Ha valaki mindenképpen a pokolra jut akkor van jelentősége hogy hány embert ölt meg vagy a büntetése már nem fog súlyosbodni?

*önkéntes

A Pokolban nincsenek jó helyek. Rosszak vannak, és még rosszabbak. Különbség van a büntetés mértékében. A súlyosabb bűn, súlyosabb büntetést von maga után. De a jobb hely sem jobb annyival, ami az odakerülők számára vigaszt jelenthetne. Teszem fel, ha valakinek beleszorítják az egyik ujját a satuba, az nem tud erőt meríteni abból a gondolatból, hogy neki csak az egyik ujja fáj, noha mellette a másik embernek az összes ujját beszorították. Úgyhogy a válasz az, hogy nem mindegy a bűn milyensége és mértéke, de a kisebb büntetés is annyira leköti az ember figyelmét, hogy egy pillanatnyi megkönnyebbülést sem okoz a tudat, hogy másoknak még rosszabb.

A Biblia nem ir pokolról, ahol az emberek szenvednek majd.

Valóban, a halottak mind a Pokolba kerülnek. A tévedésetek az, hogy aki Krisztusban "hal meg", az nem halott, hanem él, és még csak nem is találkozik a Halállal. Amúgy a Biblia egyértelmű a Poklot illetően, csak van, akinek ha beleverik is az orrát, akkor sem fogja fel. Pedig Jézus mondja a gazdag emberről, hogy meghalt, eltemették, de ezek után a Pokolban felemelte a szemeit, kínokban lévén. Azaz Jézus nem támasztja alá azt cukormázas értelmezést, miszerint a Pokol allegória, vagy egyszerűen sírt jelentene. Ez csupán feloldja az emberek félelmét, de nem oldja meg magát a problémát: legfeljebb úgy kerülnek sokan a Pokolba, hogy előtte nem féltek tőle. Annyi pozitívum van a dologban, hogy így nyugodtabb, és békésebb életet élhetnek előtte. De mit fog érni ez az idilli múlt, amikor visszavonhatatlanul odakerül, ahova a legkevésbé sem szeretne? Egy lyukas alsógatyát sem. Ehelyett szembe kellene nézni a ténnyel, hogy az adott ember felelőssége a földi élete során, hogy a Poklot elkerülje, a Mennyet pedig megnyerje a maga számára. Ezt senki más nem tudja megtenni helyette. Amit Isten tehetett, azt mind megtette az elveszettekért. Ha azzal segíthetne, újra megtenné, de azzal senkin nem tudna segíteni. A sor rajtunk van. Aki elmulasztja a megmenekülését átvenni, és gondozni, az nem kap több esélyt. Nem lesz senki, akire majd rámutathatna, hogy az okozta a vesztét. Kizárólag a tükör marad a számára, ugyanis minden feltétel adott, de csak itt és most. Odaát akkor sem lesz lehetősége, hogy pótoljon, ha ezért nagyon rossz véleménye lesz Istenről. Ez persze vicc, valójában odaát mindenki pontosan fogja tudni, hogy ki a hibás, az öncsalásra is csak itt van lehetőség.

Minél több és súlyosabb bűnt követ el valaki, annál gyötrőbb bűntudata van – és a pokolban már nincs ami ellensúlyozza, mert ott semmi jó nincs. Egymást és magukat bántják ott a szellemek, és ahogy szaporodnak a vétkeik, úgy csúnyul a testük. Érkezéskor olyan csúnya, amilyen bűnösök – bár ha valaki kb. egyéves korában hal meg, és (már gonosz, de) még nem vétkezett, az is csúnya.