(Keresztény kérdés. ) Ez pontosan mit jelent?

Ahogy írják. Neked csak elfogadnod kell a kegyelmet, nem kell "vallásos előírásokat" betartanod. Isten mindenkinek felajánlja az üdvösséget, neked csak elfogadnod kell, nem kell érte tenned (böjtök, áldozatok, szigorú szabályok, zarándoklat, miegyéb).

Ehhez azért hozzátenném, hogy az elfogadás maga is egy cselekvés, szóval azért tenned kell érte (elfogadni), de ez egy egyszeri dolog.

A keresztyén (és keresztény :-)) vallás szerint az üdvösséget nem lehet kiérdemelni, mert az isteni kegyelem, egyetlen feltétele a hit.

Ha végigolvasod a Szentírást, azért találhatsz némi ellentmondást, ráadásul ez valójában úgy is értelmezhető, hogy a mennyek országába nem tudod "bevásárolni" magad sem adományokkal, sem jó cselekedetekkel, egyedül Isten döntése, üdvözülsz-e vagy sem.

Az idézet valójában arról szól, hogy más vallásokban, ha tartod magad a vallási előírásokhoz, megadod az egyháznak, ami az egyházé, akkor BIZTOSAN elnyered a jutalmad (l. farizeusok pl.), ha nincs pénzed adományra vagy bűnt követtél el, akkor viszont nincs bűnbocsánat, és eleve esélytelen vagy erre.

Szerintem jól van megfogalmazva.

Esetleg az utolsó mondat szorul kiegészitésre azért, hogy ne tévelyedjen el senki. A díjat (Krisztust) már az elején megkapjuk, de azt meg is kell őrizni a teljes váltság napjáig. Az üdvösség megtartása is egy feladat. A megtért kereszténynek egy életútja van. Nem járhat a saját feje után, hanem a tanitvánnyá válás és a megszentelődés útján kell járnia.

Bár nem hiszem, hogy végig néznéd, de #12 választól érdemes lenne elolvasni a "vitámat".

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__7..

Fel teheted magadnak a kérdést, hogy mit jelent hinni?

Sámít-e a viselkedésed bármely helyzetben.

A fenti szöveg Kálvin téveszméjének a tompítása, mi szerint eleve el van rendelve, hogy ki üdvözülhet és ki megy kárhozatra. (függetlenül attól, hogy milyen ember, bár egyesek szerint direkt lettek olyan emberek, akik igazából nem emberek).

"A keresztyénség azonban a kegyelem általi üdvösséget tanítja; ez pedig ajándék (Efézus 2:8-9). A díjat már a verseny elején megkapjuk."

Igen, és ez az, amit sokan félre is értenek, mert nem jól tanítják! Pál ezt mondta:

1Korintusz 9:24 "Nem tudjátok, hogy a futók a versenyen mindnyájan futnak, de csak egy kapja meg a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerhessétek."

Tehát NEM KAPTUK MÉG MEG a díjat, vagyis az örök életet, de Isten kegyelmi AJÁNDÉKA miatt, mindenkinek lehetőséget ad Isten, hogy elnyerje azt! Enélkül az általunk ki nem érdemelt, sőt, KIÉRDEMELHETETLEN ajándék nélkül esélyünk sem lenne erre a saját érdemeinkből.

Én kiegészíteném azzal, hogy a hitnek viszont láthatónak kell lennie és ez abban nyilvánul meg, hogy hagyod, hogy Isten vezessen. Ha ő valamit kér tőled, akkor te azt teljesíted. Például.

A Lélek gyümölcsei is egy iránymutató, ha azokból híján vagy, akkor még nem jársz a helyes úton, vagy nem adtad még át teljesen se az életed, se nem hagyod, hogy Jézus benned elvégezze a szenté válást. Az álszent, képmutató viselkedés NEM a Lélek gyümölcse, annak belülről kell fakadnia.

Két parancsunk közül az egyik az, hogy szeressük a másikat. Ha te minden emberből csak a rosszat gondolod, ha nem tudsz önzés nélkül cselekedni, akkor még van mit javítani benned. Ima, ima, ima. Ha felismersz magadban egy bűnt, akkor abból lehet kérni szabadítást. És nem megy egyik napról a másikra, és nekünk is akarni kell NEM megtenni a bűnt.

Amúgy meg ajándék, igen. Ha valaki a halála előtt tér meg, ahogy a lator is, nem tett ő semmi jót a másik emberrel, nem ment el misére, nem áldozott, nem járt házról házra, mégis üdvözül.

A hitünk gyümölcse a MÁSIK ember számára nagyon fontos, hogy őt is meg tudjuk menteni, mert Isten bennünk dolgozik őértük.

Más szavakkal nagyjából azt, hogy más vallások úgy gondolkoznak, hogy ha jó leszel, akkor Isten megjutalmaz, ha rossz, akkor megbüntet és ez szükségszerűen hordozza azt magával, hogy az ember kicsit félelemből cselekszik jót.

A kereszténység azt tanítja, hogy Isten úgy szeret, ahogy vagy, még bűnösen is szeret. Nekünk szeretetből kell a jót választani, nem félelemből.

Hallottam még régebben erre egy jó példát:

Adott egy lámpás kereszteződés és ugye az a szabály, hogy csak akkor menj át, ha zöld a lámpa. A zsidók azt mondják (és az Ószövetség képe is ezt sugallja felénk), hogy be kell tartani a szabályt, mert ha átmegyek a piroson, akkor jön a rendőr és megbüntet. A keresztények már azt mondják, hogy nem szabad átmenni a piroson, mert aki odatette azt a lámpát, a javamat akarja és nem szeretné, ha balesetet szenvedjek.