Különböző egyházak hogyan gondolkodnak a kárhozatról?

Az én hitem a János 3:17 alapján azt tanítja, hogy Isten nem ítél senkit sem örök kárhozatra. Nem védem ezzel a hitem, nem bizonygatom a bibliai mivoltát (még akkor sem, ha hiszem, hogy helyes) - csak válaszolok a kérdésre.

Tehát nálunk az a hivatalos tanítás, hogy a megváltás Isten és az ember közös ügye, ketten intézik (mindenkivel Isten) és ezért senki nem fog elkárhozni.

Nálam az a gond, hogy amit az a vallás tanít, amelyiknek a tagja vagyok, számomra nem elfogadható. Ezért nem írtam le, hogy mit tanítanak.

Amit írtál, az szerintem igazolja amit mondok, de nyilvánvalóan nem akarok ebből hitharcot. Jézus kezébe adta az ítéletet és azt tesz vele Jézus, amit akar.

Én nem hiszek az egyházam idézetlistájában - a Bibliát nem versről-versre írták meg, hanem folyamatos szövegként. Az író mindig valamilyen helyzetből szólal meg, valakiknek. Így amikor az egyházam előáll az idézeteivel, az igen vitatható. Vitatom is, csak nem itt.

Hagyok mást is szóhoz jutni.

Az általad várt válasz:

Protestáns hívő vagyok és nem fogadom el az egyházam tanait, ahogyan a hittestvéreim közül sokan, én is vitatom. Azt vallom, hogy örök élete van a hívőknek, de azt, hogy ki, hogyan, mikor lesz hívő és miként kap üdvösséget, Isten intézi, nem ember. Vagyis nekem nincs beleszólásom.Így okoskodni, megítélni sincs jogom.

Amit leírtam, az becslésem szerint kb. 40 milliós hívő tömeg véleménye (tehát nem külsős és nem egyedi).

Az egyházunk univerzalistáknak nevez minket, ami bizonyos szempontból igaz lehet, de mi elutasítjuk (ha érdekes miért, leírom).

A hagyományos katolikus tanítás alapján én hiszem és vallom, hogy létezik örök kárhozat, és azt, hogy ez annyira hozzátartozik a kereszténység lényegéhez, hogy enélkül az ember SEMMIT nem ért meg a kereszténység üzenetéből, mindvégig homályos lesz számára a megváltás.

De azért hadd tegyem hozzá, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni az állandó félreértések miatt: ISTEN SOHA SENKIT NEM „KÜLD” A POKOLBA! A pokolban minden lélek tudja, hogy saját hibájából és saját döntéséből van ott. Emiatt nem lehet Istent felelőssé tenni. Az elkárhozott lelkek pokolbeli kínjai részben annak a világos felismeréséből állnak, mily könnyen elkerülhették volna a kárhozatot. Ezek az elkárhozott lelkek életükre visszatekintve világosan felismerik Isten igyekezetét, mellyel meg akarta akadályozni, hogy a pokolba kerüljenek. Csakhogy ezek a lelkek sorsukat szabad akarattal választották, és Isten tiszteletben tartotta az elhatározásukat.