Szerintetek létezik a Földön igazság, vagy valami lét a halál után?

Nézd, nagyon különböző logikával és érzülettel lehet hozzáállni a dologkhoz. Vannak aki szerint a gyilkos a sikeresebb egyed és mindenki magának akar jót. Pedig az ilyeneknek kell a halálbűntetés. De a lassú...

Csak ez biztos. Az ilyen embert ki kell írtani a társadalomnak. Mert ez a valódi csőcselék.

Amúgy meg hidd el, a szeretteink fájdalma sokszor rosszab, mint meghalni.

Igazság? Ugyan.

Naponta ezrek halnak meg ártatlanul, kisállatokat ütnek el, gyermekek lesznek rákosok, háborúk törnek ki, emberek egymást kínozzák és gyilkolják, az erdőket kiirtják, a folyókat mérgezik... a FÖld egy gonosz hely, az ember gonosz lény, és ha létezik valamilyen Isten, na ő a leggonoszabb igazságtalan f**kalap mind közül.

A hármassal egyetértek.

Semmi értelme annak, hogy van egy jóságos Isten, aki megteremti a mi világunkat ilyen aljasra és szemétre, de előtte létrehoz egy bizonyos mennyországot, ahova azok kerülnek, akik itt jó életet folytattak, ugyanakkor aki itt példamutató és önfeladó életet él, az elbukik.

Ennek csak úgy lenne értelme, ha csak mennyország létezne, mert ez a rendes Isten azt akarná, hogy mindenkinek jó legyen vagy létezne élet a mi síkunkon is, azonban sokkal kellemesebb, mint amiben jelenleg élünk.

Úgy gondolom, hogy van Jó, ha tetszik Isten, és van rossz, és van túlvilág is. És rengeteg kvázi túlvilági tapasztalata van (és volt mindíg is) az embereknek;

vallásos jellegű megtapasztalás is, valamint ma már számtalan és egyre több úgynevezett halál közeli élmények, amelyekben egyaránt sok, természetes módon meg nem magyarázható tapasztalás lehetséges (és nem csak hogy lehetséges, hanem nap mint nap megtörténik emberekkel ilyen tapasztalás). És ez utóbbik (halál közeli élmények során szerzett tapasztalások) nagyon sok mindenben egybevágnak a nagy vallások szent könyveiben, a halál utáni létezésről leírtakkal. De egyébként mindenfajta halál közeli élmény leírásoktól eltekintve is, nagyon sok hitét gyakorló (pl keresztény) embernek van napi tapasztalata, a természetfölötti e világba való valamifajta átszüremkedéséről és sokszor beavatkozásáról.

És persze, mondhatni természetesen, még több ember van olyan, akinek -bár azt nem mondanám hogy van bárki is, akinek nincs ilyenfajta tapasztalata valamiképpen, de-, legalábbis a saját szubjektív valóságérzékelésének szűrőjén ezidáig nem jutott át ilyesmi megtapasztalás, amit annak látva, ami, felfoghatott volna, és beépíthetett volna a saját világszemléletébe. És persze ez utóbbi nagy halmazhoz tartozó emberek -és a legtöbben talán önhibájukon kívül és tulajdonképpen természetes módon- a saját ilyen irányú korlátaikat, egyszersmind a világ korlátainak is tekintik, ezért (is) a sok szkeptikus és a túlvilág, mé általában minden természetfelettit tagadó -meggyőződésem szerint téves- vélemény.

Szia

Jelenleg a Földön Sátán uralma alatt van a világ.

És ezért mindenki, még Isten szolgái is kivannak téve z igazságtalanságnk.

De már nem sokáig

Igen, szerintem létezik igazság a Földön és létezik egy fajta „igazságszolgáltatás” a halál után de ez nem jutalom, se megtorlás, hanem „megegyezés helye”

Tudnunk kell, hogy az, amit a vallások mennyországnak vagy pokolnak neveznek, nem egy földrajzi hely, hanem a tudat állapota, és azt is tudhatjuk, hogy az ember személytelen öntudata vagy lelke az, ami a halált túléli. Az „igazságszolgáltatás” a halál után vagy a „megegyezés helye” a tudatnak az az állapota, amelyben a következő életre vonatkozó döntések születnek.

Az elhunyt személytelen öntudata vagy lelke egy részletes áttekintést kap az éppen végződött életéről, látja miben volt sikeres, miben kevésbé, látja miben tévedett. Akkor jön az elhatározás hogy a következő inkarnációban megtanulja azt, amit előző életében elmulasztott. Ebben kap segítséget azoktól a lelkektől, akik hozzá hasonló állapotban vannak, akkor megkéri legilletékesebb társát: „kérlek üss majd nagyot a fejemre, mikor ismét együtt leszünk a Földön, hogy érezhessem mennyire fáj, hogy megtanulhassam hogyan kell megbocsátani...”

A reinkarnáció elhomályosítja emlékezetünket előző életünkről és azt se teszi lehetővé, hogy egy ilyen „megegyezésre” emlékezzünk, de néha mégis átszivárog valami, akkor találkozunk olyan emberekkel akik nagyon rokonszenvesek vagy akit mintha már régóta ismerünk, vagy valaki nagyon ellenszenves, de nem tudjuk miért.

Ellenfelünk tehát lehet a szeretet angyala, aki hogy segítsen rajtunk, hajlandó megkockáztatni azt, hogy talán életünk végéig gyűlölni fogjuk őt.