csak most nem jut eszembe amivel körülírhatnám). A gyereknek suliban mindig lesznek problémái amivel meg kell küzdenie, eggyel több vagy kevesebb, asszem nem sokat számít.

Az én kisfiam is és sok ismerösöm gyermeke járt és jár óvodába.

Mindig örültünk a szabad napoknak a karácsonykor, mert jártunk a színházba, korcsolyázni, kirándulni a barátainkkal és gyermekeikkel együtt.

Ez okból soha sem volt semmi komoly problémánk. Az oviban és az isolában is a kisfiam vezetö tipus volt, és amikor elmesélte a gyerekeknek, hogy neki nem muszály várni bizonyos napokra hogy ajándékot kapjon, az igazság az hogy a gyerekek írigykedtek rá. :-)

Hálás voltam a pedagógusoknak, szerencsénk volt megértö, kedves tanítókra.