Van itt olyan keresztény, aki felnőtt és születése óta keresztény, nem pedig időközben megtért?

Szia! :)

Igen van pl én is egy vagyok azok közül.

Mivel egy vallásos családba születtem engem is csecsemő koromba kereszteltek meg.

Nagyapám prezsbiter volt és ebből kifolyólag az én templomba járásom szinte kötelező volt, de soha nem éltem át igazából a hitet mert egyfelől a kényszerűség, másfelől meg az emberi makacsság akadályozott meg, hogy ne csak járjak a templomba hanem hitet is mutassak. Hát nálam ez nem történt meg!

19 éves koromba besoroltak katonának és olyan "szerencsém" volt, hogy 1989 Decemberében fegyvert adtak a kezembe, hogy harcoljak előbb a román forradalom leverésébe, utána meg a forradalom támogatásáért.

December 26-kán hajnal 3-kor mellettem halt meg egy katona társam akit hasba talált egy lövedék engem meg megsebeztek.

Felépűlésem és leszerelésem után én már teljesen elvetettem minden gondolatot Istenről, ha volt is hitem addig még az is elveszett ami volt.

Közbe elhunytak nagyszüleim is és már nem is volt aki visszavezessen az Istenhez vezető útra.

Ne írom le az azután következő életemet mert kb 21 évet kellene leírnom de annyit mondhatok, hogy nem vagyok büszke tetteimre meg egyáltalán magamra.

A "csoda" a visszatérés 2011 március havának 23 éjszakáján történt meg.

Ezt a "csodát" nem előzte meg semmiféle előjel ugyan olyan bűnökkel teli volt a március 22 nap mint bármely más nap.

Az adott éjszakán felriadtam álmomból reszketve és egy olyan síró görcsel amit nem bírtam 40 éve fejjel visszafogni.

Valahogy kitámolyogtam a szobából a konyháig értem el ott összeestem, ott a padlón azt a szőrnyű ismeretlen félelmet ami bennem volt fel váltotta egy mélységes és szeretettől áradó nyugalom. Ezt ma én így tudom megfogalmazni anélkül, hogy kiszínezném a történetet.

Nagyon sírtam és 20 év után akkor hagyta el ajkaimat az első ima, az első köszönöm és az első Ámen, még most is fojtogat a sírás ha visszagondolok azokra pillanatokra. Azelőtt nem tudtam sírni még akkor sem ha ütöttek vertek, de mára ez már megváltozott, mint ahogy az egész jellemem megváltozott.

Jelen pillanatban hívőként élem az életemet nem lemosni akarom bűneimet mert tudom, hogy azt már megtette 2000 évvel ezelőtt Jézus Krisztus, hanem annyi jót szeretnék tenni embertársaimmal amennyi csak az erőmből kitelik.

Az Isten nélküli évek nyomai ott vannak a testemen és emiatt nagyon nehéz közeledni az emberekhez mert mindenki előbb azt veszi figyelembe ami látszik és nem a belsőt nézik...tehát lenne mit írnom.

A vallásom ma is ugyan az mint amikor csecsemő koromba bevittek a templomba, Református vagyok visszatértem ide mert nem is éreztem szükségét annak, hogy más vallás után nézzek és ez szerintem az Isten akarata, itt van szüksége rám, tehát én itt is maradok addig amíg nem dönt másképp felőlem az Úr.

Nos kedves kérdező én így éltem meg a hitemet(röviden összefoglalva). :)

Áldott Vasárnapot!

Kedves kérdező,úgy látom fogalmad nincsen arrol ,hogy mi is a keresztyénség.

Mert ha ismernéd a Bibliát ,tudnád,hogy minden ember bűnben születik,pogány vagy más néven nemzetek közé született,és ha valaki Izrael népéhez tartozik akkor zsidónak születik ,de ő is ugyan olyan bűnös mint a többi ember palánta.

Ha valaki megismeri Jézust és komolyan döntést hoz vele kapcsolatban,mármint megtér,vagyis ,helyes felismerésre jut Istennel,Jézussal ,a bűnnel kapcsolatban,onnantol kezdve hívják az illető személyt keresztyénnek.

Szerinted a csecsemő,amikor leöntik vízzel,hoz egy tudatos döntést?Na erröl enyit...

Még jó hogy a tudatlanság idejét elnézi az Isten!!

Javaslom alapvető dolgokban jobban tájékozódjál.

# 4

"Javaslom alapvető dolgokban jobban tájékozódjál."

Te is.

"Nem kellenek ahhoz álszent, pedofil, politizáló papok, hogy beszélhessek Istennel. Egyszer voltam templomban, akkor is csak Orbán nyalás volt."

Ez is egy igazi keresztényi mondat volt tőled...

Szia!

Valaki korábban már írt erről, de gondoltam én is megerősítem:

kereszténynek (a szó valós és biblikus értelmében, nem "elnyűtt" értelmében) nem lehet születni. "Krisztus követőjének" nem lehet születni. Ahhoz, hogy valaki kövesse Őt, ahhoz hoznia kell egy döntést, hogy követni akarja. Hogy Vele akar élni, engedelmeskedni akar Neki. A Vele való találkozás (az Élő Istennel, mint Személlyel - nem csak a vallással, vagy a Róla szóló evangéliummal) és a Mellette való döntés az a pont, amitől valaki kereszténynek nevezhető a Biblia szerint.

Aki bele születik a vallásba, az csak vallásos - mindaddig a pontig, míg ő maga személyesen találkozik az Élő Istennel és eldönti (teljes szívével), hogy Vele akar élni.

Utolsó!

Sajnos ezt a kérdező nem érti.

Mert akkor nem tenne fel ilyen kérdést.