Hol tiltja a biblia a többnejűséget? (erősen monogám vagyok, egyszerűen csak érdekel)

A legkonkrétabb megfogalmazás talán ez:

"minden férfinak legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje" (1Kor 7,2)

De a többi igehely is úgy fogalmaz, hogy férjet és feleséget említ, mindig egyes számban.

Az Ádám-Éva történetet pedig az egyház egyértelműen a monogámia melletti érvnek tekintette mindig is, függetlenül attól, hogy létezett-e többnejűség a zsidóságnál vagy sem. (Nekem úgy rémlik, hogy klasszikus többnejűség nem is volt, legfeljebb ágyasokat tarthattak az egyetlen feleségük mellett.)

Az Ószövetség nem tiltja, és voltaképpen az Újszövetség sem tartalmaz egyértelmű és mindenkire érvényes parancsot ezzel kapcsolatban (egyes tisztségeknél ajánlott volt, hogy a férfi legyen „egy feleségű”), noha az I. század körül a többnejűség már nem volt gyakori.

A férfi-nő kapcsolat „ősformáját” az egész Biblia az egy férfi + egy nő párosával illusztrálja, ebben az Újszövetség határozottabb.

íme Jézus válasza:

És farizeusok mentek oda hozzá azzal a szándékkal, hogy megkísértsék, és így szóltak: „Szabad-e a férfinak akármilyen okból elválnia a feleségétől?” 4 Így felelt: „Nem olvastátok-e, hogy aki teremtette őket, kezdettől fogva férfinak és nőnek alkotta őket, 5 és ezt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és a kettő e g y test lesz.« 6 Úgyhogy ők már nem kettő, hanem e g y test. Amit azért az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza.” 7 Azok így szóltak hozzá: „Akkor miért írta elő Mózes, hogy elbocsátólevelet kell adni, és úgy elválni?” 8 Ő ezt mondta nekik: „Mózes a keményszívűségetekre való tekintettel tette nektek azt az engedményt, hogy elválhattok feleségetektől, de ez kezdettől fogva nem így volt. 9 Mondom nektek, hogy aki elválik a feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörést követ el.”

máté 19.3

(a kettő egy test lesz)

ezenkívűl csak olyan személy tölthet be felelősségteljes pozíciót, akinek csak egy felesége van:

Ha valaki felvigyázói tisztségre törekszik, jó munkára vágyik. 2 A felvigyázó azért legyen feddhetetlen, egyfeleségű férj, aki mértékletes a szokásaiban, józan elméjű, rendszerető, vendégszerető, tanításra képesített, 3 nem részeges veszekedő, nem verekedő, hanem ésszerű, nem kötekedő, nem pénzszerető; 4 olyasvalaki, aki jól igazgatja a saját háznépét, és akinek gyermekei alárendeltségben vannak, teljes komolysággal 5 (valóban, ha valaki nem tudja, hogyan igazgassa a saját háznépét, akkor hogyan fogja gondját viselni az Isten gyülekezetének?); 6 nem újonnan megtért, nehogy felfuvalkodjon a büszkeségtől, és az Ördögre kimondott ítélet alá kerüljön. 7 Ezenfelül jó bizonysága is legyen a kívülállóktól, nehogy gyalázatba és az Ördög csapdájába essen.

1timóteusz 3:1

Szervusz

Valóban, ahogyan írták már, Istennek soha nem volt olyan döntése, hogy egy férfinak több felesége legyen. Akkor hogyan lett mégis így az ókori népek, így a zsidók esetében is?

Nem Jehova vezette be a többnejűséget. Ádámnak csak egy feleséget adott. Lámek, Káin egyik leszármazottja, később két feleséget vett magának (1Móz 4:19). Idővel mások követték a példáját, és egyesek rabszolganőket tartottak ágyasként. Isten megtűrte ezt a szokást, sőt a Mózesi Törvényben még irányelveket is lefektetett, hogy tisztességes bánásmódot biztosítson az ilyen körülmények között élő asszonyoknak. Ezt tette egészen a keresztény gyülekezet megalapításáig, ám akkor megkövetelte szolgáitól, hogy térjenek vissza az Édenben bevezetett irányadó mértékhez.

Néhány bibliai alapelv, amit kértél:

Mal 2:15, 16: „»Vigyázzatok azért szellemetekre, és senki se bánjon hűtlenül ifjúsága feleségével! Mert gyűlölöm a válást« — mondja Jehova, Izrael Istene.”

Máté 19:8, 9: Jézus „ezt mondta nekik: »Mózes a keményszívűségetekre való tekintettel tette nektek azt az engedményt, hogy elválhattok feleségetektől, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elválik a feleségétől, hacsak nem paráznaság miatt [házasságon kívüli nemi kapcsolat miatt], és mást vesz el, házasságtörést követ el.«”

A vétlen fél számára tehát megengedett, de nem kötelező, az elválás a ’paráznaságot’ elkövető házastárstól.

Róma 7:2, 3: „ A férjes asszonyt például törvény köti a férjéhez, amíg az él; de ha meghal a férje, feloldatik a férjének törvénye alól. Így tehát, amíg a férje él, házasságtörő nőnek mondanák, ha más férfié lenne. De ha a férje meghal, szabad annak törvényétől, úgyhogy nem házasságtörő nő, ha más férje lesz.”

1Kor 6:9–11: „Ne vezessenek félre titeket. Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célokra tartott férfiak, sem férfiakkal háló férfiak . . . nem fogják örökölni Isten királyságát. Pedig ilyenek voltak némelyek közületek. De tisztára mostak, de megszenteltek, de igazságossá nyilvánítottak benneteket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében, és a mi Istenünk szellemével.”

Ez nyomatékosan aláhúzza a dolog komolyságát. A bűnét meg nem bánó házasságtörőnek nincs része Isten Királyságában. Ám a korábban házasságtörést elkövető személyek, akik esetleg meg nem engedhető módon újraházasodtak, elnyerhetik Isten bocsánatát, és megtisztultan állhatnak előtte, ha őszintén megbánják tettüket, és hisznek Jézus áldozatának bűnengesztelő értékében.

Bár ez nem volt a kérdésed tárgya, talán érdekelhet:-) :

Miért engedte meg Isten a múltban a testvérek közötti házasságot?

A Biblia valóban arra utal, hogy Káin az egyik leánytestvérét (1Móz 4:17; 5:4) vagy esetleg egy unokahúgát vette feleségül, Ábrám pedig a féltestvérét vette feleségül (1Móz 20:12). Később azonban a Mózes által közölt Törvény külön kitért arra, hogy az ilyen házasság tiltott (3Móz 18:9, 11). Ma sem megengedett a keresztények között. A közeli rokonok házassága esetén a leszármazottakban az átlagosnál nagyobb az ártalmas genetikai tényezők öröklődésének valószínűsége.

Miért volt megengedhető az emberiség történelmének kezdetén a testvérek közötti házasságkötés? Isten Ádámot és Évát tökéletesnek teremtette meg, és azt akarta, hogy tőlük származzon az egész emberiség (1Móz 1:28; 3:20). Nyilvánvaló tehát, hogy különösen az első nemzedékeken belül a közeli rokonoknak egymás között kellett házasodniuk. Még a bűn megnyilvánulása után is igen csekély volt az a veszély, hogy az első generációk gyermekeinél szembeszökő fogyatékosság forduljon elő, mivel az emberiség sokkal közelebb állt Ádám és Éva tökéletességéhez. Ezt bizonyítja az akkori emberek hosszú élettartama is. (Erről olvaashatsz a 1Mózes 5:3–8; 25:7.) De körülbelül 2500 évvel Ádám bűnbeesése után Isten megtiltotta a vérfertőző házasságot. Ez a leszármazottak védelmét jelentette, és hozzájárult ahhoz, hogy Jehova szolgái között magasabb szintű nemi erkölcs alakuljon ki, mint a körülöttük élő népeknél, amelyek a romlott szokások különféle válfajait gyakorolták. (Erről pedig itt olvashatsz: 3Mózes 18:2–18.)

A Biblia nem tiltja a többnejűséget. Az Újszövetségben a legegyértelműbb tilalom az, hogy a püspök és a diakónus egyfeleségű legyen. Magyarul, csak az tölthet be egyházi szolgálatot, akinek egy felesége van - ha egy sincs, az is necces, de azt most hagyjuk. Ez arra vonatkozik, hogy akinek több felesége volt, az lehetett ugyan egyháztag, de alanyi jogon alkalmatlan volt a szolgálatra. Ha lehetett egyháztag, akkor nem lehet a többnejűséget egyértelműen bűnnek nevezni, a bűnből ugyanis haladéktalanul meg kell térni.

Vannak országok, ahol most is van többnejűség. Ha valaki olyan tér meg Jézus Krisztushoz, akinek több felesége van, azt nem kényszeríti a Biblia arra, hogy az egyiktől elváljon, de nem lehetett a gyülekezet példaképe és tanítója. Másrészt a tilalom addig tart, amíg a dolog fennáll, így ha akár haláleset miatt, vagy azért, mert az egyik asszony elhagyja, egyfeleségűvé válik, a tilalom is elszáll, bár azokban az országokban a nőknek szerintem nincs joguk elhagyni a férjüket, ahol többnejűség van. Harmadrészt pedig a tilalom feloldása még nem jelenti azt, hogy most aztán szabad a pálya, ugyanis egy korábban többnejűségben élt embernek meg kell tisztulnia, az isteni elhíváson kívül, ugyanis a többnejűség, bár jogszerű lehet, de nem kompatibilis az Újszövetséggel. Bűnnek azonban nem mondható, a bűnből ugyanis mindenkinek meg kell térnie, egy többnejű férfit azonban nem kötelez a Biblia a többnejűség elhagyására. Egy olyan jogi helyzet, ami jogszerű ugyan, ha tényleges házasságkötés van mögötte, de nem kívánatos, és az ember hívő életét alacsony szinten tartja, amíg fennáll. Tulajdonképpen egy olyan állapot, ami az ószövetség idejéhez hasonló állapotban tartja az embert, csak éppen már él a szelleme, de csak hálni tud benne, vagy kábultan várakozik.

Jézus a kezdetekre hivatkozott a házassággal kapcsolatban, amikor két test lett eggyé. Többnejűség esetén nem lesz eggyé két test, legfeljebb szexuálisan, de nem lesz a férj egy a feleségeivel, a leírás alapján úgy tűnik, hogy ráadásul rivalizálás alakult ki a feleségek között (a két anyósról nem is beszélve).

Az viszont súlyos tévelygés, ha valaki újjászületett keresztényként vesz több feleséget. Dönthet úgy egy keresztény, mondjuk egy olyan országban, ahol ezt a törvények lehetővé teszik, hogy nem hallgat a Szent Szellem vezetésére, hanem ami nem tilos, azt szabad, ez esetben azonban kisiklik az élete, és talán soha többé nem talál vissza a vágányra, vagy csak évtizedek múlva. Azaz az engedetlenségnek ára van. Ilyen a többnejűség is. Lehet jogra hivatkozni, én azt sem mondom, hogy a többnejűség kizáró ok a Mennyből, de az tuti, hogy aki erre az útra lép, annak az élete azon a ponton le is áll, és csak vegetálni fog, amíg meg nem tér. De a megtérés legfeljebb a bűnbánatot jelenti, a törvény már összeköti azzal, akit elvett, így nem válhat el tőle. Azaz bűnbánat után sem tud kiteljesedni az élete, legfeljebb bűnbocsánata lesz, ami persze még mindig több, mint amivel egy világi ember rendelkezik.

Nagyon helyénvaló, hogy az európai jog csak monogám házasságokat ismer. A mormonoknál volt olyan ágazat, ahol engedélyezték a többnejűséget, de a mormon vallás úgy, ahogy van tévelygés, így nem csoda, hogy ezen a területen is kilógnak a sorból.

Végezetül: nem a betű tiltja a poligámiát, hanem a Szellem. Akinek füle van hallja is. Azért szokták direktben tiltani, mert mindig vannak emberek, akik félreértik, amit csak lehet. Kb. olyan hatást váltana ki, ha nem tiltanák egy az egyben, mintha megengednék Magyarországon, hogy egy korsó sört elfogyasztva a volán mögé lehessen ülni. Van, aki így is megiszik annyit, hogy nem szabad. Ha nem tiltanák az egyet, ezek az emberek meginnának kettőt, vagy ki tudja mennyit. Aki még nem szabadult meg a szexuális démonoktól, az felhívásnak venné, ha azt mondanák neki, hogy a Biblia nem tiltja egyértelműen a poligámiát, noha a Szent Szellem már kétezer éve mégis a tilalmat erősíti. Ők úgy kezdenék esetleg érezni, hogy bennük ezt nem erősíti meg a Szent Szellem. Ezért helyesen járnak el azok, akik tiltják, de a Bibliából nehéz lenne egyértelműen levezetni.

Az ideális mindig a monogámia volt. Azonban a fiatal férfiak általában meghaltak a háborúkban, a nők pedig választhattak a gyermektelenség és a többnejű férj között.

Az Újszövetség sem olvashatunk kifejezett tilalmat, de nagyon úgy tűnik, hogy nem volt többnejűség, mindig egy férfi egy nő házasságáról olvasunk. A keresztény hagyomány mindig is tiltotta a többnejűséget.