Ha van egy halálos betegségem és nem hagyom hogy az orvosok megoperáljanak és inkább a halált választom, akkor pokolra kerülök?

Kedves kérdezö, a Biblia Istenének nincs öröme abban, ha valaki meghal.

Jézus földönlétekor halottakat is támasztott fel. Nem mondta senkinek sem, hagyjátok, hiszen jó helyen van. Megmondta a Lázárral kapcsolatban is, hogy "Lázár alszik"...amikor 4 napig halott volt. Nem mondta, hogy a mennyben van. Azt mondta alszik, tehát nem tud semmit sem.

Hogy a halál nem volt benne az Isten tervében, megtudjuk, amikor elgondolkodunk afelett, hogy az Édenben mit mondott Isten Ádámnak. Ha eszel a fa gyümölcséröl = meghalsz,

Engedetlen volt, nem állta ki a próbát.

De mi erröl NEM tehetünk. Azért küldte el Fiát Jézus Krisztust, hogy meghaljon és ezzel kiváltson minket a halál karmaiból.

Jézus ezt tudta. Azért is mondta ezt a verset János 3:16.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ö benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen".

A Biblia arról beszél, hogy Isten eredeti elhartározása meg volt valósulni, hogy az egész Föld Édenné váljon.

Amikor a halál már nem lesz úr, sem a betegség sem a fájdalom.... Ha van Bibliád kérlek keresd ki az Ézsaiás 35 fejezetét....

Gondolod hogy egy ilyen szeretö Isten, képes lenne kegyetlenül, gonosz módra az embereket egy szószerinti mesés tüzes pokolban kínozni? Ugye nem....Nem tennénk meg ezt mi emberek sem. Nem is gyülölünk annyira, hogy kívánnánk valakinek ezt a kínt, ha igen az nagy baj....

Katy

Az a tévhit hogy nincs pokol.Az ördög ezt elhitetné.A gonosz és meg nem térő emberek akik az ördög alattvalóinak tartják magukat(ördögimádók)nem jutnak Isten országába a pokol a "lakhelyük".Péter ,a szikla, amelyen az alvilág kapui nem vesznek erőt.

Jézustól "a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk ... 31 Ezek nagyon kérték őt, ne parancsolja őket vissza az alvilágba."

Fausztina nővér naplója:

”Ma egy angyal levitt a pokol mélyére. Ez nagy kínok helye. Hatalmas nagy a térsége. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja - Isten elveszítése, a második - a szüntelen lelkiismeret-furdalás, a harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín - a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra. Az ötödik - az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés - a sátán szüntelen társasága, a hetedik - a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége. Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én, Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Most nem beszélhetek róla, mert Istentől azt a parancsot kaptam, hogy írásban hagyjam hátra ezeket. Az ördögök nagyon gyűlöltek, de Isten parancsára engedelmeskedniük kellett nekem. Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem, nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten irgalmához.” (Napló: 741)

Kérdező ,te pedig tégy szíved belátása szerint.A betegség amely megtámadott téged az ördögtől is lehet.Imádkozom a gyógyulásodért a Jézus szent nevében.És ha keresztény vagy te is kérj imádságot a gyülekezetektől.Az Isten meghallgat : 6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.

8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

9. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; ...(Máté 6.)

Isten és orvos kapcsolata ,Ez talán segíthet a döntésedben:

Isten és az ember közös munkája

A gyógyítás szolgálatában az orvosnak Isten munkatársaként kell dolgoznia. A Megváltó mind a lelket, mind a testet szolgálta. Az általa tanított evangélium a lelki élet és a testi gyógyulás üzenete volt. A betegségből való gyógyítást összekapcsolta a bűntől való szabadítással. Ugyanezt a szolgálatot bízta a keresztény orvosra, akinek Krisztussal együttműködve kell enyhítenie embertársainak mind testi, mind lelki terheit. A beteg számára ő az irgalom követe, aki gyógyulást hoz megbetegedett testének és bűnbeteg lelkének.

Krisztus az orvosi hivatás igazi feje. Ő a Nagy Orvos. Ő áll minden istenfélő orvos mellett, aki az emberi szenvedés enyhítése érdekében gyakorolja hivatását. Míg az orvos a fizikai betegség gyógyítására a természet gyógyszereit használja, hívja fel betegei figyelmét Krisztusra, aki mind a lélek, mind a test betegségeit gyógyítani tudja. Amihez az orvosok csak hozzá tudnak munkájukkal segíteni, Krisztus azt be is végzi. Az orvosok igyekeznek a természet gyógyító munkáját segíteni. Krisztus maga a gyógyító. Az orvos törekszik az életet megőrizni; Krisztus pedig adja az életet.