Ateistának vallom magam, de valahogy nem hagy nyugodni a gondolat, hogy létezik valami felsőbb erő. Meg akarom ismerni mások felfogását a dologról. Leírnátok?

"én is vágyok hinni valami felsőbb erő létezésében."

Itt van a választóvonal: szerinted léteznie KELL ilyen erőnek?

Mert akkor NEM vagy ateista... csak még nem találtad meg, miben hiszel. De már hívő vagy.

"akkor ők pokolra kerülnek, mert azt sem tudják mi az a kereszténység?"

200 éve még így gondolták a keresztények, de azóta ez változott. A legújabb értelmezés szerint lesz majd egy időszak, amikor Jézus lejön a földre, és mindenki újjászületik, akinek nem volt lehetősége kereszténynek lenni. Ott majd elegendő információ birtokában dönthetnek a mostani ateisták is. Jézus ugye látható lesz, minden hatalmával együtt - nem hinni kell majd benne.

"És alapvetően az emberek előtt hol volt a vallás? Megteremtette egy öreg szakállas valaki az univerzumot, hogy aztán majd felkarolja a főemlősök egy öntudatra ébredt fajtáját a tejút egyik szegletének 20. csillagrendszerének 3. kőzetbolygóján? Ez hol logikus?"

BINGO!

Ezért mondja minden vallás úgy, hogy az embert gyakorlatilag a világgal együtt teremtették, és persze a világ nagy része az a Föld.

"Az emberiség megérett arra, hogy rájöjjön mindennek az okára, csak idő kell hozzá."

MÉG nem biztos, hogy megérett. Először is: ezek a folyamatok hullámzóak. A reformációt is követte az ellenreformáció. A felvilágosodást is a kötelező hittan.

Arról nem is beszélve, hogy a Föld nagy része még sok 100 évvel korábbi állapotban van.

"meg hogy a vallás az emberi erkölcsöket fektette le."

Ha megfigyeled, a vallás mindig csak ÁTVETTE azokat az erkölcsöket, amelyek akkor és ott éppen voltak.

NEM alkotott erkölcsöt!

Sőt: aki vallás nélkül erkölcsös - csak úgy, a saját erejéből - az sokkal többet tesz, mint aki kényszerből vagy jutalomért erkölcsös.

Mennyiséget tudsz írni, most már a minőségre is rá kellene menned.

Nem válaszolok minden mondatodra, de egy két dolgot kiemelnék.

"Az meg hogy valaki nem lehet jó ember, mert nem vallásos baromság. De attól még pokolra jut, mint már említettem a törzseknél?"

Ha ismernéd egy kicsit is annyira az írásokat, mint amennyire okosnak gondolod magad, akkor tudhatnád, hogy szerepel abban, hogy nem így van:

Rm 2,14

Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmagoknak törvényük:

„Ma is a terrorizmus és a háborúk jelentős része vallási indittatású, nem beszélve a diszkriminációról.”

Nagyon sok öldöklést valóban vallási nézetek okoztak, és okoznak ma is. Viszont ehhez semmi köze a kereszténységhez, ahhoz a kereszténységhez, amit Jézus hirdetett. Az alázathoz, az elfogadáshoz, és a hithez. Ez emberi tulajdonság, amikor a magam elméletét, eredetét felsőbb rendűnek gondolom. A világ legnagyobb pusztító háborúit nem a vallás, hanem pont a fajelméletből kialakult rasszizmus vezette. Az árja felfogás és a felsőbbrendűség emberek millióit írtotta ki csupán néhány év alatt. A világháborúk a vallású, kontra nem vallású háborúk mérlegét elég alaposan kiegyenlítette, ha nem meg is fordította.

Nem tudom, hogy nőttél fel. Az az érzésem, kissé összevissza. Valahogy soha nem mondhattak el neked semmit istenigazából, a tanításod, nevelésed valahol mindig félbeszakadt. Sok mindenbe belefogsz, és továbblépsz. A nyughatatlan ember prototípusa, aki valójában önmaga belső békéjét keresi, a kielégülést, elégedettséget, a magabiztosságot. Magabiztos az az ember, aki tudja, hogy nem tud és nem tudhat mindent. Aki ismeri önnön korlátait, ezáltal kihozza önmagából, ami kihozható. És ekkor elégedett lesz és úgy érzi, tett valamit a világban. Éppen ezért nincs is szüksége mankóra.

Kétféle ember(típus) van (meg közötte milliónyi változat). Az egyik a magabiztos, aki a még meg nem ismert tudást megismeréssel akarja megszerezni, ez a kutató típus. Nem a szó tudományos értelmében, hanem a folyton újító. Mivel magabiztos, nincsenek bizonytalanságai, vagy megoldja a problémáit, vagy (mivel tudja, hogy az adott pillanatban nem lehetséges) továbblép. Ez nem okoz neki bizonytalanságérzést. Ezért nem hiányzik neki felsőbb lény.

A másik a kissé bizonytalan, talán szétszórt, önmaga korlátait kevéssé ismerő ember. Ő állandóan és mindenben a bizonyosságot keresi, semmiben nem ragad le sokáig (nem kutakodó típus), mert fél, hogy lemarad valamiről. A lelke tele van belső bizonytalansággal, amit az ember tudata nem kedvel. Annyira nem, hogy (életösztön okán) igen erős ösztönzést érez a bizonyossághoz. Ezt egy felsőrendű lény remekül megadja. Hiszen ekkor ő irányít, ő dönt, ő ismeri a korlátokat, ő büntet és jutalmaz (más szóval irányt mutat). Nekünk mindössze "viselkedni" kell. Ha megtanuljuk, mi a helyes, akkor más gondunk nincs. Ezt nevezzük hitnek, ez helyettesíti a bizonyosságot. Sok fokozata van a bigott, betű szerinti értelmezésig, aki lassan gondolkodni is elfelejt, egészen addig, hogy valakinek elég a tudat, hogy ő hihet. Ez az az eset, amikor amúgy tesszük a dolgunkat, jól megvagyunk, mert a tudatunkban benne van: végszükség esetén van menekülőút. Ennyi elég is. Lehet, hogy te ide tartozol. Az emberi jellemnek vannak olyan vonásai, amelyeket kicsi korában úgy kapott meg, hogy azon később nem, vagy segítséggel és heroikus erőfeszítéssel tud csak változtatni. A magabiztosság ide tartozik. A hiánya csökkenthető elég jelentősen, de ki nem küszöbölhető.

Ajajj kérdező, te nem lennél túl jó keresztény.

Túl sokat gondolkodsz és túl sok mindent kérdőjelezel meg. Ez így nem jó, nagyon nem jó...

Én már beszélgettem régebben keresztényekkel arról, hogy akik még csak nem is tudtak a kereszténység és Jézus létezéséről, hanem más istenekben hittek, azok hova kerültek haláluk után.

Nagyrészt mind egyetértettek abban, hogy a pokolba, mert aki nem hisz az Úrjézus csodás, valóságos, illő és üdvös feltámadásában, az pokolra való és bűnös blablabla.

Na, erről ennyit.

Kérdező!

Harmadik kommentelő vagyok. Alapvető fogalomzavarok és betanult frázisok problémáival vagy terhelve. A Biblia szerint a pokol nem a Dante féle kénköves vesztőhely, hanem az a hely, ahová Te is és én is megyünk halálunk után, sőt, Jézus is ment halála után. Héberül ez a seol, görögül a hádész, melynek jelentése sír. A holtak helye.

Tehát a Jézusban hívő emberek is és idegen istenekben hívő több ezer évvel ezelőtt meghalt emberek is a pokolba kerülnek.

Jézus pontosan megfogalmazta, hogy mi szerint fogja megítélni az embert. Erről a Máté 25. fejezetében olvashatsz a 31-46 részek között. A lényege, hogy ha valakinek adsz, azt Jézusnak adod, ha nem adsz, azt Jézusnak nem adod. Tehát magyarán, ahogy bánsz az emberekkel, úgy leszel megítélve.

A másik fogalomzavar, ami észrevettem a hit szó jelentése. Ha azt mondom, hogy higgy bennem, akkor mire kérlek? Arra, hogy hidd el, hogy létezem? Nem, hanem arra, hogy higgy bennem, bízz bennem, higgy nekem.

Magamról és az általad furcsállott kreacionista irányzatról: A teremtésben nem hiszek, hanem biztos vagyok benne. A világ, melyet látok, hallok, és tapasztalok nem összeegyeztethető az evolucionista irányzattal. Pontosan tudom, hogy mi az evolúció, óvodás koromtól fogva ezzel tömtek, és hazug, kitalált, és bizonyítatlan elméletnek tartom. Nagyon sok geológiai, természettudományos felfedezést megmagyarázhatóvá tesz számomra a vízözön elmélet és a Bibliában leírt teremtési beszámoló.

De nem tartom közvetlen üdvösségkérdésnek, hogy a világ keletkezéséről ki, mit gondol. Számomra így kerek az egész, számodra meg amúgy. Véleményem szerint mind a kettőhöz hit kell. Szerintem a mai tudományos állásponthoz jóval nagyobb, de ezt nagymértékben segítik a ma ismeretes agymosásos technikák, melyet már egészen kis kortól kezdve alkalmaznak is.