Ha az ember a feltámadásik halott-Jézus szerinte alszik- és utána lesz mindenki megítélve akkor, hogy mehet a lelke a Mennyországba vagy a pokolba?

Az ember testtel együtt lett teremtve, de annak az ideje véges a jelenlegi állapot szerint, mivel bűn alatt van. De testet Isten újat is tud teremteni és mi nem a testünk vagyunk, hanem mi magunk, ami nem a fizikai test. Nem véletlen, hogy meg lehet sebezni a lelket is.

A test halála után a test megy vissza a földbe, a lélek pedig oda, amit választott. Nem Isten küldi a pokolba az embert, önként megy oda, mert nem kell neki Isten.

Az ígéret szerint a feltámadás után, aki Isten mellett döntött, az új, megdicsőült testet kap, amilyet Jézus is és az új, már megtisztított Föld lesz a lakhelye, az új Jeruzsálemben pedig Isten velük lakik majd. Őt nem is ismerték fel azonnal még azok sem, akik a halálakor ott voltak.

Arról viszont nem ír a Biblia, hogy akiknek nem kellett Isten, azok is kapnak e új testet vagy maradnak anélkül.

Igen, rajta voltak, azért hitték el, hogy ő az, de előre senki sem ismerete fel.

Hogy miért hivatkoznak össze-vissza? Mert emberi tanítók után mennek Isten helyett. Minden esetben azokra az igékre hivatkoznak, ahol a test haláláról van szó, de akkor hova készült Pál? :)

Az ember már előtte is létezett, mielőtt fizikai testbe leszületett.

Jézus szerint vannak "élő holtak", olyanokat nevez ilyennek, akik bár mozognak, esznek isznak, de mégis a bűnnek élnek. Ezek a szeretet számára "holtak".

Amikor meghall valaki (fizikai teste elpusztul) a lelke tovább él, és aki hitt az Ember Fiában, annak megfelelően cselekedett, az jut be a mennyországba.

Aki pedig nem hitt, az kap ugyan újabb lehetőséget, hogy korrigálja ezt a hibáját, mindaddig, amíg vagy véglegesen el nem játsza ezt (nagyon gonosz lesz), vagy amíg újjá nem születik a saját fizikai testében a Szentlélek által (javította a korábbi hibáit).

Erre a szétválasztódásra egy egész világkorszak áll az emberek rendelkezésére. Amikor vége lesz ennek a világkorszaknak, akkor lesz majd egy végleges végső feltámadás, ekkor fog Jézus újból eljönni. Akkor majd megjelenik Jézus az "ég felhőiben" teljes hatalommal és dicsőségben, s akkor hallani fogjuk, hogy most már valóban elérkezett a mi megváltásunk. (Lukács 21:28).

Ha a Biblia összességét nézzük, akkor nem is bonyolult, és egyszerűen érthető, Isten pontos képet ad mindenről.

Sátán az aki behozza a saját teóriáját, ahogy az Édenkertben is tette.

Mert hát mi is volt?

Isten azt mondta, hogy ha hozzá nyúlnak a fához, vagy is engedetlenné válnak, akkor kell meghalniuk.

Jött Sátán és azt állította, hogy ez nem igaz, Isten hazudik, nem fognak meghalni, sőt olyanná válnak mint Isten.

s itt burkoltan máris egy másik "tanítást" vezetett be.

A továbbiakat tudjuk, Ádám nem lett olyan mint Isten és meg halt.vissza tért oda ahonnan vétetett.

Ebből jól lehetne következtetni, hogy ki az aki hazudik

s ha erre rájövünk, akkor miért ragaszkodunk továbbra is ehhez?

Ádám nem az égből és nem is más létformából származik, bele téve azt egy "fizikai" testbe, ezt soha nem mondta, és nem is mondta sem Ő sem Jézus.

Az ember hibázott, és ezért a büntetése Isten törvénye szerint a halál-.

Ha nem így volna, akkor Jézusnak, miért kellett emberként megszületnie, hogy az embereknek, Ádám utódainak, "visszavásárolja" azt amit Ádám elveszített?

Mert hát mit veszített el Ádám?

A földi örök életét.

Emlékezzünk már arra, hogy akkorra jogos a halál Ádámnak, ha eszik a gyümölcsből.

Ha nem evett volna, akkor nincs halál, nincs Jézus lejövetele emberként, Ádám sehova semmilyen más formában nem megy sehova, vagy is nem él máshol, mert nem tér vissza oda ahonnan vétetett.

s akkor senki nem találja ki, hogy a Teste hal meg csak....

Továbbá a biblia többi része is felhívja a figyelmet arra, hogy a lélek az maga az élőlény, és nem egy fizikai testbe erőltetett másik létforma.

Már csak azért sem, mert azt mondja, hogy az élet az a vérben van.

Ezért is kell tiszteletben tartani a vért, vagy is mások életét,

Egyebek mellett Isten leíratta, hogy az emberi testbe, egy indító erőt adott, ami elindította az élet funkciókat, a szervek mozgását, a véráramlását, és így lett az ember élő lélek, addig halott, vagy is élettelen lélek volt.

(1Mózes 2:7) . . .Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.

Itt van leírva, hogy a Föld alkotó elemiből készültünk, és az élet leheletét, vagy is az élethez szükséges indító erőt kaptuk, s így lettünk élő lelkek.

Nem "ígérte" Ádámnak hogy ha vétkezik, akkor meghal és akkor ítélet és utána ide vagy oda mennie kell, mivel a halál gondolatát nem is akarta az ember esetébe,

csak ha engedetlen lesz és elutasítja Isten szerető törődését.

(3Mózes 17:11) 11 Mert a test lelke a vérben van,. . .

A lélek szó életet jelent.

A test élete a vérben van, és Isten azt a későbbiekben nem is engedte ezért, hogy azt felhasználják, csak az oltárra lehetett önteni, mert az szerzett engesztelést az ember bűneinek, amíg Jézus el nem jön...

(3Mózes 17:10, 11) . . .. 11 Mert a test lelke a vérben van, én pedig az oltárra helyeztem azt értetek, hogy engesztelést szerezzen a lelketekért, mert a vér szerez engesztelést a benne levő lélek által.

Az állatáldozatok ezért voltak, hogy amíg a messiás el nem jön, addig ez szolgáljon felmentésként,

s ha el jön akkor már nem kell az állat áldozat, mert Jézus vére, halála, helyettesíti azt, mivel az értékesebb, mint akármennyi állat élete, amit csak valaha feláldoztak addig.

ezt kellene megérteni, ez az Isteni tanítás.

(Héberek 9:13, 14) 13 Mert ha a kecskék és bikák vére, meg az üsző hamva a beszennyezettekre hintve megszentel annyira, hogy a test tiszta legyen, 14 akkor a Krisztus vére, aki örök szellem által önmagát ajánlotta fel szeplő nélkül az Istennek, mennyivel inkább meg fogja tisztítani lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szent szolgálatot végezhessünk az élő Istennek!

Ha Jézus nem emberként lett volna itt, akkor nem áldozhatta volna a vérét, mert az embernek van vére, nem egy más rendű élőlénynek.

Ez egy filozófia. itt semmit nem szó szerint és kézzel foghatóan kell értelmezni. Minden átvitt értelemben történik, nem a valóságosan megismert fogalmaink szerint.

Ezek a dolgok bennünk szellemi (eszmei, tudati, mai szóval elméleti) síkon "történnek".

Szia!

Ha megvizsgálod az apostoli hitvallást, abban mit látsz?

Ugye ott csak a test feltámadását olvasod.

A 20. században általánosan elismertté vált a keresztény teológiában, hogy a lélek természetes halhatatlanságának tana - mely szerint az alacsonyabb rendű, halandó test porrá lesz a halálban, a magasabb rendű, halhatatlan lélek pedig különválik és tovább él Istennél az üdvösségben vagy a kárhozatban – nem biblikus tanítás. Rámutattak arra, hogy az ókori görög filozófia közvetítésével, a platonizmus, illetve még inkább az újplatonizmus révén hatolt be a lélek természetes halhatatlanságának eszméje a kereszténységbe.

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

A középkorban véges-végig megkérdőjelezhetetlen volt a lélek halhatatlanságába vetett hit. A 16. századi reformáció idején is csak Luther és Tyndale látta tisztán az eredeti bibliai tanítástól való eltérést.

A 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy „platoniatlanítani” kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet.

A Biblia szerint az ember egységes egész, nincs testtől független lélek.

Üdv. Péter