Lévén, hogy ez egy anoním oldal, bátran megkérdezem: papok, van köztetek, akik ateisták lettetek az idő múltával? Mikor? Miért?

Hogyne lennének adottak. Ez kizárólag az egyén döntése.

Azt gondolom, egy gondolkodásmód, vagy életszemlélet akkor tud ellentétessé válni, ha valamilyen drasztikus hatás ér valakit, és azt összefüggésbe hozza saját addigi életvitelével. Aki pap lett, utána többnyire egyházi környezetben mozog. Aki ateista, olyan módon foglakozik a természettel, hogy annak jelenségeit önmaga kívánja megérteni, nincs szüksége hozzá felsőbb lényre. Az előbb említett kataklizmától eltekintve elég nehéz elképzelni, hogy vallási környezetben valakit olyan hatások érnek tartósan, amik az ateistákat érik. Tehát pálfordulás eléggé ritka és speciálisan egyedi jelenség lehet.