A protestáns felekezetek szerint mit jelent a Jelenések 14. fej.8 vers?

Sokak szerint ez a Katolikus egyház.

Szerintem meg egyszerűen a hívő keresztények fogságát jelenti. Azokét, akik kijöttek ugyan Egyiptomból, de mégis fogságba mentek.

Szia!

Abban gondolom egyetérthetünk, hogy a betű szerinti értelemben vett ősi Babilon János apostol napjaiban már jórészt romokban hevert. A Jelenések könyvének későbbi fejezeteiben azonban találunk olyan utalást, hogy ezt a nevet jelképesen kell érteni: "Titok: a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja". (Jel. 17,5).

Miként a Jelenések könyvének sok más kifejezését és meghatározását, úgy e név jelentőségét is sokkal jobban megérthetjük, ha annak ótestamentumi előfordulását és alkalmazását is figyelembe vesszük. A Babilon név nyelvtani jelentésével kapcsolatban mindjárt két nagyon fontos dolgot figyelhetünk meg. A Babilon név mást jelentett a babiloniaknak, és mást a hébereknek.

Babiloni nyelven a "Bab-ilu", vagyis Babilon "az istenek kapujá"-t jelentette. A héberek azonban hasonló hangzású "bala" kifejezéssel emlegették Babilont, amely az ő nyelvükön "összezavarodást", megzavarodottat jelent.

A héberek ezt egyrészt megvetésük kifejezéseként használták. Másrészt pedig a kinyilatkoztatásba vetett hitükről tettek így bizonyságot. Bábel, vagyis Babilon, a nyelvek összezavarodásának volt a színtere. (I.Móz. 11,9).

Babilon uralkodói ezért nevezték "az istenek kapujá"-nak a fővárosukat, mert azt gondolták, hogy az istenek ezt a helyet választják jelenlétük színhelyéül, ha az emberekkel érintkezni akarnak, illetve utasítást akarnak adni a földi ügyek intézésére. (Lásd: I.Kir. 22,10).

A név jelentéséből arra lehet következtetni, hogy a babiloni királyok abban a tudatban éltek és uralkodtak, hogy az istenek őket bízták meg a világ ügyeinek intézésével.

Korunkban is van egy hatalom, amely hasonlóan gondolkodik ebben a kérdésben. Ezért "Isten földi helytartójá"-nak tekinti magát. Ez a város kezdettől fogva arról volt nevezetes, hogy megtagadta az igaz Isten tiszteletét és az akaratának való engedelmességet.

Babilon alapítói arra törekedtek, hogy olyan uralmat hozzanak létre, amely teljesen független Istentől.

Az emlékezetes toronyépítéssel emléket állítottak hitehagyásuknak, amely az Isten ellen lázadó ember gőgjét volt hivatott kifejezni. Ésaiás próféta úgy írja le, hogy Babilon láthatatlan uralkodója tulajdonképpen Sátán. (Lásd. Ésa. 14,4 és 12-14).

Amiként Isten Jeruzsálemet választotta, hogy eszköze legyen akarata és szándéka végrehajtásában, ekképpen Sátán Bábelt választotta földi székhelyéül, ahonnan tevékenységét igyekezett kiterjeszteni az egész földre.

Ebben az értelemben az ótestamentomi időben ez a két város képviselte a jó és a gonosz között végbemenő küzdelmet.

Az ősi Babilon bukása óta pedig Sátán szüntelenül arra törekedett, hogy az egyik vagy a másik világhatalom útján hajtsa uralom alá a földet. Ez a szándéka már régen sikerült volna, ha nem lépett volna közbe ismételten az isteni beavatkozás.

A keresztények már az I. század vége felé a Babilon kifejezés alatt magát a Római Birodalmat, különösen pedig annak fővárosát, Rómát értették: "Köszönt titeket a velem együtt választott babiloni gyülekezet". (I.Pét. 5,13).

Köztudott, hogy ebben az időben az egykor csodálatos Babilon már szinte teljesen romhalmaz volt, senki sem lakott benne. A zsidók azonban és a keresztények is példátlan szenvedéseket viseltek el a kegyetlen római közigazgatástól. Hasonló sorsban volt részük, mint egykor elődeiknek, a Babiloni Birodalom részéről. A zsidók és a keresztények részére tehát a Babilon név megfelelően fejezi ki azt az érzésüket, amelyet a császári Róma irányában éreztek.

Az őskeresztény iratokban számtalan alkalommal találkozunk a jelképes Babion említésével. A szövegösszefüggések pedig azt igazolják, hogy minden esetben Rómára vonatkoztatva történik a hivatkozás.

Összegzésként azt mondhatjuk, hogy mind a szószerinti, mind pedig a jelképesen vett Babilont eleitől fogva az igaz Isten és követőinek ellenségeként ismerték. A Jelenések könyvében említett Babilon név lett a politikai és a hitehagyott vallásos mozgalmak jelképévé, de egyúttal a vezetőjévé is. Miként a korai kereszténység idején, úgy ma is Rómával kapcsolatban használhatjuk a Babilon jelzést. Rómában van az a politikai és vallási hatalom, amely igényli magának azt, hogy székhelye "az istenek kapuja", vagyis így tekinthető ő Isten Fia helytartójának.

Rómára alkalmazható az a meghatározás is, amit Babilonról állít a Biblia, hogy "részeg volt a szentek vérétől". (Jel. 17,6.) Egyedül Róma nevezhető olyan "nagy város"-nak, amely fogalommá lett. Amely egyrészt nevet adott a történelem leghatalmasabb birodalmának. Másrészt ennek a "nagy város"-nak a neve ma is fogalom a kereszténység világában. A prófécia tehát találóan alkalmazza ennek a politikai és vallási hatalomnak a megjelölésére azt, hogy "nagy város".

Üdv. Péter

Szia!

Mindkettő. Elsősorban vallási, de a hatalom érdekében értelemszerűen politizál is...

Üdv. Péter

És egy másik, egy második angyal követte, és ezt mondta: Elesett! Elesett Nagy Babilon, aki az összes nemzetet megitatta paráznasága haragjának borával! (Jelenések 14:8). A Jelenések könyve most először, de nem utoljára Nagy Babilonra irányítja a figyelmet. Később a 17. fejezet úgy mutatja be mint kéjsóvár szajhát. De ki is ő valójában? Nagy Babilon a hamis vallás világbirodalma. Magában foglal minden olyan vallást, amely megőrizte az ókori Babilon vallásos tanításait és szokásait, illetve kinyilvánítja annak szellemét.

. Több mint 4000 évvel ezelőtt Jehova összezavarta a Bábel tornyát építők nyelvét Babilonban. A különböző nyelvcsoportok szétszóródtak a föld legtávolabbi részéig, és magukkal vitték hitehagyott nézeteiket és szokásaikat, amelyek a mai napig a legtöbb vallás alapjául szolgálnak (1Mózes 11:19)

.Legkiemelkedőbb alkotórésze napjainkban a hitehagyott kereszténység, amely hatalmas, törvénytelen szervezetként tűnt fel Krisztus után a negyedik században, olyan hittételekkel és külsőségekkel, amelyek nem a Bibliából, hanem javarészt a babiloni vallásból erednek (2Tesszalonika 2:312).

. Nagy Babilonnak is voltak hódításai, ám ezek legnagyobb része nem volt annyira szembetűnő. Egy parázna nő fortélyait bevetve az összes nemzetet megitatta, vallásos paráznaságot követve el velük. A politikai uralkodókat arra csábította, hogy kössenek vele szövetséget és barátságot. Bevetve vallásos vonzerejét politikai, kereskedelmi és gazdasági elnyomást tervelt ki. Pusztán politikai és kereskedelmi okokból vallási üldözéseket és háborúkat, keresztes hadjáratokat és nemzetek közötti háborúkat szított. És azzal szentesítette mindezt, hogy kijelentette: ezek Isten akaratából történtek.

Szia!

Jézus Krisztus által. Amikor Ő visszajön.

Üdv. Péter