Jelenések könyve 6,9-11, már fel lettek támasztva?

Szia!

Először is nagyon fontos tisztázni a kért szakasz műfaját. Ez nem egy regény, vagy élménybeszámoló, hanem prófétikus beszéd, mely jelképrendszert használ. Ahhoz, hogy megértsük ismernünk kell a Szentírás jelképrendszerét.

Az a tény, hogy János "lelkeket" lát az oltár alatt, és hallja őket kiáltani, nyilvánvalóan jelképes kifejezés.

A Biblia egyértelműen tanítja azt, hogy a halál után nincs tudatos és érzelmekkel telített lét. (Lásd. Préd. 9:7-8,12. Az a "lélek", amelyről itt szó van, a vérben lévő isteni éltető erő, maga az élet, amit erőszakosan szakítottak el a testtől. (Vesd össze: V.Móz. 12:23. III.Móz. 17:11,14. I.Móz. 2:7).

Ez a vér a testtel együtt a föld alá - az "oltár" alá - jut a halál után. Azt a kifejezést, hogy ezek a lelkek Istenhez kiáltanak, hasonlóképpen kell érteni, mint a Biblia egyéb ilyen kijelentéseit is:

"A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről." (I.Móz. 4:10).

"Mert a kő is ellened kiált a falból, és a gerenda a faalkotmányból visszhangoz neki." (Hab. 2:11).

"A ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok kiált" (Jak. 5:4).

A bemutatott esetben tehát azt mondhatjuk, hogy a mártírokkal szemben elkövetett igazságtalanság kiált, az igazság és jogosság Istenéhez. A mártírok kiáltására Isten azzal válaszol, hogy "adatának azoknak egyenként fehér ruhák."

"A fehér ruha a szentek igazságos cselekedetei." (Jel. 19:8). Ezek a vértanúk csaknem az egész középkor alatt félreismert és megvetett "eretnekek" voltak. Életük és jellemük be volt mocskolva az emberek előtt. A Reformáció fosztotta le róluk a középkori pápai hatalom mocskos vádjait, hogy a maguk tisztaságában és ártatlanságában állhassanak az emberek előtt. Így lett világossá, hogy ezek az emberek nem "eretnekek" és nem gonosztevők voltak, hanem "megölettek az Istennek beszédéért és bizonyságtételéért."

Jézus másik válasza feléjük az, hogy "még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik azoknak a száma, akiknek meg kell ölettetni."

A mártíroknak adott válaszban utalást találunk arra, hogy a középkori hamis vallásosságban kibontakozó hatalomnak adott idő még nem járt le, de már nem sok van hátra belőle. Ez a válasz azt is magába foglalja, hogy még mindig lesznek olyanok, akik életük feláldozásával pecsételik meg Istenhez való hűségüket.

Az ötödik pecsét leírása egy adott történelmi szituációra vonatkozik. Ezeknek a pecséteknek párhuzamait megtaláljuk a 2-3. fejezetekben található levelekben, és a 8-11. fejezetekben ztalálható trombitákban.

Üdv. Péter

szia

Miről is van szó?

Az égben nincs oltár, ennél fogva ez jelképes értelmezéssel bír.

Ezek nem lehettek olyan lelkek, amelyek levetették testüket, és amelyekben a pogány görögök hittek (1Mózes 2:7; Ezékiel 18:4). János jól tudja, hogy a lelket, vagyis az életet a vér jelképezi, és amikor a papok az ókori zsidó hajléknál levágtak egy áldozati állatot, annak vérét „körös-körül az oltárra” hintették, vagy „az égő felajánlás oltárának az aljára” öntötték (3Mózes 3:2, 8, 13; 4:7; 17:6, 11, 12). Az állat lelkét tehát szorosan összefüggésbe hozták az áldozati oltárral. De vajon miért látható Isten eme szolgáinak a lelke, vagyis a vére a jelképes égi oltár alatt? Azért, mert a halálukat áldozati halálnak tekintik.

Ezek felkentek, akik annak idején vértanúként haltak meg, mert támogatták Jehova Szavát és szuverenitását a buzgó szolgálatukkal. Olyan lelkek, „akiket legyilkoltak az Isten szava miatt és a tanúskodómunka [mar·tü·ri′an] miatt, amely megvolt náluk”.

Igen ezek az emberek már fel lettek támasztva, de nem ide a földre, hanem szellemi életre, mint társuralkodói Jézusnak,

Ők a 144.000-hez tartoznak. a többiek akik földi reménységűek, még "alszanak".

a lélek nem külön álló a testtől, mert a lélek az maga az ember,