Mi az az élő hit?

Persze hogy van olyan hívő, akinek nincs élő hite. Sőt, kevés akinek van :) A legtöbb ember - nem elítélendő- de a közösséghez való tartozás miatt, a társadalmi normák, minták miatt tartozik bizonyos felekezetekhez.

Úgyis része lehet az ember egy családnak, hogy valójában " nem vesz részt " a családi életből. Ez ugyanolyan.

Ez egy divatos kifejezés. Azt akarja mondani, hogy az illető vallásosabb, jobban elmerül a hit világában, szinte csak aszerint él. Meg akarja magát különböztetni a többi vallásos embertől, mintegy ő jobban vallásos, ő buzgóbb, ő hívőbb.

Nem akarok senkit bántani, de aki magát meg akarja különböztetni a környezetétől, az veszélyes ember. Sok egyébre is képes lehet, ha úgy adódnak a körülmények. A megkülönböztetni vágyás lelki instabilitást, kisebbrendűségi érzést, félelmet takar. Ami agresszivitásba csaphat. Nem mondom, hogy csap, csak a lehetőségét említem, erősebbet, mint az átlagnál.

Egy példán kersztül világítom meg.

Pl. Szent Ignácnak élő hite volt megtérése után, egész halálig. Minden tettét, minden valóját, minden mozdulatát az vezette, hogy bár sosem látta, sosem hallotta, sosem rendelkezett róla bizonyítékkal, bizonyos volt Isten szeretetében és közelségében. Ez az élő hit. Az élő hitben élő emebr lelkében Isten -tehát a szeretet -uralkodik. Akkor is, ha a kétségek és a kísértések őt sem kerülik el. Kevés ilyen ember van, de számuk korlátlanul növelhető, és ők maradéktalanul boldogok.

Nekem ilyenem nincs, én a teremtő létezését műszaki és kozmológiai tudásom, részecskefizikai, geológiai és biológiai ismereteim széles tárháza szerint, a világ működéséből látom, bizonyítékként a mindenható hatalmára és Krisztus szavainak igazságára a torinói leplet tekintem. Ezek az ismeretek Ignác atyának nem álltak rendelkezésére, mégis hitt. Ez - a második cselekvési variáns - nem élő hit, ez hit ugyanis nincs benne egy csepp se: tudás van. Az ilyen emberek száma korlátozott, mivel ehhez tudás kell, ahhoz meg IQ, ennek megfelelően létszámunk nem is szaporítható. Az ilyen emberek lelkében tudás és magabiztosság van, de az élő hit hiánya miatt mindent a hideg racionalitás alapján szemlélnek, és hideg racionalitással veszik tudomásul az emberek hitványságát is. Az ilyen emebrekből néha diktátorok vagy sorozatgyilkosok lesznek, máskor szentté avatják őket, az élő hit hiánya ellenére is.

Van a harmadik fajta templomba járó ember, a képmutató. Odajár, mert mondták neki, viselkedik, mert ezt szabad, és nem csinál semmi rosszat, mert mit szólnak a szomszédok. Van belőlük jópár. Ezek riasztják el a nemhívőket. Ez sem élő hit. AZ ilyen ember lelkében gyávaság van, és ha van szerencséje, annyi hiányérzet is, hogy előbb-utóbb eljusson az élő hit állapotába. Ha szerencséje nincs, akkor elég buta és konformista marad ahhoz, hogy úgy haljon meg rózsafüzérrel a kezében, hogy biztos benne, hogy a menyországba jut, pedig sose érdekelte az Isten szeretete.

Ateistából is van háromféle: a gyakorlati ateista, aki magasról lesz..rja Isten törvényeit, él, mint az állat, hajszolja a pénzt, rohangál reggeltől estig, nem lrdekli semmi, vagy legfeljebb a kocsma vagy a diszkó, életkor függvényében, és csodálkozik, hogy nem boldog. Ma a konzumidióta nyugati világ lakosságának többsége ilyen. Ezek nem káromolják a teremtőt, hanenm nem foglalkoznak vele. Az ilyen ember lelkében egy végtelen nayg üresség van, de szerencséjére észre se veszi. Ha észreveszi, bármi lehet belőle. Meg van a kétkedő ateista, aki reggeltől estig fennhangon bizonygatja, hogy isten nincs, a hívők idióták, az egyház gonosz és hogy ő milyen okos. Az ilyen emberek lelkében a rettegés uralkodik: ez a legrosszabb. Amelyiknek szerencséje van, rájön, hogy fóbiáját bármikor leteheti. Nem kell cipelnie. A harmadik fajtájuk pedig tudja mit tesz. Lelkébe fogadta a gonoszt.

#5 A vallási fanatizmus, vagy szektásodás valóban veszélyes dolog.

De azt gondolom ez esetben kicsit eltúlzod ennek a kifejezésnek a jelentőségét.

Ez egy hétköznapi kifejezés. Saját vállaláson alapul és azt gondolom, ez abszolút egy bensőséges megélés, és egyáltalán nem arról szól , hogy a külvilágnak mutasson valamit.

Ezt a hívők tudják csak. Aki a szívében éli meg ezeket a dolgokat, attól a legtávolabb áll, hogy "mutogassa" mekkora hite van :) Ez egy baromság.

Én nem mondtam, hogy a külvilágnak mutatja ezt. Sőt azt sem mondtam, hogy mutatja. Én azt mondtam, elkülöníti magát, és ennek van oka.

Azt sem mondtam, hogy veszélyes. Mindössze azt állítottam, hogy bizonyos körülmények között lehet. De még azt sem mondtam, hogy akkor biztosan.

Aki egy hitet bensőségesebben él meg, az ő dolga. De ha ez a hétköznapi életben így elterjedt, annak oka van. És csak az terjeszthette, az nevezhette, aki ebben benne van. Aki nincs, annak fogalma sem lehet e különbségről, amíg fel nem világosítják. Tetszik, nem tetszik ez mégiscsak megkülönböztetés, és ez a lényege.

Én ezt úgy közelíteném meg, hogy az átlagos hit statikus. Egyszer megtanulta az ember, hogyan kell hinni, és aztán nem foglalkozik vele többet.

Míg az élő hit az dinamikus: alkalmazkodik a körülményekhez. Például régen az teljesen egyértelmű volt, hogy Isten az egész anyagi világot mindenestül csak és kizárólag az embernek teremtette - ma pedig már tudjuk, hogy a világ nagy részének köze nincs hozzánk. Még a földi állatvilágnak SEM az az egyedüli célja, hogy minket szolgáljon ki.

Akinek élő hite van, az a hívő már elfogadta ezt.

A következő az lesz, hogy léteznek értelmes lények - akik NEM emberek, hanem földönkívüliek, de nem is istenek vagy szellemi lények - rajtunk kívül. A világ egy másik része pedig az övék - és nem az embereké.