Tudtok-e olyan Bibliai részeket mondani (legfőképpen az Ujszovetségből) amelyikek elmagyarázák, hogy mi a hit? Egy érzés amit szeretunk, vagy egy érzés ami az igazságot sugallja és megnyugtat?

A hit a krisztusi élet alapja; a remény és a szeretet mellett a három isteni erény egyike.

Az egyház tanítása tágabban értelmezi a hit fogalmát, mint ahogy azt a hétköznapi életben megszoktuk.

"A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása." (Zsid 11,1)

A hit magában foglalja:

1) a hitigazságokban való szilárd meggyőződést,

2) az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalmat,

3) a nyitottságot az Ő kegyelmének befogadására,

4) és a jócselekvő tevékeny szeretetet.

"Ugyanígy van a hittel is: ha nincsenek cselekedetei, önmagában holt. De valaki azt mondhatná: neked hited van, nekem pedig cselekedeteim. Mutasd meg nekem tettek nélküli hitedet, akkor én tetteimből bizonyítom hitemet. (...) Vajon Ábrahám atyánk nem tettei alapján igazult-e meg, mivel fiát, Izsákot föláldozta az oltáron? Ebből láthatod, hogy a hit közreműködött ugyan tetteivel, de csak a tettek által vált tökéletessé. Így teljesedett be az Írás szava: »Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulására szolgált«” és ezért Isten barátjának nevezték. Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az ember, s nem csupán a hit által" (Jak 2,17-24).

Szia!

A közvéleményben sajnos egészen téves eszme él a keresztény hit mibenlétéről. Általában „elhivésnek, hiszékenységnek” értelmezik. Az hisz, aki „elhiszi” Isten létezését, esetleg még Krisztus Isten-voltát, valamilyen halál utáni életet vagy üdvösséget. Ezért sokan úgy gondolják, hogy a hit csak a naivak, gyengék, vagy valamilyen áhítatra vágyó lelkek számára elérhető, így csak nekik jelent egyfajta megoldást az élet problémáira.

A bibliai hitfogalom azonban merőben más. Ha elfogadjuk, hogy a hit az ember helyes, egészséges lelki magatartása Isten iránt, akkor minden ember részéről ez lenne a természetes, a normális, a valóságnak megfelelő viszonyulás, és a hit hiánya a természetellenes állapot.

A Biblia szerint az élő vagy teljes hit elemekből, egymásra épülő lépcsőfokokból áll:

Az első fok a szilárd meggyőződésre jutás Isten kinyilatkoztatott igazságáról, vagy így is mondhatjuk: a Szentírás igazságáról. „A hit pedig a remélt dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsidókhoz 11,1) A bibliai értelemben vett hit alapját tehát egy nagyon is erős, világos, értelmes meggyőződés képezi, nem pedig valamilyen bizonytalan „elhivés”.

A második fok a személyes bizalom kialakulása Isten iránt. Közelebbről jelenti ez a feltétel nélküli bizalmat az Ő mindenható, teremtő hatalmában és erkölcsi jellemében – igazságosságában és irgalmasságában. Ennek az Isten hatalmába és szeretetébe vetett hitnek a végeredménye a hit Isten ígéreteiben.

A harmadik fok: az alázat. Minél inkább látja az ember Isten tudás- és hatalombeli nagyságát, ugyanakkor a tökéletes igazságot és szeretetet megtestesítő jellemét, amelyek együtt érvényesülnek, annál inkább felismeri saját gyengeségét az igazság megértése és cselekvése, vagyis az erkölcsi erő szempontjából. Ezen az alapon igazi, értelmes alázatra jut Isten előtt. Ennél a pontnál különösen élesen mutatkozik meg az ember erkölcsi minősége, mert önmagáról kell elismernie az énjét nagyon érzékenyen érintő igazságot.

Mindezek után következik a hit döntő lépése: a hit cselekvése. Jakab apostol írja, hogy amíg cselekedet nincs, addig még nem lehet teljes hitről beszélni (Jakab 2,17–26). A hit cselekvése logikusan következik az előzőekből: ha valakinek teljes bizalma van Istenben, az Ő ígéreteiben, viszont nincs bizalma önmagában – a saját értelmében és erejében –, akkor ennek eredményeként rábízza magát Istenre, átadja magát neki, hogy Ő cselekedjen benne és általa. Az önzéssel megkötözött ember részéről ez a legnagyobb cselekedet, mert önmegtagadást, önös érdeke és büszke magabízása feladását jelenti, azt a fontos döntést, hogy önmaga helyére Istent állítja. A hitnek ez az elhatározása mindig az adott helyzetnek megfelelő, konkrét cselekvésben jut kifejezésre.

A hit utolsó – de nagyon lényeges – eleme vagy lépcsőfoka a mély hála, a szeretet elmélyülése Isten iránt azért, amit hit által az emberben és az ember által cselekszik. Ez a hála és szeretet magában foglalja azt a vágyat és erkölcsi kötelezettséget is az ember részéről, hogy a továbbiakban az egész életét Isten tulajdonának tekinti, és az Ő megváltó munkájába kíván bekapcsolódni, teljes önfeláldozással dolgozni másokért, Krisztus áldozatára válaszolva viszont-áldozatként adva oda egész lényét, életét, és annak minden szolgálatát.

A hitnek ez az utolsó lépése is próbára teszi és kimutatja az ember erkölcsi minőségét. Az önző ember szívesen elvesz javakat önmaga számára, de nehezen fogja fel és vállalja a viszonzást, amelyre nem külsőleg, hanem csupán belül, a szívében, azaz erkölcsileg elkötelezett. Valamint az ember nagyon hajlamos arra is, hogy a dicsőséget önmagának tulajdonítsa azért, ami a valóságban nem az ő érdeme. Csak az én-szeretet minden megnyilatkozását megutálni és megtagadni kész ember válaszol hálával Isten kegyelmének cselekvésére.

A hit az ember legszebb, legnemesebb képessége, illetve cselekvése. Amikor valakit igaznak, vagy valamit igazságnak, erkölcsileg mindenekfelett értékesnek talál, akkor mindent odaad, mindent vállal érte, még büszke, önző énje megtagadását is.

Üdv. Péter

Szia

Már idézték, de egy kicsit beszéljünk róla, mi a hit.

Pál apostol azt írja róla: " A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása." Héberek 11:1

Mint látod a hit se nem vak hitet, sem hiszékenységet nem jelent. Mert Pál azt írta "biztosítékon alapuló". De mi ez a biztosíték? Hát Isten Szava, a Biblia. A hit pontos ismereten alapul. Csak azt kell elhinned, amiről személyesen meggyőződöl. Erről beszélt Jézus, a János 17:3 versében.

De miért higgyük el azt, amit nem látunk? Ezért:

Róma 8:24

24 Mert ebben a reménységben részesültünk megmentésben; a látott reménység pedig nem reménység, mert ha lát valamit az ember, vajon reméli-e?

2Korintusz 4:18

18 s eközben mi nem a láthatókon tartjuk szemünket, hanem a láthatatlanokon. Mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok ellenben örökké tartók.

2Korintusz 5:7

7 mert hit által járunk, nem látás által.

Ha jól megismered Istent a Biblia lapjairól, azt is el fogod hinni, amit mond neked a mával, és a jövővel kapcsatban is. Annyira biztos leszel a szavában, minthha már meg is valósult volna az ígérete. Így volt Illés is, amikor a hosszú szárazság után az esőt várta Isten ígérete szerint. Még nem esett, még felhő sem volt az égen, de ő szólt Ahábnak, hogy induljon haza(a Kármel hegyről), nehogy megázzon.