Isten teremtette az embert vagy az Ember teremtette az Istent?

Egyszer biztosan megtudjuk a választ.

Amúgy pedig, a vallások megszemélyesített istenei szerintem is emberi alkotások.

Mondhatnánk azt is, hogy egyfajta szimbólumai valaminek, amit nem tudunk megmagyarázni, megérteni még.

Nem szeretnék ítélkezni, de az írásodból, és a témához való hozzáállásodból úgy fest, hogy viszonylag jó körülmények között élsz, anyagi biztonságban, nagyobb problémáid még soha nem adódtak az életben, talán még a szüleid is tartanak el.

Tudod, vannak emberek, akik vagy ebben nevelkedtek, vagy már csak ebbe tudnak kapaszkodni, a hitbe, valaki iránt, aki talán segít rajtuk. Véleményem szerint egy gondolkodó, felnőtt ember valahol maga sem hiszi el, hogy valahol létezik valaki, akit Istennek nevez, és végtelen hatalma van. Ez teljes abszurd. De jó benne hinni, mert segít neki, és tényleg ez az utolsó mentsvára, a HIT.

Én magam nem hiszek benne, de elfogadom azokat, akik igen. Nem kérdezősködök, nem próbálom burkoltan rájuk erőltetni az én nézeteimet.

Válaszok pedig nincsenek. Akárki bebizonyítaná, hogy márpedig isten nem létezik, nem fog sikerrel járni, ugyanis akik addig elhitték, azután is elfogják. Ezen nem változtatnak tények, számok, egyenletek, bizonyítások.

Szervusz

A kérdésedben felvetett mindkét lehetőségre azt írnám, igen.

Miért?

Mert természetesen Isten teremtett meg mindent, minket embereket is, most is csak azért írhatunk egymásnak, mert mint az élet forrása, föntartja az erőnket, életünket.

De az ember nagyon sok isteneket teremtett magának, amelyeket imádhat, amelyek előtt hajbókolhat. Ezt elismeri a Biblia is:

Korintusz 8:5, 6 Mert még ha vannak is, akiket „isteneknek” neveznek, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok „isten” és sok „úr”, számunkra valójában e g y Isten van, az Atya, akiből van minden, és mi őérte; és e g y Úr van, Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi őáltala.

van egy mondás: Ahova a tudomány nem ér el, ott van Isten.

Van amikor dolgokat nem tudunk megmagyarázni. Azt az embert aki a tudományban hisz ez zavarja, frusztrálja, hiszen az ő hitének alapja nem ad rá magyarázatot.

Az aki valami vallásban hisz pedig elfogadja, hogy így van.

Vegyük a tűzet: a tűz meleg és fényes. Aki a tudományban hisz, az kereste, kutatta, hogy ez miért van így. Aki vallásban az elfogadta hogy azért mert meleg és fényes. Nem kereste az okot.

Amint a tudományos megtalálja az okot hogy a tűz miért meleg és fényes, nem keres tovább, hanem elfogadja az okot. Aztán vannak akik kételkedni kezdenek a kutatásban, tovább kutatnak, és rájönnek, hogy a tűz mégse azért meleg és fényes ahogy előtte gondolták, hanem másért.

"Ahova a tudomány nem ér el, ott van Isten."

Sok mindenre van mondás. Attól még nem lesz igaz.

"Van amikor dolgokat nem tudunk megmagyarázni"

Ilyen bizony tényleg van. És ugye célravezető ilyen esetben újra megvizsgálni a jelenséget, elemezni az adatokat, kontrollált kísérleteket végezni, stb. Magyarul tudományos módszertant alkalmazunk. Ha bizonyos kritériumoknak megfelel a jelenség (falszifikálható, empirikusan eldönthető objektív kérdéseket vet fel, stb.) akkor csak a tudomány kutathatja, hiszen a tudományos módszertan mutatott és mutat fel eddig eredményeket objektív kérdésekben. Valaminek a léte vagy nem léte pedig objektív kérdés.

"Azt az embert aki a tudományban hisz ez zavarja, frusztrálja, hiszen az ő hitének alapja nem ad rá magyarázatot. "

Lelövöm neked az év poénját, előre is bocsi érte: A tudomány nem hit, és a tudományban nem kell hinni. Sőt, jó esetben az emberek nem hisznek a tudományban, hanem értik a működését. Természetesen itt nem arról van szó, hogy mindenki ért minden diszciplínához, de ismeri a tudományosság kritériumait, a módszertant, ismeri, hogy milyen egy hiteles forrás, hol kell valaminek utánanézni, ilyenek.

"Vegyük a tűzet: a tűz meleg és fényes. Aki a tudományban hisz, az kereste, kutatta, hogy ez miért van így. Aki vallásban az elfogadta hogy azért mert meleg és fényes. Nem kereste az okot.

Amint a tudományos megtalálja az okot hogy a tűz miért meleg és fényes, nem keres tovább, hanem elfogadja az okot. Aztán vannak akik kételkedni kezdenek a kutatásban, tovább kutatnak, és rájönnek, hogy a tűz mégse azért meleg és fényes ahogy előtte gondolták, hanem másért."

Ez a bekezdés kicsit ellentétben áll ám az előzővel. Mert ugye, ha a tudományban hinnének, akkor a tudósok egyszer kijelentették volna ,hogy X, (persze vizsgálat nélkül) és akkor az mindig is X maradt volna. De, ahogy írtad a tudomány megfelelő eszközökkel vizsgálódik és értelmez. Van egy módszertana, ami objektív, egzakt, leírható és hatékony. A vallásnak ezzel szemben se módszertana, se semmilyen alapja nincs objektív kérdések eldöntésére. (Most a szubjektív dolgokba és a vallás szerepébe belemehetnénk, de messzire vezetne.) Azt is jól írtad, hogyha valami eredmény ellentmond az eddigi adatoknak, akkor vizsgálgatjuk az eseményt, majd az új jelenséget is belevesszük a magyarázatba, valahogy összehozzuk a régi és az újat. Pontosan ez a felülvizsgálhatóság, ez az önreflexió adja, hogy a tudomány működőképes és hatékony rendszer, ez biztosítja, hogy ne dogmatikus baromság legyen.

Nem változna meg a világ, mert már régóta ismert a válasz.

Az ember teremtette istent. Jó oka volt rá. De ettől még egy konkrét ember számára az isten az a felsőbb lény, amely az embert teremtette. Nincs ebben ellentmondás.

A dolog úgy kezdődött, hogy az ember eszmélni kezdett. Akkor még nagyon ősember volt. De már érzékelte, hogy sok minden történik körülötte, és ő nem érti. Sőt, néha ez baj, mert veszélyt jelent. Akkor még nem tudta, hogy neki, mint embernek van egy alapvető tulajdonsága, sőt, minden élőlénynek van. Fél az ismeretlentől. Még a fájdalmas ismeretnél is jobban. Hányszor fordul elő, hogy valaki inkább egy nehéz, nyűgös, fizikai fájdalommal járó utat választ, mint egy jónak ígérkező ismeretlent. Az előbbinél tudja, mi fog történni. Az utóbbinál nem.

Ezért az embernek szüksége lett valamire (valakire), aki mindentől megvédi. Erdőben az erdőisten, tengeren a tengeristen. A pogányságnak is van istensége.

De mindig akadnak az emberek között olyanok, akikben erősebb a kíváncsiság a félelemnél. Ők a felfedezők. Hogy Amerikát, vagy az atommagot, az mindegy. A lényeg, hogy a kezdetben misztikus felsőbb lény fogalma fokozatosan letisztult, kétezer éve kialakult az egy isten, azaz "az isten" fogalma. Párhuzamosan a "felfedező" típusból kialakult a rendszerező tudós típus. Az egyik a nehéz döntéseket istenre bízza, mert maga fél meghozni azokat. És hisz, ez életének alapvető és elvehetetlen része. Neki ez az élet algoritmusa. A másik minden meg akar magyarázni, lázasan kutat. Egy idő után rájön, hogy bár minden megismerhető, de egy konkrét ember számára ez mindig véges. Ő az oknyomozó, döntésit nem bízza senkire, ezért nincs szüksége istenre. De mint gondolkodó lény, tudja, másnak ettől még lehet.

Aki hisz, nem érti, hogy lehet elvetni istent, hiszen számára az nélkülözhetetlen. Aki oknyomozó, nincs szüksége istenre, de éppen oknyomozása döbbentette rá, hogy másnak igen, ezért ezt megérti és elfogadja. Ez persze alapvető ellentét a kétféle ember között. De elfér egymás mellett. A kétféle embertípus számának aránya koronként változik, attól függően, mennyi a megemészteni való. Az informatikai robbanással most éppen nő a hívők száma. Sok ember vesztette el a fonalat a körülötte zajló eseményekben. Rémületében - de nem tudatosan, az csak később jön - hívő lesz.

Normális emberek jól megvannak mindkét esettel. Ezért sem lesz káosz. Mert így vagy úgy, de mindig ők vannak többen.