A közel s távoli jövőben mely tudományágak lehetnek azok amik hatására jelentősen átértékelődhetnek a vallások?

A vallások mint pld a Kereszténység mindig tudott választ adni az esetleges új felfedezésekre . Pld az evolúciós elméletet a Kereszténység lényegében nem utasítja vissza Vannak papok , sőt pápák is egyetemet végzett kémikusok , fizikusok . A keresztény vallás ma már nem zárkózik el a tudományok elől , nyitottak rá !

A többi valásról nem tudok nyilatkozni de a kereszténységről biztosan merem állítani hogy fent fog maradni bármilyen újfajta nagyszerű felfedezést fog a tudomány véghezvinni !

Ez a kérdés ismét tipikus példája annak a széles körben elterjedt tévhitnek, hogy az ellentét és a tudomány és vallás között áll fenn. Pedig ez nem igaz. Valójában az ellentét a teizmus (a Teremtő Istenben való hit) és a naturalizmus ill. materializmus (mely szerint az anyagi-fizikai világon kívül semmi más nem létezik) között áll fenn. A hit nem tudományellenes! A hit is támaszkodik bizonyítékokra és észérvekre.

"A tudomány valóban eltemette Istent?" c. remek könyv éppen ezzel a témával foglalkozik. Idézek egy részletet belőle:

Matild néni tortája

Talán egy egyszerû példa meggyőz minket arról, hogy a tudománynak korlátai vannak. Képzeljük el, hogy Matild néni sütött egy gyönyörû tortát, és mi magunkkal visszük, hogy elemeztessük a világ legkiválóbb tudósainak egy csoportjával. Én mint szertartásmester megkérem őket, hogy elemezzék, és ők munkához látnak. A táplálkozástudománnyal foglalkozó tudósok a torta kalóriatartalmáról és táplálkozási hatásáról beszélnek nekünk; a biokémikusok tájékoztatnak a tortában lévõ fehérjék, zsírok, stb. szerkezetéről; a kémikusok a

benne lévő elemekről és a köztük lévõ kémiai kötésekről; a fizikusok az elemi részecskék szempontjából elemzik; a matematikusok pedig felkínálnak néhány elegáns egyenletet e részecskék viselkedésének leírására.

Most, hogy ezek a szakértők kimerítően leírták a tortát, mindegyik a saját tudománya szempontjából, vajon mondhatjuk-e, hogy tökéletesen megmagyarázták a tortát? Bizonyára leírták, hogyan készült a torta, és különféle alkotóelemei hogyan viszonyulnak egymáshoz. De tegyük fel, hogy felteszek az összegyűlt szakértőknek egy utolsó kérdést: Miért készült a torta? A mosoly Matild néni arcán azt mutatja, hogy ő tudja a választ, hiszen ő sütötte a tortát, méghozzá határozott céllal. De a világ összes táplálkozási szakértője, biokémikusa, kémikusa, fizikusa és matematikusa sem képes megválaszolni a kérdést – és nem tudományuk alábecsülése azt állítani, hogy képtelenek választ adni.

Szaktudományaik, amelyek megbirkóznak a torta természetére és szerkezetére vonatkozó kérdésekkel, vagyis választ adnak a „miként?” kérdésre, nem tudnak választ adni a „miért?” kérdésre, amely azzal kapcsolatos, hogy milyen célból készült a torta. Erre csak egy módon kaphatunk választ – ha Matild néni elárulja nekünk. Ha ő nem árulja el nekünk a választ, akkor semmilyen tudományos elemzés nem derít rá fényt.

Nyilvánvalóan tévedés azt állítani – Bertrand Russell-el –, hogy mivel a tudomány nem tudja megmondani, miért sütötte Matild néni a tortát, nem is tudhatjuk, miért tette. Egyszerűen meg kell kérdeznünk tőle. Azt állítani, hogy a tudomány az egyetlen út az igazsághoz, méltatlan magához a tudományhoz. Sir Peter Medawar Nobel-díjas is rámutat erre „Tanácsok egy fiatal tudósnak” című kiváló könyvében: „Nincs gyorsabb és biztosabb módja annak, hogy egy tudós aláássa saját maga és szakmája tekintélyét, mint ha kerek-perec kijelenti – főleg ha erre senki sem kéri fel –, hogy a tudomány tudja vagy hamarosan tudni

fogja a választ az összes olyan kérdésre, amit egyáltalán érdemes feltenni, és hogy az olyan kérdések, melyekre nincs tudományos válasz, valójában nem is kérdések vagy „álkérdések”, amelyeket csak együgyű emberek tesznek fel, és amelyekről csak a hiszékeny emberek állítják, hogy képesek megválaszolni őket”. Medawar így folytatja: „A tudománynak azonban megvannak a korlátai.

Ez abból is nyilvánvaló, hogy képtelen megválaszolni olyan gyermekien egyszerű kérdéseket, amelyek a legelső és legvégső dolgokra vonatkoznak, mint például: „Hogyan kezdődött az egész?”; „Mi végre vagyunk itt?”; Mi az élet értelme?”. Hozzáteszi, hogy ha az ilyen kérdésekre választ akarunk kapni, a nagy képzelőerővel rendelkező irodalomhoz és valláshoz kell fordulnunk.

Francis Collins, az Emberi Genom Projekt igazgatója szintén hangsúlyozza ezt: A tudomány erőtlen ahhoz, hogy választ adjon az ilyen kérdésekre: Miért jött létre

az univerzum?; Mi az értelme az ember létezésének?; Mi történik halálunk után?”

Világos, hogy nincs abban semmi ellentmondás, ha valaki szenvedélyesen elkötelezett tudós és a legmagasabb szinten űzi tudományát, miközben felismeri, hogy a tudomány nem tud válaszolni minden kérdésre, többek között

sok olyan, nagyon mély kérdésre, amelyeket éppen az emberek tesznek fel.

A könyv olvasható online a [link] oldalon.

Maga "A" tudomány.

Newton monta, aki ugye nem akárki a tudomány világában, hogy aki belekóstol a tudományba, az ateista lesz.

De aki fenékig kiissza a tudomány kelyhét, az megtalálja Istent.

Nem nagyon hirdetik, de Newton sokkal többet írt a vallásról mint a fizikáról.

És valóban... a mechanika elképzelhetetlen egy "mozgató" nélkül... Mert ugye a kínkeserves Ősrobbanás elve is ezer sebből vérzik.

Nagyon jó Newton mondása (biztos az övé?), mert éppen az a lényege, hogy egy teremtő, megszemélyesített, vallási rituálékkal körülövezett istenképtől indulunk el a tudományos megismerésen keresztül a valódi eredetig, azaz ahhoz az istenképhez, amely választ nyújthat alapvető kérdéseinkre.

Ez egy utazás, amelyen mindannyian, egy csónakban evezve veszünk részt. Csak van, aki hátrafelé néz, van, aki a suhanó vizet látja csak (és semmi mást), és van, aki előre réved, tekintete a távolban felsejlő dolgokat fürkészi.