A Szent Szellem személy, tanuk mért nem veszítek figyelembe a Biblia kijelentéseit ezzel kapcsolatba? miért dugjátok a fejeteket homokba olyan kérdéseknél amik cáfolják a szervezetetek alapjait?

Szia!

Azzal keresel önigazolást a jó úton járok téveszmédre, hogy másokat piszkálsz? Gondolom kereszténynek hiszed magad? Nem a jó hírt kéne hirdetned Mucika?

Mert nem a Bibliát követik, ahogy az egyes hozzászóló sem aki annyi értelmetlen butaságot szokott írni, hogy az ember besír.

Amúgy kérdező mondd hogy férfi vagy és a lemucikázás félresikerült. :))

A Szentlélek egyértelműen személy, írja a Bűnös, de aki nem akarja látni, mert mindenféle más kényszerképzete van, az nem is fogja.

Szia

Mi ebben a témában is csakis a Szentírást vesszük alapul, semmi másat :-) Az alapján semmi sem támasztja alá azt, hogy a "Szent Szellem személy," lenne.

De mindenki azt hisz, amiről meg van győződve. Ha te szerinted személy, én tiszteletben tartom a véleményedet, de viszont elvárnám tőled is :-) nem szükséges ragozni a meggyőződésünket. :-) Mi haszna?

Isten tevékeny ereje, azaz a szent szellem: A rúʹach és a pneuʹma szavak a legtöbb esetben Isten szellemét, azaz a tevékeny erejét, a szent szellemet jelölik.

Nem személy: Csak az i. sz. IV. században vált hivatalos egyházi tantétellé, hogy a szent szellem egy személy, és része egy „Istenségnek”. A korai egyházatyák nem ezt tanították. Az i. sz. II. században élt Jusztinosz vértanú azt tanította, hogy a szent szellem olyasvalami, ami által az Isten befolyásol vagy véghezvisz valamit. Hippolütosz sem tartotta személynek a szent szellemet. Maga a Szentírás is egyöntetűen azt mutatja, hogy Isten szent szelleme nem személy, hanem az ő tevékeny ereje, amely által megvalósítja a szándékát és az akaratát.

Először is meg kell jegyezni, hogy az 1János 5:7-ben az a rész, amelyet egyes fordítások úgy adnak vissza, hogy „a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy” (Kár.), nem volt benne az eredeti szövegben, csak később toldották be. A Katolikus fordítás a következő jegyzetet fűzi a fenti részlethez: „Ez egyetlenegy görög szövegben sincs meg, sőt még a Szent Jeromos-féle fordítás régebbi példányaiból is hiányzik”. Bruce Metzger az A Textual Commentary on the Greek New Testament c. művében (1975, 716–718. o.) nyomon követi, hogyan került be az írásszövegbe ez a betoldás. Elmondja, hogy ez a rész először az i. sz. IV. századból való Liber Apologeticus c. tanulmányban jelent meg, a régi latin fordítások és a Vulgata kézirataiban pedig csak a VI. század elejétől fordul elő. Vannak bibliafordítók, katolikusok és protestánsok egyaránt, akik nem vették be ezt a részt a főszövegbe, mert felismerték, hogy betoldás (ÚRB, Kat., ÚEF).

A megszemélyesítés még nem teszi személlyé: Igaz, Jézus azt mondta a szent szellemről, hogy „segítő”, és úgy beszélt róla, mint ami „megtanít”, ’tanúskodik’, „tanúbizonysággal szolgál”, „bevezet”, „szól”, „hall” és ’kap’. Továbbá a görög szövegben Jézus a „segítő” szóra olykor hímnemű személyes névmásokkal utalt. (Vö.: Jn 14:16, 17, 26; 15:26; 16:7–15.) Csakhogy nem szokatlan, hogy a Szentírás megszemélyesít valamit. A Példabeszédek könyve is megszemélyesíti a bölcsességet (1:20–33; 8:1–36), és az eredeti héber szöveg nőnemű névmásokkal utal rá. A Máté 11:19 és a Lukács 7:35 is megszemélyesíti a bölcsességet, amikor úgy ír róla, hogy „cselekedetei”, illetve ’gyermekei’ vannak. Pál apostol megszemélyesítette a bűnt, a halált és a ki nem érdemelt kedvességet, és ’királynak’ nevezte ezeket (Ró 5:14, 17, 21; 6:12). Azt írta a bűnről, hogy ’indíttatást kap’, ’mohó kívánságot hoz létre’, ’tévútra vezet’ és ’megöl’ (Ró 7:8–11). De nyilvánvaló, hogy Pál nem gondolta, hogy a bűn személy.

Tehát a szövegkörnyezet alapján kell megvizsgálni János evangéliumában azokat a szavakat, amelyeket Jézus mondott a szent szellemről. Jézus megszemélyesítette a szent szellemet, amikor úgy beszélt róla, hogy a „segítő” (ez a görög nyelvben a hímnemű pa·raʹklé·tosz főnév). János ezért joggal utalt hímnemű személyes névmásokkal a szent szellemre mint ’segítőre’. Ám ugyanebben a szövegkörnyezetben, ahol a görög pneuʹma szó fordul elő, János egy semleges nemű névmást használt a szent szellemre, a pneuʹma ugyanis semleges nemű. Így hát, amikor János a pa·raʹklé·tosz szóra hímnemű személyes névmással utalt, akkor ezzel a nyelvtani szabályokat követte, és nem egy tantételt akart bevezetni (Jn 14:16, 17; 16:7, 8).

A Szentírás nem utal arra, hogy személy: Mivel Isten maga is Szellem és szent, és mivel a hűséges angyalfiai is szellemek és szentek, ezért ha a „szent szellem” személy lenne, akkor a Szentírás nyilván megkülönböztetné minden más „szent szellemtől”, és jelölné, hogy ez egy személy. Elvárható lenne, hogy legalább határozott névelőt használjon minden esetben, amikor nem „Isten szent szellemének” nevezi, illetve nem ehhez hasonló kifejezésben fordul elő. Ez legalább megkülönböztetné A SZENT SZELLEMET a többi szent szellemtől. Ezzel szemben számos esetben a „szent szellem” kifejezés az eredeti görög szövegben határozott névelő nélkül jelenik meg, ami arra utal, hogy nem személy. (Vö.: Cs 6:3, 5; 7:55; 8:15, 17, 19; 9:17; 11:24; 13:9, 52; 19:2; Ró 9:1; 14:17; 15:13, 16, 19; 1Ko 12:3; Héb 2:4; 6:4; 2Pt 1:21; Júd 20; Int és más sorközi fordítások.)

Hogyan lehet megkeresztelkedni a „nevében”? A Máté 28:19 arról beszél, hogy „az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében” kell megkeresztelkedni. A „név” szó nem csak valakinek a személynevét jelentheti. Ha például magyarul azt mondjuk, hogy „a törvény nevében”, vagy „a cég nevében”, akkor sem arra gondolunk, hogy a törvény vagy a cég személy. Ezekben a kifejezésekben a „nevében” ezt jelenti: ’a törvényes jogok, felhatalmazás alapján, hivatalosan’; ’a céget képviselve’. A „név” jelentésű görög szónak (oʹno·ma) is lehet ilyen értelme. Bár néhány fordítás szó szerint adja vissza a Máté 10:41 görög szövegét, és azt mondja, hogy „a ki befogadja a prófétát próféta nevében, prófétának jutalmát veszi; és a ki befogadja az igazat igaznak nevében, igaznak jutalmát veszi” (Kár., Maszny.), ám több fordítás ezt így vagy hasonlóképpen adja vissza: „Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta”, és „aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz” (ÚRB, Kat., B.–D., ÚV). Robertson a Word Pictures in the New Testament c. művében (1930, I. köt. 245. o.) ezért mondja a következőket a Máté 28:19-ről: „A név szó (onoma) használata megszokott a Septuagintában és a papiruszokon abban az értelemben, hogy felhatalmaznak valakit valamire.” Ennélfogva ha valaki „a szent szellemnek nevében” keresztelkedik meg, az azt jelenti, hogy elismeri, hogy ez a szellem Istentől származik, és hogy az Ő akaratával összhangban működik.

Mi bizonyítja még, hogy nem személy? Az is további bizonyíték arra, hogy a szent szellem nem személy, ahogyan más élettelen dolgokat jelentő szavakkal együtt jelenik meg, például a víz és a tűz szóval (Mt 3:11; Mk 1:8). Ezenkívül a keresztényekről azt mondja a Szentírás, hogy „szent szellemben” keresztelkednek meg (Cs 1:5; 11:16). Arra buzdítja az embereket, hogy ’szellemmel teljenek be’, és ne borral (Ef 5:18). Azt is mondja még, hogy az emberek nemcsak szent szellemmel ’telnek be’, hanem bölcsességgel, hittel (Cs 6:3, 5; 11:24) és örömmel (Cs 13:52). A 2Korintusz 6:6-ban pedig a szent szellem kifejezés számos hasonló tulajdonság közé ékelődik. Nem nagyon valószínű, hogy ilyen megfogalmazások születtek volna, ha a szellem egy személy, egy istenség volna. Igaz, a Biblia azt írja, hogy a szellem „tanúskodik” (Cs 5:32; 20:23), de az 1János 5:6–8-ban ugyanezt elmondja a vízről és a vérről is. Jóllehet néhány írásszöveg azt mondja a szellemről, hogy „tanúskodik”, ’szól’ vagy ’mond’ valamit, más írásszövegekből egyértelműen kiderül, hogy valaki által beszél, és nincs saját hangja. (Vö.: Héb 3:7; 10:15–17; Zs 95:7; Jr 31:33, 34; Cs 19:2–6; 21:4; 28:25.) Ezért a szellem a rádióhullámokhoz hasonlítható, amelyek képesek valakinek a mikrofonba mondott szavait közvetíteni a távolabb élőknek, akiknek olyan, mintha az üzenetet a rádió hangszórója „mondaná”. Isten a szelleme által közvetíti az üzenetét és az akaratát a földön élő szolgái elméjébe és szívébe, akik pedig tovább tudják azokat adni másoknak.

Nos tisztelt kérdező, eléggé figyelembe vették Tanúk a Szentírást e kérdésben? Sőt, ennél még sokkal jobban is figyelembe vették itt:

[link]

T. Kérdező!

Csak az i.sz. IV.században vált hivatalos egyházi tantétellé, hogy a szent szellem egy személy, és része egy "Istenségnek". Az i.sz.II. században élt Jusztinosz vértanu azt tanitotta hogy a szent szellem olyan valami, ami által Isten befolyásol vagy véghezvisz valamit. Maga a Szentirás is egyöntetüen azt mutatja, hogy Isten szent szelleme nem személy, hanem az Ő tevékeny ereje, ami által megvalósitja a szándékát és az akaratát.

Igaz, Jézus azt mondta a szent szellemről, hogy "segitő", és ugy beszélt róla, mint ami 'megtanit, tanuskodik, tanubizonysággal szolgál bevezet, szól hall, és kap'. Továbbá a görög szövegben Jézus a 'segitő' szóra olykor himnemü személyes névmásokkal utalt.Csakhogy nem szokatlan, hogy a Szentirás megszemélyesit valamit. A Példabeszédek könyve is megszemélyesiti a bölcsességet. Példabeszéd 1:20-33, 8:1-36. A Máté 11:19 és a Lukács 7:35 is megszemélyesiti a bölcsességet, amikor ugy ir róla, hogy 'cselekedetei', illetve gyermekei vannak. Pál apostol megszemélyesitette a 'bünt, a halált és a ki nem érdemelt kedvességet, és 'királynak' nevezte ezeket. Azt irta, a bünről, hogy 'indittatást kap mohó kivánságot hoz létre, tévutra vezet, és megöl. De nyilvánvaó, hogy Pál nem gondolta, hogy a bün személy. Vagy amikor azt irja, hogy mindannyian a 'bün gyermekei' vagyunk. Nyilvánvaló, hogy a 'bünnek' nincsenek gyermekei, mert a bün az egy fogalom. Hát remélem tudtam segiteni? Ha kérdésed van, szivesen válaszolok, de akkor irjál privátban. Üdv: Judit!

"A megtért emberek bemerítése 3 személy nevében történik

az Atyának nevében a Fiúnak nevében és a Szent Szellem nevében, hogyan lehet az első kettő személy a harmadik pedig személytelen erő ???"

Az 5-ös válaszomban feleltem rá. Úgy lehet, hogy az Atya, Fiú, szent szellem "nevében" kifejezést logikusan nem a valódi nevük értelmében kell érteni, hanem hogy mindhármuk "elismerésével". Ezt írtam:

"Ennélfogva ha valaki „a szent szellemnek nevében” keresztelkedik meg, az azt jelenti, hogy elismeri, hogy ez a szellem Istentől származik, és hogy az Ő akaratával összhangban működik."

Attól, hogy a szent szellem nem személy, még el kell ismerni és el kell fogadni, hogy az egyetlen igaz Isten bármire felhasználhatja és fel is használja az érdekünkben, vagy ellenünk a szellemét, attól függően, hogyan élünk.

El kell olvasni minden részletet a témában és nem csak egyoldalúan, hanem széles látókörűen és körültekintően kell eldönteni, hogy a Biblia mit is tanít a szent szellemről. Ahhoz képest pl., hogy a háromságisten imádók rendszerint a szent szellem megszemélyesített szövegeire hivatkoznak, tény, hogy összességében túlnyomórészt személytelen erőnek írja le a Biblia!