Kinél lehet szkíta keresztény ( azaz nem római vagy görög katolikus és nem is valamilyen református, "újkeresztény" ) halottbúcsúztatást illetve gyermekszületéskor keresztelőt megrendelni?

1) Koppány sámánista volt.

2) Szent István előtt az ortodoxia terjedt Magyarországon, illetve már Géza fejedelem tett kísérletet a római katolicizmus behozatalára. De ezen kívül semmilyen más keresztény irányzat nem volt a magyaroknál.

3) A szkíták animisták, vagy sámánisták voltak. Sohasem keresztelkedtek meg.

Ha keresztet találtak az ősmagyar sírokban az vagy rablásból származott, vagy pedig a Bizánchoz való közeledés jele lehetett. (Akkor még ne vált szét a két egyház.)

Az első magyar, aki megkeresztelkedett, Bulcsu volt, aki Bizáncban vette fel a keresztséget. Az összes többi csak utána jött és minden bizánci, vagy latin rítusú volt.

Nem tudom honnan szedted ezt a szkíta kereszténységet, de biztos olyan nagy baromság mint a mormonok elmélete az Amerikába vándorolt zsidókról.

"Jézus urunkat párthus hercegként ismeri"

Ez egy Badinyi-Jós Ferenc nevű katonai műszaki végzettségű dilettáns "történész" és vallásalapító által kitalált irányzat. Nincs rá bizonyíték, hogy létezett "szkíta kereszténység". Badiny-Jós antiszemita megfontolásból olyan "kereszténységet" követelt, aminek nincs köze a zsidókhoz. Ennek érdekében kellett Jézust pártus hercegnek beállítania. Természetesen a pártusok nála a magyarok elődei, ahogy azok a sumerok is, meg kb. mindenki, aki az ókorban számít a zsidókon kívül.

Művelt társaságban ne nagyon add elő ezeket az ökörségeket, mert kinevetnek és nem tartanak komoly embernek.

a többi erről a szkíta-baromságról igaz, de nem Badinyi találta ki, valami ilyesmi ideológiát gyártottak maguknak már a nácik is anno

tudtommal nincs ilyen, hivatalosan bejegyzett felekezet Mo-n (hogy a kérdésre is feleljek)

Koppány nem sámánista volt, hanem minden bizonnyal bizánci rítusú keresztény.

Sámánista azért sem lehetett, mert a magyaroknak táltosaik voltak nem sámánjaik, az egy egészen más kultúrkör volt.

"a magyaroknak táltosaik voltak nem sámánjaik"

Nagyon sokféle sámánizmus van, a magyaroké az egyik volt.

"Irányított őstörténetünk egyik legnagyobb csúsztatása az, hogy Szibériában és másutt valóban létező sámánokat önkényesen összemosták őseink tudós gyógyító embereivel a táltosokkal, márpedig őseink soha olyan területen nem tartózkodtak, ahol sámánok éltek volna. Jogos a "sámánkutatás" Szibériában, csakhogy a magyarok ősei sohasem jártak ott. Ezen összemosás gyökereit abban kereshetjük, hogy őseink papjainál valóban voltak olyan tulajdonságok - kiválasztottság, "szakmabeli" ismeretek tudatos megszerzése stb, - amelyek a sámánoknál is megvoltak, a kettőjük közötti különbség azonban igen nagy. A marxista őstörténet azt hirdette, hogy a magyarok őseinek a vallása a sámánizmus volt, holott az nem tekinthető vallásnak. A vallásokra ugyanis bizonyos strukturális jegyek a jellemzőek, legfontosabb a vallási tudat, az istenhit (ideológia) és a mitológia. Emellett, de csak másodikként említendő a kultusz, azaz rítus, majd a függőségi érzések és a szociális szervezet. A sámánizmusnak azonban nincs egységes ideológiája, különböző mitológiákkal rendelkező népeknél fordul elő, nincs dogmatikája és teológiája. Leglátványosabb és kiemelkedő része a szertartás (a rítus, a "sámánkodás"), mely összefonódik a törzsi kultuszokkal és nem önálló, azaz a kultusznak nincs társadalmi szervezete. A szibériai sámán az a személy, aki - jelképesen - közvetít az emberek világa és a szellemek vagy lelkek elképzelt világa között. Legfontosabb jellemzője, hogy elő tudja idézni az extázist, melynek során megváltozott tudatállapotba került. A sámán extázisa előidézésére narkotikumokat, kenderfüstöt vagy gombákat használ, "sámánkodásait" szaggatott szarvasbőrruhában végzi, fején sámánkoronát visel és sajátos hangszerén dobol. Sámánjai voltak a lappoknak, az obi-ugoroknak, a madzsu-tunguz népeknek, a paleo-szibériai keteknek, korjákoknak, csukcsoknak, jukagíroknak, de sem az iráni népeknél, sem a belső-ázsiai hunoknál, ujguroknál és türk népeknél ilyenek létezéséről nincs tudomásunk.

Ezzel szemben őseinknek a természettudományokban járatos, tudós, gyógyító papjaik - táltosaik - voltak. A gyógyítást végző tudós és a varázslatot űzni akaró sámán között óriási a különbség. A táltoshoz hozzátartozik a tudás, a másikról való gondoskodás (tehát a gyógyítás), a természetfölötti erők (gyógyfüvek, sugárzások stb.) felismerése és használata. Ősvallásunk papjairól Theophylaktosz írja, hogy "a türköknek papjaik vannak". 1046-ban Péter király ellen fellázadt Vata fia János "táltosokat gyűjtött maga köré, akik éneket zengtek az új hit ellen". Honfoglaló őseink táltosai rendkívül nagy tudás birtokában voltak; mint a törzs legszűkebb vezetőrétegéhez szorosan hozzátartozóknak módjukban állt más kultúrák vallásaiból, papjaik tudásából a lehető legtöbbet eltanulva magukévá tenniük. Talán úgy is mondhatnánk, hogy a táltosok azok a nagy tudású emberek, akik a magyarság "kusza és véletlenszerű" szellemvilágát a Magyarok Istene alá rendezik. Őseink táltosai Belső-Ázsiától a Kárpát-medencéig megtartva ősi feladataikat sokat változtak, ma úgy mondanánk "modernizálódtak". A táltosok szerepe Európába érve fokozatosan halványodott, de a hagyomány gyökerei olyan mélyek, hogy bizonyos formában a máig fennmaradtak; füvesasszonyok, javasasszonyok és jövendőmondók személyében; a táltosok egy-egy részfeladatát ők viszik tovább, asztrológiai ismereteiket az Alföld pásztorai hasznosították, termékenység-rítusuk pedig néphagyománnyá vált. Tevékenységükből sokat megőrzött a néphagyomány; legmarkánsabban a regősök ritmikus ütemű éneklésében vagy a busó-táncokban és a sokáig élő garabonciás diák személyében lelhetők fel nyomai, de szokásaink, nyelvi fordulataink, sőt néhány régi helyneveink is őrzik személyüket. Ez a hitvilág semmiképpen sem nevezhető "primitívnek", hanem a valóságnak az adott körülményekhez való alkalmazkodásának tekinthető, mely a természettel, az ismeretlennel való szoros kapcsolatból ered. Az eltűnt táltos szerepe egy ősi hitvilág pusztulásának tragikus jele. A magyarság táltosai is arra a sorsra jutottak, mint a magyarok közül sokszor annyian. Egy részük abbahagyta az ősi gyakorlatot és a kereszténységet fölvéve igyekezett beilleszkedni az új, számára idegen társadalomba, más részük, aki ellenállt, kivégeztetett. Nem jelent meg többé "táltosló" és természetes okokkal magyarázták a lidérceket és a sokat jelentő szimbólumokból "díszítőelemek" váltak. A halottakat keresztény módon útravaló nélkül temették el, nem adtak melléjük útravalót és nem tették mellé használati tárgyait, fegyvereit. Az sem lett fontos, hogy a halott a felkelő Nap felé tekintsen. Az ősi hagyomány a civilizált Európában "babonává" minősült."

Az előbb idézett Kiszely műből.

Ez a szkíta-keresztény féle baromság ugyanolyan, mint a magyar-sumér-manysi-etruszk-szíriuszi, stb. rokonság (Arvisura és hasonló vicclapok).

Semmi nem támasztja alá, de azért sokan beeszik. Főként a nagymagyarkodók szokták ezt teli torokból harsogni. Részben talán politika is van benne.

Ugyanis az ősi magyar hit és a későbbi kereszténység nemigen illeszthető össze. Már csak az alapmondandója sem, ahol az egyikben a "tartsd oda a másik orcádat van", a másiknéál meg él a vérbosszú meg a Hadúr, mint istenség. Egyes pártok, nézetek viszont roppant büszkék az ősi magyar eredetre (Szíriusz-sumér-etruszk-mindegymicsakősilegyen). De ugyanakkor kell nekik a vallásos (keresztény) támogatók köre is. Ezért ügyesen és okosan összemosta ezt a két, egyébként teljesen különböző dolgot pár idióta. A sok zombi meg gyönyörűen beette.

Holott a kereszténységnek soha nem volt köze a magyarokhoz.

Viszont kiváló reklámfogás, és aki szeret nagymagyarkodni, az könnyen elfogadja, hiszen igazolását látja a kis hitének.

Szerintem szánalmas ostobaság.

Ami meg a hozzászóló által linkelt "a táltos nem sámán" szöveget berakta, szintén felült egy hasonló baromságnak.

Ugyanis a magyarok véletlenül sem egyistenhívők voltak!

Mert ugye volt nekik Hadúr, meg volt Földanya, meg Világügyelő (néha más neveken is szerepelt), és még pár entitás. Tehát már ott bukott a mutatvány. A táltosok meg (attól, hogy táltosnak nevezzük és nem sámánnak) más népek sámánjainak feleltek meg. Ezt a totemizmus is alátámasztja, ami más, sámánhitet követő népeknél is ugyanúgy megtalálható, mint nálunk megtalálható volt (csodaszarvas, turul, stb.). És szintén alátámasztja a Világfa, ami szinte az összes sámánista vallásban szerepel, akárcsak az ősi magyar vallásban.

Nem érdemes felülni noname emberkék gagyi kitalációinak, mert nagyon beégeti magát az ember.

:)

(Első vagyok)

Na már most, kedves barátom, az, hogy e-mailban írsz nekem választ már magában elárul valamit.

Amúgy pedig ismerve az államalapítás előtti magyarokat, szerintem egy kereszt ellopása, és mint zsákmány sírba tétele, nem számított náluk bűnnek. Szerintem inkább te indulsz ki magadból, amikor az ősmagyarokat szenteknek képzeled el glóriával a felett.

Egyébként nem tudom ki vagy te, de remélem megbocsátasz, hogyha inkább hiszek neves és nemzetközi szinten elismert történészeknek, akik állításaikat tényekkel, leletekkel és esetleg írásos emlékekkel is alá tudják támasztani, mint neked, akinek még a nevét is csak utólag tudtam meg.

Emellett ezeknek az ősmagyarokat fényező történeteknek a 99%-a úgy hülyeség, ahogy van. A maradék 1% pedig valami tény kifacsarásából és fatális félreértelmezéséből származik. Én az ilyen könyvekre még a papírt és a tintát is sajnálom. Ponyvának is utolsó az egész és még arra sem használnám, hogy a fenekemet kitöröljem vele.

Üdvözlettel

Egy 20 éves történész