Mi a véleményetek, tapasztalatotok a Jehova tanúiról és a vallásról?

Ha már annyi bizonygatjátok a háromságot:

1. Ez az ige bizonyítja Isten nagyobb voltát: 1Korinthus 15:27. Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.

28. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

2. 1. János 17:21

"Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ŐK IS EGYEK LEGYENEK MI BENNÜNK: hogy elhigyje a világ, hogy TE KÜLDTÉL engem. "

Ha szó szerint értjük, Jézus minden tanítványa egyenlő vele és Istennel.

3. Jézus kihez imádkozott, ha ő maga az Atya? Ráadásul azt mondta Atyjának, hogy "ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Lukács 22:42)

4. Mikor tanítványai megkérdezték Urunkat, hogy mikor jön el a vég, azt mondta, hogy azt senki sem tudja, csak az Atya. Tehát ha az Atya tudja, ő viszont nem, hogyan lehetnének egyazon személy vagy egyenrangúak?

5. Amikor az ördög megkísértette Jézust és azt mondta neki, hogy mutasson be imádatot, Jézus mit mondott? Azt hogy imádj te engem, mert én vagyok az Isten? Nem. Meg amúgy is, ha ő egy lenne az Atyával, ilyennel meg sem lehetett volna kísérteni.

6. Máté 16:16. Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.

Ez is azt mutatja, hogy Jézus az Isten Fia, nem pedig maga az Atya.

Meg egyébként is, azt mondta, hogy a "Te szavad igazság", nem pedig, hogy a mi szavunk igazság, vagy az én szavam igazság.

7. Mi volt a vád, amiért kivégezték az Urat?

János 19:7. Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy ISTEN FIÁVÁ tette magát.

8. 1Korintusz 11:3

"Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten." Itt is azt írja, hogy az Atya nagyobb, mert ugyanúgy, ahogy a férfinek feje Krisztus, Krisztus feje az Isten.

Szóba hoztál egy seregnyi hamis érvet az előző oldalon a Tanúk tanítása ellen, erre én viszonylag röviden válaszoltam, de te erre novellányi romlott konzervvel vágsz vissza. Ezek az ellentámadások, melyek a tudományosság és a pontosság látszatát akarják kelteni, már többször bemásolásra kerültek ezeken az oldalakon. Nem sok értelmét látom azon kívül, hogy a témát olyan terjedelművé tetted, amit követni nem lehet. A kuszaság pedig csak a te oldaladat segíti, eléggé átláthatatlan ahhoz, hogy sokan bele sem kezdenek, vagy az első csali válaszok után azt higgyék, hogy az érveitek igazak. Pedig milyen messze vannak ezek az igazságtól!

Csak néhány példa:

Az, hogy a „bölcsesség” szó héber megfelelője mindig nőnemben van, nincs ellentétben azzal, hogy ezt a szót Isten Fiára használják. A „szeretet” szó görög megfelelője abban a kifejezésben, hogy az „Isten szeretet”, szintén nőnemű alakban fordul elő (1János 4:8). Mégis Istenre utalnak vele.

"Ezen kívül a helyesebb fordítások, mint például a Károli és Káldi, úgy fordítják, hogy Isten bölcsességget „szerzett” (Károli), „bírt” (Káldi) a kezdettől."

Istennek és a bölcsességének sem volt "kezdete", de Jézusnak sok helyen mondja a Biblia, hogy volt, pl. a János 1:1, 2-ben is! Tehát ez sem jó válasz.

"Azonban ez a téves értelmezés figyelmen kívül hagyja a mondat közepét, amely leszögezi, hogy a Bölcsesség öröktől fogva (olam) létezik, vagyis örökkévaló."

Csakhogy a Biblia az "olamot" többféle értelemben is használja, pl a zsidó papságra is alkalmazza, holott maga a Biblia ismeri el, hogy az később megszűnt. Jelenthet "örökkévalóságot", de nem feltétlenül jelenti azt. A Mik 5:2 is ezt a szót használja, de nem kezdet nélküliséget jelent itt sem.

"Én, a bölcsesség, együtt lakozom az eszességgel, és meglelem az ismeretet és a gondolkodóképességet."

"Ha a bölcsességnek létre kellett jönnie („létre lett hozva”), akkor arra kell következtetnünk, hogy Istennek nem volt bölcsessége egy bizonyos időpontig amikor is Ő megalkotta azt?"

Nem azt a bölcsességet hozta létre, mellyel Jehova mindig is rendelkezett, hanem azt a valakit, akit ez a tulajdonsága jelképez.

A megtévesztés gyakran abban az önkényes szabályállítási kísérletekben van, amikor egy-egy bibliai kifejezés jelentésének próbálják szűkíteni, vagy tágítani az jelentéstartományát. Ez figyelhető meg az "imádatot" jelentő bibliai kifejezésen is, hiszen néhányszor ezt a szót alkalmazzák a Bibliai írói a Jézusnak adott tisztelet kifejezésére is, mivel magas rangú személyek előtti leborulást (NEM imádatot) is jelent, mint tiszteletadást kifejező szó.

"Az a fontos, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, hogy mit mond a Példabeszédek 8:1-2-ben: „Hát nem kiált-e a bölcsesség, és nem hallatja-e hangját a tisztánlátás? Kiáll a magaslatok tetejére.” Habár a bölcsesség megszemélyesített, nőnemű alakban van, a bölcsességet egy asszonyként ábrázolják."

Érdekes, ez Jehova estében megengedett, ez nem szúr szemet?

------

És a következőben pedig semmi ellentmondás nincs:

(Héberek 1:1-14) Az Isten, aki régen sokszor és sokféleképpen szólt ősatyáinkhoz a próféták által,

2 ezeknek a napoknak a végén egy Fiú által szólt hozzánk, akit kinevezett mindenek örökösévé, s aki által a világrendszereket is alkotta.

3 Ő az Isten dicsőségének visszatükröződése és magának a lényének pontos mása, s mindeneket fenntart az ő hatalmának szavával; miután pedig megtisztulást szerzett bűneinkért, leült a Fenség jobbjára a magasságokban.

4 Így hát jobbá lett, mint az angyalok, aminthogy kitűnőbb nevet örökölt az övéknél.

5 Melyik angyalnak mondta például valaha is: „Te vagy az én fiam; én atyáddá lettem a mai napon.” És ismét: „Én atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz.”

6 Mikor pedig ismét elhozza Elsőszülöttjét a lakott földre, ezt mondja: „És hódoljon neki Isten minden angyala.”

7 Ezenkívül az angyalokról ezt mondja: „És angyalait szellemekké teszi, és nyilvános szolgáit tűznek lángjává.”

8 De a Fiúról: „Az Isten a trónod örökkön-örökké, és királyságod jogara az egyenesség jogara.

9 Szeretted az igazságosságot, és gyűlölted a törvénytelenséget. Ezért kent fel az Isten, a te Istened, az ujjongás olajával társaidnál inkább.”

10 Továbbá: „Ó, Uram, te raktad le kezdetben a föld alapjait, az egek a te kezed művei.

11 Azok elvesznek, de te megmaradsz; és mind elöregszenek, akárcsak egy felsőruha,

12 és összegöngyölöd őket, úgy, mint egy köpenyt, mint egy felsőruhát; és fel lesznek váltva, de te ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el soha.”

13 Melyik angyalról mondta pedig valaha is: „Ülj az én jobbomon, mígnem ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.”

14 Nemde mindnyájan nyilvános szolgálatra rendelt szellemek ők, akiket azért küldtek el, hogy szolgáljanak azoknak, akik megmentést fognak örökölni?

------

A második vers szerint akkor ki alkotta a világot? Jehova Isten, aki csupán a Fia "által" alkotta a világot, tehát méltán hívja Őt EGYEDÜL teremtőnek a Biblia.

A hármas vers mondja-e, hogy "egyenlőek" hatalomban vagy tudásban, vagy korban, stb.? Mondja-e ezt bármely más szöveg a Szentírás 66 könyvében? NEM! Nem hogy kettőjükre nem, de azon kevés helyen, ahol szó van a szent szellemről is szövegben, még kevésbé.

A négyes vers megállapítását miért kellett kiemelni, ha ez nyilvánvaló volt? Nemde azért, mert Jézus az angyalokhoz hasonlóan a teremtett világhoz tartozik, akiknél "kitűnőbb NEVET" örökölt - vagyis nem azt mondja a vers, hogy más természetű lény lenne tőlük, ugye?

Az ötös versel kapcsolatban először egy párhuzam:

Miért vonatkoztatja a Zsoltárok 102:26–28 (102:25–27, ÚV) szavait a Héberek 1:10–12 a Fiúra, holott a zsoltáríró azt Istennek szánta? Mivel Isten a Fiú révén valósította meg a zsoltáríró által megfogalmazott teremtési munkát. (Lásd: Példabeszédek 8:22, 27–30; Kolosszé 1:15, 16.) Ne kerülje el a figyelmünket, hogy a Héberek 1:5b idéz a 2Sámuel 7:14-ből, és Isten Fiára alkalmazza. Bár ez az írásszöveg első ízben Salamon esetében teljesedett be, később pedig Jézus Krisztuson is, ez mégsem jelenti azt, hogy Salamon és Jézus "egyenlőek" vagy azonosak. Jézus ’nagyobb Salamonnál’, s olyan munkát végez, amelyet Salamoné árnyékolt elő (Luk 11:31).

A hatos versben lévő vitatott kifejezést sok fordítás nem 'imádatnak' fordítja, hanem pl. 'hódolatnak', mert a teljes Írásból az derül ki, hogy CSAK az Atyához szabad imádkozni, csak Ő az imádat tárgya. (Róma 15:5,6)

A nyolcas vers is vitatott, mert azt is többféleképpen fordítják. Az idézet és a tejes Biblia itt is világossá teszi a helyes értelmezést. Itt alább tárgyalva van.

A kilences vers kiemeli Jézust a "társai" közül, akit Jehova "felkent" az 'ujjongás olajával'. Miért, ha egyértelmű és evidens??? Mellesleg itt is kihangsúlyozza Pál, hogy a "te Istened", ugyanúgy, ahogy a miénk is!!! A bibliából nem derül ki, hogy nekünk valamiféle különbséggel kellene "Istenünknek" tekinteti az Atyát, mint ahogy Jézus tekintette. A bibliából az sem derül ki, hogy nekünk másként kellene hozzá imádkozni és közeledni, mint ahogy Jézus tette. Nyilvánvalóan UGYANÚGY kell ezt tennünk, mint Ő, mert Jézus ezzel is példát hagyott! Ha meg nekünk a Biblia szerint ugyanúgy és UGYANOLYAN értelemben "Istenünk" Jehova, mit ahogy Jézusnak volt, akkor miről beszélünk? Háromságról biztos nem!

A tízes versben Ki „rakta le a föld alapjait” ? A zsoltáros Istenről beszél, de Pál apostol Jézus Krisztusra alkalmazza ezeket a szavakat. (Zsidók 1:10, 11.) Amint kiderül, ezek a szavak azért is alkalmazhatók Jézusra, mivel ő Jehova "Mestermunkásaként" vagy Eszközeként működött a világegyetem létrehozásában, vagyis Jehova Jézus ÁLTAL hozott létre mindent. (Kolossé 1:15, 16.) Ezért Jézusról is elmondhatjuk, hogy ’lerakta a föld alapjait’.

-----

Héberek 1:8

Az ÚRB ezt mondja: „a Fiúról így szól: »A te trónusod örökké megáll, ó Isten.«” (A B.—D., Kár., Kat., Káldi, Soós, KNB hasonlóképpen hangzanak.) Az ÚV azonban így fordítja: „De a Fiúról [ezt mondja]: »Az Isten a trónod örökkön-örökké.«” (A Szep. ugyanezt a gondolatot közvetíti.)

Melyik fordítás van összhangban a szövegkörnyezettel? Az előző versekből megtudjuk, hogy Isten a beszélő, tehát nem ő a megszólított. A következő vers ezt a kifejezést használja: „az Isten, a te Istened”, ami rámutat, hogy a megszólított nem a legfelségesebb Isten, hanem ennek az Istennek az egyik imádója. A Héberek 1:8 a Zsoltárok 45:7 (45:6, ÚV) szavait idézi, amely eredetileg Izrael egyik emberi királyához szólt. Ennek a zsoltárnak az írója nyilvánvalóan nem tekintette azt az emberi királyt a mindenható Istennek. Ehelyett a Zsoltárok 45:7 ÚRB szerint így hangzik: „Trónod Istentől való.” (A Kám. úgy írja, hogy „Isteni széked”.) Salamonról — feltehetően ő volt a 45. zsoltárban megszólított király — azt mondták, hogy „leült Jehova trónjára” (1Krón 29:23, ÚV). Azzal összhangban, hogy Isten a ’trónja’, vagyis forrása és fenntartója Krisztus királyságának, a Dániel 7:13, 14 és a Lukács 1:32 rámutat, hogy a hatalmat Isten adományozta Krisztusnak.

A Héberek 1:8, 9-ben idézett Zsoltárok 45:7, 8-cal (45:6, 7, ÚV) kapcsolatban a bibliatudós B. F. Westcott kijelenti: „A LXX [Septuaginta] kétféle fordítást tesz lehetővé: a [ho the‧osz′] felfogható megszólító esetként mindkét előfordulásakor (A trónod, ó Isten, . . . ezért ó Isten, a te Istened . . . ), vagy alanyként (illetve állítmányként) az első esetben (Isten a trónod vagy trónod az Isten . . . ) és a [ho the‧osz′ szu] értelmezőjeként a második esetben (ezért Isten, sőt, a te Istened . . . ) . . . Igen valószínűtlen, hogy az eredetiben használt [’Eló‧hím′] a királyra vonatkoztatható. A valószínűség ellentmond annak a felfogásnak, hogy a [ho the‧osz′] a LXX-ban megszólító eset lenne. Mindent egybevetve az látszik a legjobb megoldásnak, ha az első mondatot így fordítják: Isten a trónod (vagy: trónod az Isten), ami azt jelenti, ’királyságod Istenre, a rendíthetetlen Kősziklára van alapozva’” (The Epistle to the Hebrews. [London, 1889] 25—6. o.).

Hű de sok minden gyűlt itt össze egy hét alatt!

A 10-es válaszolónak írom: 2Mózes 2:13-22 Ezt most vesd össze a 3:1-gyel. Csak pár sorral van lejjebb és érdekes módon az egyik passzusban Jetrónak, a másikban Réuelnek hívják Mózes apósát.

Mellesleg van egy rész a Bírák könyvében (már meg nem mondom, hol), amelyben a Hobáb név szerepel. Ugyanígy változik Mózes apósának nemzetisége is.

Az egészben az a jó, hogy időnként Jetró alias Réuel alias Hobáb Mózes vejeként tűnik fel.

Ez azért van, mert a különböző korszakokról ránk maradt zsidó elbeszéléseket a II. században egybeolvasztották, így jött létre a Biblia. Ezért van benne ellentmondás.

Ha van türelmed, kezdd el olvasni a 2Mózes 16:34 - 32:15-ig terjedő részt. Ez kb 7 oldal kisbetűvel írva. Figyeld meg azt is, hogy a történet elbeszélése ezalatt végig lineáris, egyszer sem tér el a tárgytól.

Azt is figyeld meg, hogy a történet elején Áron a Bizonyság mellé helyezi el a mannát. (mivel van bibliai ismereted, gondolom, nem kell magyaráznom, hogy a Bizonyság a zsidóknál a Tízparancsolatot jelentette)

A 7 oldal elolvasásakor arra az abszurditásra fogsz rájönni, hogy a történet elején említett Tízparancsolatot, csak hónapokkal később kapták meg Mózesék?

Vajon ez hogy lehet? Időutazás? Einsteini görbült tér?

Nem!

Egyszerűen csak két eltérő keletkezésű szöveg, két külön korból, amit később összemixeltek. Plágiumnak hívják.

Nincs itt semmi "ellentmondás" kedves Henrietta! Vagy azt képzeled, hogy ennyire nyilvánvaló, pár sornyi különbséggel nem tudták volna kiszűrni az olyan jellegű bakikat, amiről te beszélsz?! Ez mások hülyének nézése ám így, nem gondolod?

Mózes apósának a nevével kapcsolatban mi az meglepő? Az, hogy Jetró más néven: Réuel? Miért szokatlan és "ellentmondás" az, ha valakinek több neve van? Maga a Biblia is több ilyenről beszámol, pl. az egyik legismertebb Pál, akit Saulnak is hívtak.

3:1 — Milyen pap volt Jetró? A patriarchák korában a családfő a család papjaként szolgált. Jetró nyilvánvalóan egy midiánita törzsnek volt a patriarchája. Minthogy a midiániták Ábrahám leszármazottai voltak Ketura vonalán, lehetséges, hogy volt némi ismeretük Jehova imádatáról (1Mózes 25:1, 2).

Tehát előfordulhat, hogy természetszerűleg többnemzetiségűnek lehet nevezni Jetrót? :-)

Mózest érdekli izraelita társainak jóléte. Megöl egy izraelitát bántalmazó egyiptomit, s ennek következtében menekülnie kell. Így jut Midián földjére. Itt feleségül veszi Cipporát, a midiánita papnak, Jetrónak leányát. Tehát amikor Mózes a fáraó haragja elől menekült, egy nem izraelita, a Jetrónak is nevezett Réhuel otthonában talált menedéket. Mózes később értékes szervezési tanácsot kapott Réhueltől, akinek a fia, Hóbáb, keresztülvezette az izraelitákat a pusztán (2Mózes 2:15–22; 18:5–27; 4Mózes 10:29).

Tehát ez a látszólagos eltérés nem azért van, amit te mondasz, hanem mert vagy a fordítónak nem állt rendelkezésre minden pontos adat és forrás egyes fordításoknál, vagy figyelmetlen volt, mert ha kellőképpen alaposak és figyelmesek vagyunk, akkor NINCS ilyen és másféle ellentmondás sem az Istentől ihletett bibliában.

Ki volt Mózes apósa:

(4Mózes 10:29) "Mózes ekkor ezt mondta Hobábnak, aki a midiánita Réuelnek, Mózes apósának a fia volt: 'Útnak indulunk arra a helyre, amelyről Jehova ezt mondta: »Nektek adom.« Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert Jehova is jót mondott Izrael felől.'"

A második is a figyelmetlenségedet (vagy félrevezetettségedet?) jelenti a Bizonysággal kapcsolatban.

I. e. 1026-ban, Salamon templomának felszentelése idején „semmi nem volt a ládában, csak a két tábla, amelyet Mózes adott a Hórebnél, amikor Jehova szövetséget kötött Izrael fiaival az Egyiptomból való kijövetelük idején” (2Krónikák 5:10). De ez nem mindig volt így.

„A harmadik hónapban azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptom földjéről”, elérték a Sínai-pusztát (2Mózes 19:1, 2). Ezt követően Mózes felment a Sínai-hegyre, és megkapta a Törvény két kőtábláját. Így mondja el a történteket: „Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, melyet készítettem, hogy ott legyenek, ahogy Jehova parancsolta nekem” (5Mózes 10:5). Ez egy ideiglenes láda vagy tároló volt, amelyet Jehova készíttetett Mózessel, hogy abban legyenek a Törvény kőtáblái (5Mózes 10:1). A szövetségládát csak i. e. 1513 vége felé kezdték használni.

Röviddel azután, hogy az izraeliták kiszabadultak Egyiptomból, zúgolódni kezdtek az élelem miatt. Ezért Jehova mannáról gondoskodott számukra (2Mózes 12:17, 18; 16:1–5). Ekkor Mózes erre utasította Áront: „Végy egy korsót, tégy bele egyómernyi mannát, és helyezd el Jehova előtt, hogy megőrizzék nemzedékeiteken át.” A beszámoló még hozzáfűzi: „Amint parancsolta Jehova Mózesnek, Áron elhelyezte azt a Bizonyság [irattár a fontos dokumentumok megőrzésére] előtt, hogy megmaradjon” (2Mózes 16:33, 34). Noha Áron ekkor kétségtelenül összegyűjtött egykorsónyi mannát, a Bizonyság előtti elhelyezéssel várnia kellett, amíg Mózes elkészítette a ládát, és beletette a kőtáblákat.

Amint már említettük, a szövetségláda i. e. 1513 végén készült el. Áron vesszőjét csak sokkal később, Kórah és társai lázadása után helyezték el ebben a ládában. Pál apostol említést tesz a szövetségládáról, amelyben benne volt „az aranykorsó a mannával, meg Áron kihajtott vesszője és a szövetség táblái” (Héberek 9:4).

A manna olyan étel volt, amelyről Isten gondoskodott az izraeliták 40 éves pusztai tartózkodása idején. Akkor szűnt meg, amikor Izrael fiai az Ígéret ’földjének terméséből kezdtek enni’ (Józsué 5:11, 12). Áron vesszője bizonyos céllal lett a szövetségládába helyezve, mégpedig azért, hogy jel legyen annak a lázadó nemzedéknek, és tanúságként szolgáljon ellene. Ez azt sejteti, hogy a vessző ott maradt legalább a pusztai vándorlás végéig. Logikusnak tűnik tehát úgy következtetni, hogy valamivel Izrael Ígéret földjére történő bevonulása után, és Salamon templomának felszentelése előtt, Áron vesszője és a mannát tartalmazó aranykorsó el lett távolítva a szövetségládából.