Hogyan egyeztethető össze a vallás a tudománnyal?

A természettudományok a természettel foglalkoznak, annak a törvényszerűségeit kutatják.

A csodák pedig természetfeletti jelenségek, amit a tudomány egyáltalán nem vizsgál. Nem is tudná vizsgálni, mert nincs hozzá meg a megfelelő eszköztára és módszertana. Így tehát a tudomány a természetfeletti csodákat se nem tudja alátámasztani, de nem is tudja megcáfolni sem. (Kivéve a nyilvánvaló csalásokat, de az más kategória és a természetes jelenségek körébe tartoznak.)

Tudjuk-e bizonyítani, hogy Jézus nem változtathatta borrá a vizet? Nem tudjuk. Mindössze statisztikai alapon fölállíthatunk egy hipotézist, abból kiindulva, hogy a víz nem szokott borrá válni. Ezt a hipotézist azonban bizonyítani is kéne valahogy, amit nem tudunk.

De ha víz borrá szokott volna válni, akkor a kánai menyegző csodája nem is lenne csoda, nem is tartották volna fontosnak feljegyezni.

Mindez végül is kizárólag egyéni döntés kérdése, hogy valaki elfogadja vagy eleve elutasítja a természetfeletti jelenségek létezését.

"Tömören, akkor el kell fogadni, hogy a csoda a természettudományok "fölött" állnak. Jól értem?"

Igen, jól érted, a csoda 'per definitionem' természetfeletti jelenség, és mint ilyen, nem vizsgálható természettudományos módszerekkel.

A vatikáni eljárás részleteit nem ismerem. Az mondjuk jogos, hogy természettudósokat is felkérnek a vizsgálathoz, mert ha ők tudnak egy természettudományosan bizonyított magyarázatot adni, akkor a csoda máris kizárható.

Inkább az az érdekes, hogy mi van akkor, ha természettudományos magyarázat nem adható.

Akkor az lehet egy egyelőre még megmagyarázatlan természetes jelenség, és elvileg lehet természetfeletti jelenség is.

Vajon ez esetben mi alapján döntenek, érdekes volna tudni.

A csoda egyértelműen a természetfeletti jelenség.

Tudod, az a helyzet, hogy még soha, sehol, egyetlen esetben sem sikerült csodát hitelesen dokumentálni. Az összes eddigi csoda vagy nagyon régen, vagy nagyon messze - de mindenesetre olyan körülmények között történt, ahol tudós és labor a közelben se volt.

Pedig ők nagyon sokat kísérleteznek... ki érti ezt?

Mindenesetre ez felveti a kérdést, hogy vajon tényleg történt-e a világban idáig akár egyetlen csoda is?

Konkrétan a tudomány és a vallás viszonya is ugyanígy néz ki: vallás (értelmesen) CSAK ott van, ahol tudomány (még) nincsen. Ahol a tudomány elmagyaráz valamit (pl. a fertőzések, vagy a villám működése) - onnan a vallás előbb-utóbb eltűnik.

Ezért lett mára képletes a Biblia nagy része, holott régen szinte az egész szó szerint értendő volt.

Ezt hívják amúgy a hézagok istenének.

A másik - rosszabb - lehetőség az, hogy a vallás azt mondja: teszek a tudományra, nekem van igazam. A Föld lapos.

CSODA

Ámulatba ejtő jelenség; az eddig ismert természeti törvények alapján meg nem magyarázható, rendkívüli jelenség vagy esemény, amelynek előidézője valamely természetfölötti lény vagy erő.

Összeegyeztethetők a csodák a természeti törvényekkel?

A kutatók a tanulmányaik és a megfigyeléseik alapján rájöttek, hogy a világegyetemben bizonyos jelenségek azonos módon mennek végbe. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a természeti jelenségeket törvények vezérlik. Erre egy példa a gravitáció törvénye. A tudósok elismerik, hogy ezek a törvények bonyolultak, de mégis építeni lehet rájuk. Már önmagában a „törvény” elnevezés is arra utal, hogy volt valaki, aki ezeket a törvényeket életbe léptette. A szkeptikusok szerint a csoda ellenkezik a megmásíthatatlan és állandó természeti törvényekkel. Ám ők úgy gondolkodnak, hogy ha valamit nem értünk, és nem tudunk megmagyarázni ezekkel a törvényekkel, akkor az nem is történhet meg, vagyis szerintük nincsenek csodák.

Csakhogy vannak hozzáértő tudósok, akik egyre inkább vonakodnak attól, hogy azt mondják bármire is, hogy lehetetlen. John R. Brobeck, a Pennsylvaniai Egyetem professzora ezt mondta: „Egy tudós ma már nem mondhatja valamire biztosan, hogy lehetetlen, inkább azt, hogy kevésbé valószínű. Azt viszont nyugodt szívvel kijelentheti, hogy a jelenlegi ismereteinkkel lehetetlen valamire magyarázatot adni. Nem mondhatjuk, hogy mindent tudunk az anyagról és az energiáról . . . [Egy csoda esetében] számításba kell vennünk, hogy létezik egy energiaforrás, melyet a biológia és a fiziológia nem ismer. Ezt az energiát a Szentírás Isten erejeként azonosítja” (Time. 1955. július 4.). A tudomány fejlődése még inkább megerősíti ennek a kijelentésnek az igaz voltát.

A tudósok nem tudnak mindent a hőről, a fényről, az atomról, a nukleáris folyamatokról, az elektromosságról, vagy arról, hogy megszokott körülmények között még hogyan jelenik meg az anyag. Arról pedig még kevesebbet tudnak, hogy mi történik szokatlan körülmények között. Vegyünk egy példát. Nem túl régóta kiterjedtebb kutatásokat végeznek azon a területen, hogy mi történik rendkívül hideg környezetben, de már ezen rövid idő alatt is sok érdekes reakciót figyelhettek meg. Az ólomnak alapvetően nem jó az elektromos vezetőképessége, de amikor –271 °C-os cseppfolyós héliumba mártják, akkor érdekes módon szupravezető lesz (ugrásszerűen megnövekszik az elektromos vezetőképessége), és ha egy mágnesrudat tesznek a közelébe, erős elektromágnessé válik. Ilyen rendkívüli hidegben mintha a hélium is függetlenítené magát a gravitáció törvényétől, felkúszik a főzőpohár falán, és kifolyik (Matter. Life Science Library. 1963, 68–69. o.).

Sok más felfedezés mellett ez a felfedezés is sok tudóst megdöbbentett, és úgy tűnik, alapjaiban rengette meg a korábbi elképzeléseiket. Hogy mondhatja ezek után bárki is, hogy Isten a saját törvényeinek a megszegésével hajtott végre olyan hatalmas cselekedeteket, amelyek az ember számára csodának tűnnek? A világegyetem Teremtője tökéletesen tudja irányítani a teremtésművét, anélkül hogy áthágná a fizikai törvényeket (Jób 38.). Képes úgy alakítani a körülményeket, hogy végrehajtsa, amit akar. Fel tudja gyorsítani, le tudja lassítani, illetve módosítani vagy semlegesíteni tudja a folyamatokat. Az embereknél hatalmasabb angyalok is képesek erre, így tudják végrehajtani Jehova akaratát (2Mó 3:2; Zs 78:44–49).

Ha egy tudós növeli, illetve csökkenti például a hőt vagy az oxigénszintet, hogy gyorsítson vagy lassítson egy kémiai folyamatot, attól még nem áll felette a fizikai törvényeknek. A szkeptikusok mégis úgy gondolják, hogy a Bibliában feljegyzett csodák nem történtek meg, és még a teremtés „csodáját” sem hiszik el. Ezzel valójában azt állítják, hogy mindent tudnak arról, hogy a múltban milyen állapotok lehettek, és hogy milyen folyamatok játszódhattak le. Mintha a Teremtő csupán a fizikai törvényekről szerzett csekély ismereteik keretén belül tehetett volna bármit is!

A tudósok gondolatmenete hadilábon áll, amit egy svéd plazmafizikus professzor is elismer: „Senki sem tagadja, hogy a föld légkörében minden a mechanikai és az atomfizikai törvényeknek megfelelően történik. Mégis igazán nehéz megmagyarázni, hogy egy adott légköri jelenség esetében miként működnek ezek a törvények” (H. Alfvén: Worlds-Antiworlds. 1966, 5. o.). A professzor ezt a világegyetem keletkezésével kapcsolatban mondta. Isten hozta létre azokat a fizikai törvényeket, amelyek a földet, a napot, a holdat irányítják, és a törvények adta kereteken belül az emberek sok csodálatos dolgot tudnak végrehajtani. Isten minden bizonnyal tudta úgy is alkalmazni ezeket a törvényeket, hogy az emberek számára meghökkentő dolgokat hajtson végre. Nyilván nem volt neki nehéz kettéválasztani a Vörös-tengert, hogy ’a víz falként álljon’ kétoldalt (2Mó 14:22). Az embereknek ugyan elképesztő teljesítmény, ha valaki a vízen jár, de nem annak, aki hatalmat kap attól a valakitől, „aki kifeszíti az egeket, mint valami finom fátyolszövetet, aki kifeszíti azt, mint egy lakósátrat”. A Szentírásból megtudhatjuk, hogy Isten teremtett meg mindent, ami az égben van, és hatalma van felettük. A Biblia ezt is írja: „Tevékeny energiájának bősége és hatalmas ereje miatt egy sem hiányzik közülük” (Ézs 40:21, 22, 25, 26).

Ha a törvényeknek, például a gravitáció törvényének a léte feltételez egy törvényalkotót, aki többet tud, és hatalmasabb az embereknél, vajon ésszerű azt gondolni róla, hogy képtelen csodát tenni? Miért próbálnánk a ténykedését beleszorítani az emberi tudás rendkívül szűk világába? Jób patriarcha leírja, milyen sötétségben járnak, és milyen bolondok azok, akik Istennel szemben fitogtatják a bölcsességüket (Jób 12:16–25; vö.: Ró 1:18–23).

# 7

"Kokrétan a tudomány és a vallás viszonya is ugyanígy néz ki: vallás (értelmesen) CSAK ott van, ahol tudomány (még) nincsen. Ahol a tudomány elmagyaráz valamit (pl. a fertőzések, vagy a villám működése) - onnan a vallás előbb-utóbb eltűnik."

Ez bolsevik baromság, nekünk is még kötelezően ezzel tömték a fejünket a suliban.

Javaslom, hogy járj utána egy kicsit jobban az összehasonlító vallástudománynak, vallásszociológiának.

"A másik - rosszabb - lehetőség az, hogy a vallás azt mondja: teszek a tudományra, nekem van igazam. A Föld lapos."

Ez tudományos elképzelés volt annak idején, sosem volt vallási hittétel. Mondom, hogy járj utána.

#9: ja, persze. Ezért fogadja el minden hívő az ősrobbanást és az evolúciót, nem?

Amúgy vagy 20000-n hisznek még a lapos Földben Nyugaton is. Nem az ősközösségben.

A középkorban mindenki azt hitte.