Mit jelképeznek az apokalipszis lovasai?

Háború, halál, viszály, éhínség (vagy dögvész, esetleg pestis)

Azt tudom, hogy a fakó ló a halálé, mert hát a hullák eléggé fakóak.

A háborúnál van a kard. Gondolom ez világos

(Első vagyok)

Amúgy a wikipedia cikket is én írtam, úgyhogy feleslegesen linkeled be

Jel 6,1 - Jel 6,2

Következik a pecsétek megnyitása. Az első négy pecsétnél négy lovas vonul fel. Az első fehér lovon ül. Nyíl a fegyvere, ami a keleti királyok szimbóluma.

Jel 6,3 - Jel 6,4

A második pecsét feltörésekor a második élőlény felszólítására megjelenik egy vörös ló: a polgárháborúk jelképe.

Jel 6,5 - Jel 6,6

A harmadik csapás a fekete lóval ábrázolt drágaság, éhínség, mely minden háború következménye. Isten irgalmából nem terjed ki mindenre a drágaság, így az olajra és borra sem. A dénár volt a római birodalomban a napi megélhetéshez szükséges pénz (Mt 20,2).

Jel 6,7 - Jel 6,8

A negyedik pecsét feltörésekor megjelenik a Halál és kísérete. A halál a háborúk és az éhínség következtében fellépő pestist jelenti, ezért lovának színe fakó (sárgászöld, hullaszínű). - Mind a négy ló az Isten nélküli hatalom terjedését szimbolizálja.

Jel 6,1

Megjegyzendő: Valamint az első hat pecsét felbontása által a könyv nem nyittatott meg egészen, mivel a hetedik pecsét annak végét még zárva tartotta, és a hat pecsét felbontása csak előkészület volt a teljes megnyitáshoz: úgy azt is, mi e hat pecsét felbontásánál hirdettetik, nem úgy kell érteni, mint a valóságosan már betörő büntetőitélet hirdetését, hanem csak mint az ahhoz való előkészület hirdetését. Az alatt nem a büntető itéletet már mérő, hanem az arra készülő Úr, átalán az előkészületi jelenet értendő.

Jel 6,2

Az Úr készülőben van ügyének a zsidóság fölött diadalt szerzeni, és Isten győzelmet ad annak. A kézives, fehér, győzelmi lovon, diadalkoszorúval, Jézus Krisztus. Zakariásnál 1,8. piros pejlovon ül. A három következő pecsét szorosan összefügg egymással; ezek a győző kiséretét jelentik, és kifejezik, hogy a zsidókat háború lepi el (4. v.), éhség fogja legérzékenyebben kínozni (5. 6. v.), és kard és mirigyhalál által vesznek el (7. 8. v.).

Jel 6,5

A lovas mérleget tart kezében élelmi szerek megmérésére, melyek úgy ki vannak szabva, hogy mindenkinek csak igen szűken jut, és nem tetszése szerint adatik.

Jel 6,6

egy mérték csak annyi lehetett, mennyit egy rabszolga napi élelmére a legszűkebben nyert. A termény olcsóságához képest Palesztinában ez igen nagy ár volt.

ebben ne legyen hiány. – Mily nagy volt az éhség Jerusalemnek Títus, római vezér által véghezvitt ostroma alatt, tudva van a történelemből. Oly nagy fokra hágott az inség, hogy egy, különben jómódú anya saját gyermekét ölte le és főzte meg eledelűl.

Jel 6,7

A pecséteknek gyorsan egymás után következett felbontása kétségkivűl azt jelenti, hogy az Úr, ki már fölkészűlt, nem akar késni büntető itéleteinek végrehajtásával.

Jel 6,8

A görög szerint: a föld negyedrészén. – Mint a történelem beszéli, Jerusalem ostroma alatt minden utcza annyira eltelt holttestekkel, s a halandóság oly nagy volt, hogy egy évnegyed alatt száztizenötezer nyolczszáznyolczvan hulla vitetett ki a kapuhoz, és hatszázezer hányatott le a falakon, martalékúl az ebeknek, sakáloknak stb.

Kedves Kérdésfelvető!

Az apokalipszis görög kifejezés, melynek jelentése: kinyilatkoztatás, feltárás, lelepelzés. Sajnos a köztudatban ez a fogalom összefonódott végítélet, a világvége félelmetes jeleneteivel, azonban az a könyv: Jelenések könyve, amely Jézus krisztus apokalipszise, kinyilatkozatása pont, hogy inkább evangélium (jó hír), ami Jézus Krisztustól származik és Jézus Krisztusról szól! Az ebben található nagy vázlatpróféciák, melyek ciklikusan követik egymást történeti folyamatosságban mutatják be az üdvtörténetet, mégpedig az Isten megváltási tervének szempontjából. A lovasok akikre utaltál a könyvben szereplő második nagy vázlatprófécia: a hét pecsét első négy pecsétjének felnyitásakor jönnek elő. A fehér, a tűzvörös, a fekete és a hullaszínű ló párhuzamba állítható az első négy levéllel, és az első négy trombitaszóval, melyek az első és a harmadik vázlatpróféciában jelennek meg. E hozzászólás keretei nem engedik meg, hogy részletesen elmondjam e jelképek pontos azonosítását, így csak nagyon röviden fogalom össze a lényeget. A lovakkal már Zakariás próféta könyvében is találkozunk így az azonosítás viszonylag egyszerű. A koronás fehér lovas az őskeresztény korszak hívő egyházát, tűzvörös lovas az üldözések korszakának egyházát, a fekete lovas a világi hatalommal szövetkező birodalmi egyház, végül pedig a hullaszínű lovon ülő pedig középkori üldöző egyházat jelképezi...

Remélem tudtam segíteni!

Üdvözlettel: Péter

Jel. 6,1–8. A vészthozó apokaliptikus lovasok.

Az egyes pecsétek felnyitása utáni látomásokban fokozódnak a katasztrófák egészen Krisztus visszajöveteléig. Az első négy vízió eseményei párhuzamosan futnak egymás mellett (1–8), az ötödik (9–11) és a hatodik (12–17) vízió különálló eseményeket ábrázol. A hetedik pecsét feltörése (8–1) előtt van egy közbevetett látomás (7. r.), amelyben a figyelem nem a világon végbemenő ítéletekre, hanem Isten választottaira, az egyházra összpontosul.

Amint a Bárány feltöri az első pecsétet, a négy élő lény közül az első hatalmas hangon előszólít egy fehér lovon ülő lovast, akinek a kezében íj volt, fején korona és győztes hatalom adatott neki. Mivel a négy ló látomása vészthozó jelenség és párhuzamosan fut, nem értelmezhető az első lovas sem Krisztusnak, sem az evangéliumnak, amint erre több exegeta próbál a Jel 19:11kk. és a Mk 13:10 alapján következtetni. A jelenség jellegzetesen egy párthus lovas képe. A párthusnak a császárok korában többször betörtek a római birodalomba és fennállt a veszély, hogy elfoglalják a birodalom keleti részét. A vízió jelentése: a megerősödött párthus birodalom győzelmei Róma felett a vég kezdetét jelentik (1–2).

A második pecsét felnyitásakor egy tűzvörös ló jött elő. A vörös szín a vér jele. Lovasának megadatott, hogy elvegye a békességet a földről. Ennek a lovasnak nincsenek olyan jellegzetes vonásai, amelyek alapján alakját elhelyezhessük a kor történetében. A kard a háború jele (Mt 10:34; Mk 13:7). Azt jelenti a vízió, hogy a végső időkben soha nem látott méretű háborúk törnek ki, amelyek az egész lakott területet sújtják. Az emberek esztelen dühükben egymást gyilkolják (3–4).

A harmadik pecsét felnyitásakor megjelent fekete ló és lovasának kezében a mérleg az éhínség jele (vö. Mk 13:8). Ókori asztrológiai kalendáriumokban a csillagkép mérleggel rossz aratást, szegény esztendőt jelentett. Ha egy mérce búza egy dénár, ez azt jelenti, hogy egy munkás napi keresetéért csak annyit vehet, amit aznap felél. Kezétől a szájáig él. Ez az ár a normálishoz képest kb. tízszeres drágulást jelentett. A kevésbé értékes árpából háromszor annyit lehetett kapni egy dénárért. Az olaj és a bor luxuscikkek. A csapás tehát a legszélesebb néprétegek eledelét, a búzát és az árpát érinti. De a gazdagok sem érezhetik magukat biztonságban, ha a nép széles rétegei éheznek.

A negyedik fakó ló és rajta a halál és az alvilág letarolják, amit az első három meghagyott. A háborúval és az éhséggel együtt járnak a járványok. Az előző történelmi korok réme a pestis, a döghalál, amelyet a temetetlen hullák tetemei terjesztettek, és a háború után legyengült emberek közt szedte áldozatait.

A négy ló, színével együtt emlékeztet a Zak 1:1–7; 6:1–8 víziójára. Ott négy szekeret lát a próféta, amelyikbe különböző színű lovak vannak fogva és a négy égtáj felé igyekeznek, hogy elvigyék Isten parancsát. Itt a négy ló külön külön járja be a földet.

Az apokaliptikus hagyományban (vö. Mk 13) megvan az utolsó idők csapásainak a sorrendje: háborúk, általános kháosz, éhség, pestis, hívők üldözése, az ég és a föld megrendülése. A háborúk, a kháosz, az éhség és a pestis bekövetkezett. A következő képben már a mártír-egyházzal találkozunk.

SZENT JÁNOS APOSTOL JELENÉSEINEK KÖNYVE.

1. - Szent János Jelenéseinek könyve (Apocalypsis) jelképes látomásokba foglalt kinyilatkoztatás, mely megjövendöli a keresztény egyháznak állandó küzdelmeit és győzelmeit, eredetétől a diadalmas befejezéséig az örök boldogságban. A Jelenések könyve az újszövetségnek egyetlen szorosan vett prófétai irata, bár egyes jövendölésekkel az evangéliumokban, valamint Szt. Péter és Szt. Pál egyes leveleiben is találkozunk.

2. - A Jelenések könyvének szerzője magát Jánosnak mondja (1, 1 ; 21, 2 ; 22, 8.), ki bizonyságot tett Isten és Jézus Krisztus tanítása mellett (1, 2.) és ezen bizonysága miatt Patmosz szigetén száműzetést szenvédett (1, 9.) ; emellett oly tekintéllyel beszél Kis-Ázsia egyházaihoz (2. és 3. fej.), amilyen csak egy apostolt illethetett meg. Így tehát a Jelenések könyvéből merített belső érvek Szt. János apostolt és evangélistát mondják a munka szerzőjének. Ugyanezt bizonyítja a történelmi hagyomány is, mely a II. század elejétől a III. század közepéig egyhangúlag Szt. János apostol művének vallotta a Jelenések könyvét. A III. században alexandriai Szt. Dénes és iskolája — nem történelmi, hanem hittani okok alapján — bizonyos Joannes Preszbitert mondta a Jelenések könyve szerzőjének, de ez a külön vélemény nemsokára eltűnt az egyházban, és a XVI. század hitújítóinak fellépéséig senki sem vonta kétségbe, hogy a Jelenések könyvének Szt. János apostol a szerzője.

Szt. Jánosnak patmoszi száműzetése 95-re, a keresztényüldöző Domitianus római császár uralkodásának idejébe (81-96.) esik ; a Jelenések könyve is ebből az időből való. Az egyház mindig isteni eredetű, sugalmazott könyvnek tartotta, de a Szt. János apostol szerzősége ellen emelt, fentemlített szórvanyos kételyek miatt az ún. deuterokanonikus könyvek közé sorozzuk.

3. - A Jelenések könyvének célja: megerősíteni az egyház gyermekeinek hitét, bizalmat és lelkesedést önteni szívükbe, hogy bármennyi üldözés is érje Jézus Krisztus igaz egyházát a gonosz lélek és a neki szolgáló világ részéről, ez az üldöztetés isteni eredetének és küldetésének legfényesebb bizonyítéka és a jó ügynek végleges diadalával fog végződni, mert Isten az egész világtörténelem folyamán atyai gondviselésével vezeti egyházát. Ez a kinyilatkoztatás nagyfontosságú volt Szt. János apostol életének vége felé, midőn az egyház már a második véres üldözést szenvedte, az apostolok legtöbbje már vértanúhalált halt, és az üldözött keresztények még nem ismerhették az egyháznak azt a dicsőséges múltját, amelyre mi tekinthetünk vissza; nagyfontosságú minden időnek és minden kornak keresztényeire nézve is, mert a küzdelem a jó és a rossz között az egyháznak egész életén keresztül tart. A Jelenések könyve nem győzi elégszer ismételni, hogy bármily erővel törjön is a gonoszság Isten országa ellen : a pokol kapui sohasem fognak azon erőt venni !

4. - A Jelenések könyvének tartalma a következő :

a) Bevezető rész.

Szt. János Kisázsia hét egyházához általános levelet intéz, melyben előadja Patmosz szigetén nyert látomását : az Emberfiának megjelenését és felszólítását, hogy Kisázsia hét legjelentékenyebb egyházához egy-egy külön levelet írjon. (1. fej.) A levelek Efezus, Szmirna, Pergamum, Tiatira (2. fej.), Szárdesz, Filadelfia és Laodicea (3. fej.) «angyalainak» szólnak, és az egyházak az azokban uralkodó állapotok szerint dicséretben vagy korholásban részesülnek.

b) A bűnös világot sújtó isteni csapások előkészítése és végrehajtása.

Nagyszerű hódoló égi jelenet után (4. fej.) a megölt és feltámadt Bárány átveszi a hét pecséttel lezárt könyvet, miközben az égi seregek magasztalást zengnek neki. (5. fej.) A Bárány egyenkint felnyitja a könyvnek hat pecsétjét ; az egyes pecsétek felnyitása alkalmával a próféta Isten terveiben meglátja a bűnös világra váró büntető ítéleteket. A földre jönnek az Isten győzelmes igéjét, a háborúkat, éhínséget és halált jelképező lovasok ; a vértanuk bosszúért kiáltanak az Úrhoz és az egész természet, ég és föld megrendül. (6. fej,) A hetedik pecsét felnyitása előtt egy angyal megjelöli az Ur választottait. (7. fej.) A hetedik pecsét megnyitására hét angyal lép elő, kiknek harsonák adatnak, míg Isten elé a szentek imái szállnak fel. A harsonák szavára az eddig csak Isten terveiben létező büntető ítéletek megvalósulnak. Az első négy angyal harsonájának szavára a földnek harmadrésze elég, a tenger és a folyók harmadrésze vérré változik, és a nap, a hold és a csillagok harmadrésze elsötétül. Egy repülő sas hármas jajt mond. (8. fej.) Az ötödik angyal harsonájának szavára az alvilágból sáskák jönnek fel a gonoszok gyötrésére, a hatodik harsonaszóra pedig nagy seregek törnek elő az Eufrát mellől, hogy az emberek harmadrészét megöljék. (9. fej.) Egy angyal parancsára a látnók elnyel egy könyvecskét, mely a jövőre vonatkozó titkokat tartalmazza (10. fej.) ; majd felméri az Úr templomát és oltárát. Az Úrnak két tanuja bűnbánatot hirdet, de a mélységből feljövő vadállat megöli őket; három és fél nap múlva feltámadnak és a mennybe szállnak. Nagy földrengés támad, az égben pedig a hetedik angyal harsonájának szavára a szentek hódolnak az Urnák, és látható lesz az égi frigy szekrény. (11. fej.)

c) Isten országának diadalmas harca a gonoszság hatalmaival.

A 12. fejezetben hét nagy látomás leírása kezdődik. A napba öltözött, csillagkoszorúval ékes asszony fiút szül, kit egy nagy vörös sárkány el akar nyelni, de a fiú az égbe ragadtatik. Az asszony a pusztába menekül, a sárkány pedig harcot kezd az asszony többi gyermeke ellen. (12. fej.) A tengerből és a szárazföldről egy-egy csodálatos vadállat száll föl, hogy a világot elcsábítsa ; követőik megjelöltetnek. A vadállat neve 666. (13. fej.) A Bárányt 144.000 szűz kíséri. Egy angyal hirdeti a bűnös Babilonnak (Rómának), az összes istenellenes hatalmak előképének vesztét. Az isteni ítéletnek jelképei: a sarló és a szőlősajtó. (14. fej.) A vadállat legyőzői dicsőítik az Urat, hét angyal pedig Isten haragjának hét csészéjét (15. fej.) önti ki a földre, a tengerbe, a folyókba, a napba, a vadállat trónjára, az Eufrátba, a levegőbe, mire különböző természeti csapások támádnak, és előre jeleztetik az ellenséges nemzetek végső támadása Isten ellen. (16. fej.) Egy angyal megmutatja a látnoknak a nagy paráznát, Babilont (17. fej.) ; egy másik angyal Babilon elbukását hirdeti, melyet siratnak a föld királyai és kereskedői (18. fej.), míg a szentek Istennek hálát zengenek igazságos ítéletéért. A királyok Királya döntő harcban legyőzi a két vadállatot és követőit; a két vadállat a kénköves tüzes tóba taszíttatik. (19. fej.) A szentek ezeréves uralkodása Krisztussal; a sátánnak és szövetségeseinek végső támadása Isten ellen ; a sátán a kénköves tüzes tóba vettetik. A halottak föltámadása és a végítélet. (20. fej.) 4 mennyei Jeruzsálem egész dicsőségében leszáll a földre. (21, 1— 22, 5.)

d) A könyv befejezése: Jézus csakhamar eljő az ítéletre. (22, 6—21.)

5. - A Jelenések könyve nem írja le jövendölések alakjában az egész világtörténelmet, vagy épen annak minden (fontosabb) mozzanatát, nem is pusztán az ősegyház győzelmét a zsidóság és a keresztényüldöző római birodalom fölött, hanem azt a nagyszerű gondolatot domborítja ki, hogy az egyház, bár útja a világtörténelem folyamán nem akadálytalan diadalút, hanem állandó harc és üldöztetés, Istennek gondviselő vezetése alatt mégis diadalmasan halad előre, - a folytonos üldöztetés és küzdelem közepette, - a tökéletes megdicsőülés felé. A Jelenések könyvének nagy részében a Babilon neve alatt szereplő keresztényüldöző pogány Róma testesíti meg Isten országának ellenségeit.

A Jelenések könyvének magyarázatában nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy jelképes látomásokkal van dolgunk : a próféta a legtöbb esetben nem közvetlenül a bekövetkező eseményt, hanem annak szimbólumát látja. Sok esetben ugyanaz az egy jelkép a történelemnek több eseményére is vonatkozik, melyek közül az előbbi a később bekövetkezőnek előképe; máskor ismét több jelkép vonatkpzik egy és ugyanarra az eseményre. A Jelenések könyvének egyes részei néhol párhuzamosan is haladnak és ugyanazokra a történelmi tényekre vonatkoznak. A Jelenések könyvének egész terjedelmén végighúzódik az ellentét Jézus Krisztus és a sátán, Isten országa és a gonosz lélek országa, Jézus Krisztus követői és a sátán rabszolgái között. Mivel a jövendöléseknek egy része még ma is a jövőre vonatkozik, az egyes jelképek magyarázata sokszor igen nehéz.

6. - A Jelenések könyvének szerzője sokban követi az ószövetség prófétáit, főleg a jelképekben beszélőket (Ezekiel, Dániel, Joel, Zakariás), kiknek nyelvezetét is utánozza. Ez könyvének bizonyos hebraizáló jelleget ad, bár szerzője görög nyelven írt. Mindamellett úgy gondolataiban, mint kifejezéseiben a Jelenések könyve és a negyedik evangélium közt igen nagy a hasonlóság.

6, 1—8, 6-ban Szt. János látja a lepecsételt könyv hét pecsétjének megnyitását és megismeri Isten terveit, melyek nemsokára meg fognak valósulni: az evangéliumnak diadalmas elterjedését a földön, és azoknak a csapásoknak előkészítését az égben, amelyek a hét angyal harsonájának szavára (8, 6—10, 18.) a bűnös földet sujtani fogják. Megjegyzendő, hogy az egyes pecsétek logikai mozzanatok és nem jelentik a világtörténelemnek meghatározott korszakait vagy eseményeit.

1—2. Az első pecsét megnyitása. Jöjj és lásd szavakat a latin fordítás és több görög kézirat szerint az. egyik élőlény (4. 6.) a prófétához intézi; a jobb görög kéziratokban azonban csak "Jöjj el" olvasható: az élőlény a 2. versben megjelenő lovast hívja. Ugyanígy a 3. 5. és 7. versben is. A jelenés Zak. 1, 8—11. és 6, 1—7-re emlékeztet. A fehér lovon ülő lovas a régi magyarázók szerint maga az Isten győzelmes Igéje (19, 11—13.); más (kevésbbé valószínű) magyarázat szerint a győzelmes zsarnokság. Legvalószínűbb, hogy ez a jelkép az evangéliumnak diadalmas elterjedését állítja elénk, az apostoli kortól a világ végéig. A kézíj az evangélium ellenállhatatlan erejét jelenti; a korona a folytonos győzelmeket: az egyes nemzetek és emberek belépését Isten egyházába. Míg a többi lovas egyelőre még nem lép a cselekvés terére (1. alább), a fehér lovon ülő lovas által jelképezett evangélium már ekkor kivonul, hogy győzzön : az evangéliumot az egyház kezdete óta hirdetni kellett minden teremtménynek. (Máté 28, 19. Márk. 16, 15.) Szt. János tehát itt. a múltba helyezkedik vissza, mert a Jelenések könyvének korában a keresztény vallás már el volt terjedve a Földközi-tengernek egész környékén és Kisázsiában.

3—4. A második pecsét megnyitására vörös lovon előlép a háborúkat jelképező lovas. Kijőve, talán áz Úr trónja előtt elterülő üvegtengerből. (4, 6.) Á második lovas, úgy mint az utána jövők, egyelőre még nem indulnak földi útjukra.

5—6. A harmadik pecsét megnyitása: fekete lovon jő az éhinséget jelképező lovas. Egy font gabona nem egészen két liternek felel meg; egy tízes (dénár) a munkás napibére volt, (V. ö. Máté 20, 2.) — A 6. versben említett árak roppant nagyok az akkori rendes árakhoz képest. A bort és az olajat ne bántsd : talán célzás Titus rendeletére Jeruzsálemnek 70. évi ostroma idején hogy a római sereg kímélje meg a szőlőket és az olajfákat. Mások egy Domitianus császár idejében kiadott rendeletre látnak célzást, mely a római birodalom szőlőinek felerészben való kiirtását követelte, s amely főleg Kisázsiában nagy zavargásokat idézett elő.

7—8. A negyedik pecsét megnyitására halvány (görög: «zöldes») színű lovon jő a döghalált jelképező lovas. A föld négy része fölött, a görög szerint: «a föld negyed részé fölött». A negyedrész Isten irgalmát jellemzi a büntetésben is, mely nem sújtja egyszerre az egész bűnös világot, hanem a gonoszoknak időt enged a megtérésre. A halált és az alvilágot a szent szerző együtt említi 1, 18 ; 20, 13. 14-ben is. Az ószövetség prófétái rendesen szintén együtt említik a háborút, éhínséget és dögvészt, mint Istennek legnagyobb földi büntetéseit. — A 8. vers utolsó része összefoglalja a hármas csapás borzalmait. A föld vadállatai az elnéptelenedett vidékeket lepik el.

A Kr. u. I. század története számos nagy háborúról, éhínségről, döghalálról és elemi csapásról tud (melyek a világtörténelem folyamán minduntalan meg-megismétlődtek), miközben az evangélium egyre folytatta és folytatja diadalmas útját minden akadályon keresztül.