Ki, mit ért ez alatt?

Rakjuk:

'Az evolúcióban való hit, a kikoholt dolgok álmodása, a hiányzó láncszemekről való meggyőződés.'

En ugy ertelmezem,hogy,..

A hit nem mas mint bizni egy igeret beteljesiteseben, amely az egyén egy vagyat teljesiti.

Illetve ketes hitelessegu dolgokba vetett vak hit

Ezel nem tudok azonosulni, szamomra ez nem a hit leirasa, hanem egy remenyvesztett szemelyiseg utolso mentsvára

"A hit nem mas mint bizni egy igeret beteljesiteseben, amely az egyén egy vagyat teljesiti."

Kedves KZitus, ez a hit bibliai értelmezése, ahogy azt Isten meghatározta. Aki "vak hitnek" minősíti azoknak az első sz-i tanítványoknak a hitét, az maga sem tudja miről beszél. :-) Olvasson még sokat tőlük, hogy rájöjjön mennyire nem biztosíték nélküli volt a hitük.

Az viszont tény, hogy azóta a bibliában is megjövendölt hitehagyás következtében sok-sok millió hívő hite vált hiszékennyé, ezért történt annyi szenvedés és borzalom az ún. "keresztény" világban.

Az eredeti "pisztisz" szó, amit hitnek nevezünk, ugyanolyan mértékben jelenti a hűséget, mint a hitet. Korábban a magyar nyelvben is így volt ez, de az eredeti fogalom kettéhasadt és a hitbe már nem értjük bele alanyi jogon a hűséget, a hűségbe pedig a hitet. Nyomokban azonban még tetten érhető(pl. hites, hívséges férj/feleség, vagy "Simon maga is hűn" ApCsel 8,13).

A "valóságnak" fordított "hüposztaszisz" jelentése alátámasztás, alap, lényeg. Vagyis a bibliai értelemben vett hit olyan dolgokat vár el, aminek már most birtokolja a lényegét, az alapját, a bizonyítékát. Ez többet jelent egy bibliai ígéretnél. Ez azt jelenti, hogy a bibliai ígéret betűje szellemmé és életté vált bennem, ezt pedig én semmilyen módon nem tudom magamban felgerjeszteni, semmiféle igememorizálás, elmélkedés vagy imádkozás által. Természetesen ezeket tennem kell, de a változást nem az hozza el, amit én teszek, hanem Isten válasza: "Kijelentem magamat annak"(Jn 14,21) A "kijelent" igével fordított "emphanidzó" jelentései még a megmutat, bemutat, tudomására hoz, felfed. Ezek közül egyik értelemben sem a kijelentést kapó ember végzi ezt az igét, hanem az, aki kijelent. Nem véletlen, hogy az Efézusi keresztényekért mondott imájában így kezdi Pál apostol: "Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében, És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége..." (Ef 1,17-18)Bölcsesség és kijelentés nélkül ugyanis lehetetlen a következő versszakban írt értelem (azaz "nusz") megvilágosodása.

Visszatérve a Zsidókhoz írt levélhez, azt mondja a 11,1, hogy az a hit, ami a várt dolgok alapanyaga, lényege, az a még nem látható, de már létező dolgok bizonyítéka ("elegkhosz"). A "hüposzásziszt" birtoklevélként, tulajdoni lapként is szokták értelmezni. Azaz a hit, az elvárt dolgok birtoklevele a kezemben (pontosabban a szívemben), és egészen addig semmi más bizonyítékom nincs a várt dologról, amíg meg nem érkezik, de ez az egy bizonyíték, a tulajdoni lap igazolja számomra, hogy a tulajdon úton van hozzám, jogilag már most az enyém, noha még nem látom. A dolog birtokbavétele is meg fog történni, amennyiben nem tépem össze a tulajdoni lapomat, azaz nem dobom el a hitemet. A 3. vers szerint "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő." Ez nincs másképpen most sem. A hit láthatatlan, de nagyon is létező dolgokat hoz be a láthatóba. Úgy is szokták mondani, hogy a hit olyan csatorna, ami a mennyei dolgokat behozza a mi világunkba. Vagyis láthatatlan, szellemi dolgok manifesztálódnak a hitünk által, azaz kézzelfoghatóakká, láthatóakká válnak. Ezt mindig Isten kezdeményezi az által, hogy élő igéket, rémákat vet a szívünkbe. A hit székhelye ugyanis a szívben van, nem pedig a fejünkben. Ez pedig részben választ ad az olyan okoskodásokra is, mely szerint, ha igaz volna a hit tanítása, akkor Isten akaratával ellentétes dolgokban is lehetne hinni, és így Isten akaratával ellentétes folyamatokat elindítani. Mivel mindig Isten a kezdeményező, azaz ő veti a magot, ebből a magból mindig a maga természetének megfelelő növény fog kinőni, azaz az eredmény Isten akarata lesz. Legfeljebb olyanról lehet szó, hogy Isten vetése és a gonosz vetése ugyanabban a szívben növekszik, ami pedig kétlelkűséget, kétbeszédűséget, kételkedést és két úton való sántikálást eredményez, aminek rossz gyümölcsei vannak.

"Ez azt jelenti, hogy a bibliai ígéret betűje szellemmé és életté vált bennem, ezt pedig én semmilyen módon nem tudom magamban felgerjeszteni, semmiféle igememorizálás, elmélkedés vagy imádkozás által."

Tehát szerinted a Biblia nem arra buzdít, hogy tanulj (igét memorizálj), elmélkedj és imádkozz??? Tehát nem azt tanítja, hogy mindezek szükségesek Isten minél alaposabb megismeréséhez és az igazságokon alapuló hit/hűség kifejlesztéséhez?

A másik: szerinted nem lehet Isten akaratával ellentétes dolgokban 'hinni'? Vagy hogy értsem azt, amit írtál?