Az egyik tételemnél elakadtam. Valaki tud segiteni?

De konkrétan mi az, amit nem értesz, vagy hol nem áll össze a kép?

Feltételezem nem azt várod, hogy idecopyzzuk az egészet, amit a Biblia és a hittankönyv ír erről az öt-hat témakörről. Gondolom az neked is megvan :)

A Sám 1-2 és a Kir 1-2 könyveket olvasd el. Az általad megjelölt témákat tömör formában itt is megtalálod:

[link]

Ehhez hozzáveszed a tankönyvet (nem tudom melyiket használjátok) az bőven elég lesz :)

Elkána felesége, Anna nagyon szeretett volna gyermeket, ám meddő volt, és emiatt nagyon gyötrődött. Imádkozott Jehovához ezzel kapcsolatban, és Éli főpap ezt mondta neki: „adja meg Izrael Istene kérésedet”. Ez megvigasztalta Annát, „és nem volt többé gondterhelt az arca” (1Sám 1:8, 17, 18). Teljesen bízott Jehovában, és tőle várta a megoldást. Bár nem tudta, hogyan alakul a helyzet, belső békére lelt. Idővel Jehova válaszolt az imájára. Anna várandós lett, és fiút szült, akit Sámuelnek nevezett el (1Sám 1:20).

Anna és Elkána sem feledkezett meg soha szeretett elsőszülött fiáról, akinek a születése egy imára kapott válasz volt. Anna fiút kért Istentől, és megígérte, hogy felajánlja majd Istennek, hogy szent szolgálatot végezzen neki.

Éli főpap megsértette Jehovát, mivel engedte, hogy a „semmirekellő”, erkölcstelen fiai papok maradjanak (1Sám 2:12–16, 22–25). Jobban tisztelte a fiait, mint Jehovát, ezért Isten úgy határozott, hogy eltávolítja Éli családját a főpapi szolgálatból. Ez meg is történt az ükunokája, Abjátár idejében (1Sám 2:29–36; 1Kir 2:27).

Éli két fiáról, Hofniról és Fineásról Sámuel ezt írja a beszámolójában: „Éli fiai . . . semmirekellő emberek voltak; nem ismerték el Jehovát” (1Sám 2:12).

Isten Törvénye világosan meghatározta a papok feladatait, és azt, hogy hogyan kell bemutatniuk az áldozatokat a hajléknál. Ennek nyomós oka volt. Az áldozatok tették lehetővé, hogy Isten megbocsássa a bűnöket. Így az emberek tiszták lehettek a szemében, az áldásában részesülhettek, és méltók lehettek arra, hogy vezesse őket. De Hofni és Fineás rávette a többi papot, hogy tiszteletlenül bánjanak a felajánlásokkal.

Éli volt a legjobb helyzetben ahhoz, hogy gátat vessen az egyre inkább elharapódzó romlottságnak. Főpapként számadással tartozott azért, ami a hajléknál történt, apaként pedig kötelessége volt helyreigazítani a fiait. Elvégre a fiai magukkal is, és sok más emberrel is rosszat tettek. Éli azonban apaként és főpapként egyaránt kudarcot vallott. A fiainak erőteljes fegyelmezésre lett volna szükségük, hiszen halált érdemlő bűnöket követtek el, de Éli mindössze szelíden megfeddte őket.

Mózes felment a Sínai-hegyre, és megkapta a Törvény két kőtábláját. Így mondja el a történteket: „Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, melyet készítettem, hogy ott legyenek, ahogy Jehova parancsolta nekem” (5Mózes 10:5). Ez egy ideiglenes láda vagy tároló volt, amelyet Jehova készíttetett Mózessel, hogy abban legyenek a Törvény kőtáblái (5Mózes 10:1). A szövetségládát csak i. e. 1513 vége felé kezdték használni.

Amikor Jehova átadta Mózesnek a hajlék tervét a pusztában, a szövetségláda volt annak egyik fő jellegzetessége. El kellett készíteniük Isten leírása szerint.

Ebben a téglatest alakú, arannyal bevont ládában voltak a törvénytáblák, és egyebek is.

A láda fedelén két aranykerub volt kiterjesztett szárnyakkal. A láda egy-egy oldalán karikák voltak, így két rúdon lehetett azt hordozni, melyeket akáciafából készítettek, és bevontak arannyal.

A rudakat még akkor sem volt szabad kivenni a karikákból, amikor a láda a helyén állt a hajlékban, tehát más célra nem használhatták azokat. Ezenkívül a ládát nem kellett megérinteni; ha kivették volna a rudakat a karikákból, akkor minden szállításkor meg kellett volna fogni a szent ládát, hogy a rudakat újra a karikákba illeszthessék.

De aki hozzá ért az meghalt. PL. Uzziás.

Sámuelnek ezt mondta Jehova:

A betlehemi Isaihoz küldelek, mert az ő fiai közül szemeltem ki magamnak királyt” (1Sám 15:34, 35; 16:1).

Sajnos Saul engedetlensége miatt választott mást királynak

Ha valaki hűtlenné válik, Jehova talál helyette mást, hogy teljesítse az akaratát.

Jehova utasítására elmegy Isai otthonába, Betlehembe. Isai fiainak igen megnyerő a külsejük, Jehova azonban arra figyelmezteti Sámuelt, hogy ne a látszat alapján ítéljen. (Olvassátok fel: 1Sámuel 16:7.) Jehova választottját, Dávidot, Isai legkisebb fiát legutoljára hozzák Sámuel elé.

Dávidnak gyönyörű tulajdonságai voltak: bátor, feddhetetlen, istenfélő és hűséges volt.

. Jehova pedig így szólt Sámuelhez: „»Kelj fel, és kend fel, mert ő az!« Sámuel tehát fogta az olajosszarut, és felkente őt a testvérei között. Attól a naptól fogva Jehova szelleme működni kezdett Dávidon” (1Sámuel 16:12, 13).

Dávidnak Jehova neve érdekében véghezvitt cselekedete csodálatos barátságot nyit meg előtte.

Mivel Dávid hírneve elterjed Izraelben, Saul haragosan életére tör annak ellenére, hogy leányát, Mikált hozzáadja feleségül.

Jonatánnal, Saul fiával, a királyság természetes örökösével köt barátságot. Jonatán „úgy megszereti őt, mint a saját lelkét”. Hűségszövetséget kötnek egymással (18:1–3).

Saul ellenségeskedése egyre esztelenebb formát ölt olyannyira, hogy Dávidnak végül is Jonatán szerető segítségével el kell menekülnie. Búcsúzáskor mindketten sírva fakadnak. Jonatán még egyszer biztosítja Dávidot lojalitásáról, mondván: „Jehova legyen köztem és közted, a te ivadékod és az én ivadékom között határtalan ideig!” (20:42 [20:42, 43, Károli]).

Saul pedig minden emberét mozgósítja Dávid elfogására. Összegyűjti tehát harcosait és az „Éngedi pusztaságában” kutatják és üldözik őt (24:1 [24:2, Károli]). Kétszer már lehetősége lett volna Dávidnak Saul életét elvenni de nem teszi.

Saul harmadízben is fanatikusan üldözőbe veszi Dávidot, de ismételten tapasztalja Dávid irgalmasságát

Saul öngyilkossága

A filiszteus fejedelmek katonai tengelye összevont hadsereget küld Sunembe. Saul – ellenintézkedésképpen – a Gilboa-hegynél állítja fel táborát. Fejvesztetten kapkod ide-oda, próbál útmutatást keresni, de nem kap választ Jehovától.

Saul újabb súlyos bűnt követ el, amikor álruhába öltözve az endori szellemidéző médiumot keresi fel a filiszteus hadvonalak mögött.

Rátalálva arra kéri őt, idézze meg számára Sámuelt. Saul a végeredmény miatti izgalmában úgy véli, hogy a médium által megidézett jelenség a halott Sámuel. A vélt „Sámuel” azonban nem mond vigasztaló üzenetet a királynak: másnap meghal és Jehova szavainak megfelelően a királyságot elveszik tőle.