Akik misére járnak: mitől függ hogy korábban nem mondott a pap Úrangyalát és most már mond a mise végén? Illetve mennyit illik bedobni a perselybe?

Az Úrangyala nem kötelező része a szentmisének. Délben a harangszókor szokás imádkozni. Általában akkor szokták még azt is elmondani a mise végén, mikor dél körül ér véget (legalább is itt mifelénk). Tehát a fél 11 vagy a 11-kor kezdődő misén szokott lenni, de az estin már nem.

Perselypénz: én igyekszem 200 vagy 500 forintot dobni, mert megtehetem, de nem fognak kinézni, hogy ha csak egy 50-est dobsz.

Az Úrangyalát délben szoktuk imádkozni, néhány pap a 11-es mise végén elmondja (mert ugye akkor pont dél van), de ez teljesen csak rajta múlik, nincs kötött rendje.

A perselypénz nem elsősorban adomány, hanem jelkép, a liturgia része! A felajánlási résznél van, ami azt fejezi ki, hogy az ember munkája semmit sem ér Isten kegyelme nélkül, és munkánk minden gyümölcse valójában Istené, és neki tartozunk róla elszámolással. Régen (illetve sok helyen ma is) az emberek nem pénzt, hanem terményt vittek az oltárhoz, mert az volt a munkájuk gyümölcse. Ma a munkánk gyümölcse a pénz, ezért a pénz jelképes bedobásával fejezzük ki azt, hogy valójában minden vagyonunk Istentől kapott ajándék, és nem magunkra kell azt felhasználnunk, hanem az ő szeretetének eszközévé kell tennünk.

Ezért a perselyezésnél jelképesen nagyon keveset, de valójában sokkal többet, minden vagyonunkat Isten lába elé kell helyeznünk. Ezt a lelkületet egy tízforintossal is kifejezhetjük. Ha pedig nincs bennünk ez a lelkület, hiába dobunk be akármekkora összeget is.

(Súlyos félreértés - és sajnos a keresztények között is gyakori - ha valaki az Egyház támogatásának eszközét látja a perselyezésben, és nagy összegeket dob be, vagy kellemetlenül érzi magát, amiért nem tud nagy összegeket bedobni. Az Egyház anyagi támogatásának számtalan egyéb formája van, nagy kár a perselyezés liturgiáját egyszerű pénzgyűjtéssé materializálni.)