Szokásos volt-e a gyerekek alámeritése az első századi keresztények között?

Szervusz.

Nem.

Jézus azt tanította, hogy a követői menjenek és tegyenek Jézus tanítványaivá embereket, és ha érettek lettek arra, hogy keresztény életet éljenek és vállalták az ezzel járó "követelményeket" akkor kereszteljék meg az egyént.

Egy csecsemő nem tud tanítvánnyá válni, megérteni dolgokat, hiszen még nincs saját "tudata", így felelősséget se vállalhat.

A biblia írja, hogy a gyermek amig ilyen korban van, addig a szülő felelőssége alatt áll, ezért a szülő felel érte, és azt a "jutalmat, vagy büntetést" kapja amit a szülő.

ezért a szülők nagy felelősséggel tartoznak a gyermekeik iránt Isten előtt, hogyan élnek Ők is, és hogyan nevelik a gyermekeiket.

Szokás volt, voltak a keresztényüldözéseknek gyermek vértanúik is. De nem tudjuk pontosan, hány éves kortól.

Több helyi egyházban a 7 éves kor egyfajta határ, akkortól kell elkezdeniük betartani a böjtöket, akkortól tanulnak hittant, stb. nem kizárt, hogy ez lehetett a keresztelés korhatára is, bár valószínűleg voltak helyi eltérések.

Szent István, a legelső vértanú még nem töltötte be a 16. évet, amikor vértanú lett, és már az egyház felszentelt diakónusa volt. (Igaz, ő az akkori szokásjog alapján már nagykorúnak számított.)

Szia!

Jézus tanítása egyértelmű volt: "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében" (Mt. 28:19).

A tanítvánnyá tétel bizonyos taníthatósági életkort követel. Csecsemőket biztosan nem kereszteltek, ahogyan írták 6-7 év alatt nem volt szokás alámeríteni gyermekeket.

Üdv. Péter

a csecsemő keresztelés nehezen eldönthető, a már tudatos de még kicsi gyerekeket biztosan megkeresztelték

az viszont biztos, hogy nagyon sokáig a kérdés, hogy szabad e/érvényes e a csecsemő keresztelése egyszerűen fel sem merült, legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint az első eset, hogy valaki megkérdőjelezte volna a gyakorlat helyességét az 5. században volt

Sziasztok!

Tévedés. Nem az 5. században volt! A II. század végén Tertullianusz egyházatya már elítélően írt a csecsemők és halottak megkeresztelkedéséről!

Üdv. Péter

# Péter

"Tertullianusz egyházatya már elítélően írt a csecsemők és halottak megkeresztelkedéséről!"

1. Nem ír elítélően a csecsemőkeresztségről, csak nem javasolja.

2. Tertullianus soha nem volt egyházatya, még csak püspök sem. Ugyanolyan laikus volt, mint sokezer másik keresztény. Az ő véleménye csak magánvélemény, nem hivatkozási alap. De tíz év kereszténység után ki is lépett az egyházból, és a montanista eretnekekhez csatlakozott.

Sziasztok!

Íme az idézet Tertulliánustól:

„Ennélfogva a keresztség elhalasztása bármely személy állapotára és előkészületére, de korára való tekintetből hasznos lehet; áll ez elsősorban a gyermekekre. Mert miért kellene, ha nem szükséges, a keresztszülőket veszélybe dönteni, kik halandóságuk miatt maguk is cserbenhagyják, amit fogadtak, de meg csalódhatnak is, amint rossz jelleme kifejlődik abban, akiért jótálltak. Azt mondta ugyan az Úr: Ne tartsátok őket vissza tőlem. Jöjjenek hát az Úrhoz, mikor felnőnek, jöjjenek, mikor már tanulhatnak, amikor már megértik, kihez kell menniök; legyenek akkor Krisztushívők, mikor már megismerni tudják Krisztust. Miért sietne ez az ártatlan kor a bűnök bocsánatáért? Vajon óvatosabban járna el a kisdedekkel szemben a polgári törvény, mikor földi vagyont nem bíz rájuk; mi pedig az istenit bíznók rájuk? Legalább már annyira jussanak, hogy kérni tudják az üdvösséget, hogy úgy lássék, valóban kérőnek nyújtod.” A keresztségről 18.4-5.

Szerintem ez egyértelmű állásfoglalás.

Tertulliánust még a Depositum oldal is az egyházatyák közé sorolja: [link]

Üdv. Péter

# Péter

Értsd már meg, Péter, hogy Tertullianus nem hivatkozási alap. Sosem volt az, a saját korában sem.

Keresztények gyerekei SZENTEK. Lehetséges-e, hogy egy szent nem részesülhet a keresztségben?:

1Kor 7,13-14 És a mely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt. 14Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig SZENTEK.

Egész ‘háznép’-eket kereszteltek. A háznépbe a gyerekek is beletartoztak. Olyanról nem írnak, hogy megkeresztelték az egész háznépet, kivéve a gyerekeket.

Apcs 16,15 megkeresztelkedék mind házanépével egybe.. (1Kor 1,16)

----

Csak Tertullianusnak volt ezzel gondja,-más gyerekkk-el kapcsolatosan negatívan nyilatkozóról nem tudok-, ill egyéb gondjai is voltak, amiért is montanista lett.

---

Justinusz vértanú (Kr. u. ~150)

"Sokan közülünk hatvan és hetven évesek, mindkét nemből, akik gyerekkoruktól fogva [gör.: ek paidón] tanítványaivá tétettek Krisztusnak..." (Első Apológia 1:15, ók 8/74)

Polükarposz (Kr. u. 69 előtt -155)

"86 éve szolgálom az Úr Krisztust..." (Polükarposz mártíromsága 9:3)

Iréneusz (Kr. u. 180 körül)

Jézus "azért jött, hogy mindeneket megmentsen Önmaga által - mindenkit, mondom, akik újjászületnek Istennek - csecsemők, gyerekek, fiúk, ifjak és idősek." (Tévtanítások ellen 2.22:4)

Alexandriai Kelemen (150-215)

“..és ha valaki foglalkozását tekintve halászember, jól teszi, ha egy apostolra gondol és a vízből kivett/kiemelt gyermekekre [gör: paidia], [t.i. hogy ezt az aktust örökítse meg a pecsétgyűrűjén]." (Paidagógosz 3:11)

Traditio Apostolica vsz=Római Hippolütosz (~215)

XXI. “.. kereszteljék meg először a gyermekeket…Azok helyett, akik nem tudnak a maguk nevében szólni, beszéljenek a szülők, vagy valaki a családból.” (ÓK 5/93)

Origenész (Kr. u. 254)

"Mert ez is úgy volt, hogy az egyház az Apostoloktól vette azt a hagyományt, hogy a gyermekeknek is kiszolgáltassa a keresztséget." (Római levél kommentár 5:9). Még kétszer említi, hogy a csecsemőkeresztség a keresztyén egyház gyakorlata (Lukács 2:22a homília (ók 14/296); 3 Móz 12:2 homília).

Cipriánusz (Kr u. III. sz.) a Karthagói zsinat(253) döntéséről:

"ami a csecsemők ügyét illeti... mi mind úgy ítéltünk, hogy Isten irgalma és kegyelme egyetlen születendő emberi lénytől sem tagadható meg. Ez volna tehát, Kedeves Testvérünk, a mi véleményünk a zsinati tanácsban, hogy nem tarthatunk vissza senkit a keresztségtől és Isten kegyelmétől, aki irgalmas és kedves mindenki felé. És

ez a szabály, mely mindenkire áll, úgy gondoljuk különösen is betartandó csecsemőkkel kapcsolatban, még az újszülöttekkel kapcsolatban is." (Cypriani Epistola 64.2-5 ad Fidum, ld. Wall's History, 125-132.)

Ágoston(354-430):

"Ám a mi anyaszentegyházunk csecsemőkeresztelési gyakorlatát nem lehet figyelmen kívül hagyni, sem szükségtelennek tekinteni, sem azt hinni, hogy az nem az apostolok hagyománya. " (Szent Ágoston, De Genesi ad Literam, lib. 10:39).

Pelágiusz († 418 körül):

"Egy keresztséget tartunk, melyet úgy mond ugyanazokkal a sákramentumi szavakkal kell kiszolgáltatnunk csecsemőknek, mint az idősebb személyeknek." (Pellágiusz hitvallása, ld. Wall, 440.)

"Soha nem hallottam még egyetlen istentelen tévtanítótól vagy szektástól sem, hogy tagadta volna a csecsemőkeresztséget." (Ezt Szent Ágoston idézi a De Peccato

originali 29-ben Pellágiusztól, ld. Wall's History, 466).

lásd:

[link]