Az ortodox kereszténységben van gyónás?

Van gyónás. Aki áldozni akar, az magától értetődően meg is gyón előtte.

Ilyenkor a hívő magában elvégzi a lelkiismeret-vizsgálatot, hogy miben mit vétett. Utána, konkrétan a gyónáskor már csak a bűnbánati imákat imádkozzák el a pappal, de a pap nem faggatózik a bűnök felől, még föl sem kell sorolni őket.

Van a gyónásnak olyan módja is, amikor az áldozástól függetlenül gyón a hívő. Erre akkor van szükség, ha nagyobb bűnt követett el. Jellemző az, ha valaki hosszabb ideig nem gyakorolta a vallását és vissza akar térni az egyházhoz. Ilyenkor sor kerülhet a bűnök felsorolására, a pap is kérdezhet.

Az azonban alapelv, hogy a gyónás az nem a lelkivezetés eszköze, hanem szigorúan a bűnbocsánat szentsége. Tehát nem a gyónás keretei között kell panaszkodni vagy tanácsot kérni, meg a papnak sem a gyónáskor kell nevelő vagy nyugtató szándékú szavakat mondani. A lényeg a bűnbánat és a bűnbocsánat.

Gyónás után nincs penitencia. A pap, ha úgy látja, epitímiát róhat ki, ez azt jelenti, hogy meghatározott ideig nem áldozhat az illető. Ezt csak súlyos bűnök esetén szokták kiróni.

hozzá tenném az előző válaszhoz, hogy ez azért patriarchátusonként változhat, a szemlélet más lehet pl a görögöknél és az oroszoknál,

van ahol: penitenciát nem róhat ki, de javasolhat valamiféle nevelő szándékú dolgot

gyakran ha van idő inkáb beszélgetés szerű, mint a "ledarálás" hiszen az embernek van erre szüksége, nem Istennek, a nem a pap oldoz fel, végső soron az ember azért gyónni mert neki van szüksége rá