Eljött már a teljesség? 1Kor 13,10

Ez már a Krisztus teljességével ékeskedő kor? Ez már a színről színre való látás? Mert Pál azt mondja, hogy amikor eljön a teljesség, akkor színről színre fogunk látni.

"A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem." (1Kor 13,8-12)

Nem!

1# Plusz a szeretetben való teljesség sincs meg ha az Egyház egészét nézzük,valamint az ún. nagy küldetés sem fejeződött be,vagyis a világ evangélizáció!

Akik a karizmák megszűnését vallják,azok általában 3 időpontot szoktak megnevezni:

1:Jeruzsálem lerombolása

2.Az utolsó újszövetségi irat megjelenése

3.Az újszövetségi kánon lezárása.

Főleg az utóbbit szokták a teljességre vonatkoztatni,de egyikre sincs semmilyen igei magyarázat,az 1.Kor 12-14-ben egy árva utalás sincs egyikre sem,tehát a karizmák kora nem járt le.

Igen.

A Bibliát Isten szavát, szinte minden nyelven olvasni lehet egészben, vagy részben

"Az őrtorony zrt pedig még kevesebb nyelven adta ki a saját példányát."

Örtorony Zrt? Az nem a "Jehova Tanúi" kiadója?

Mert akkor egy Bibliaferdítést terjeszt.

És ez a kérdező hovatartozását is elárulja.

Nem karizmatikusként valószínűleg nehezen emészthető, de sem gonoszkodni, sem gúnyolódni nem áll szándékomban. Akik szerint a teljesség már elérkezett, azért kapaszkodnak görcsösen ebbe a gondolatba, mert semmi más igére nem lehet ráhúzni azt az értelmezést, miszerint a csodák kora lejárt volna. Valójában ez az ige sem mond ilyet, csak akkor, ha kiragadják a szövegkörnyezetéből, és kiragadott állapotában értelmezik, nem pedig összefüggéseiben, a Biblia többi állításával együtt. A Biblia minden szava Istentől ihletett és igaz. De Jézusnak az az állítása, miszerint az Írás fel nem bontható, azt is jelenti, hogy úgy igaz az Írás minden szava, ahogy van, azaz összességében. Ha valaki veszi a szikéjét, és kimetszi az általa kiválasztott igéket, és abból készít egy kollázst, akkor az eredeti szövegnek akár az ellentétét is ki tudja hozni, ha elég ügyes. Mindig csak az az értelmezés áll meg, ami nem mond ellene a Biblia egyéb állításainak.

Nekem meggyőződésem, hogy eredetileg jóhiszemű tévedésről volt szó. Valamivel meg kellett magyarázni a hívőknek, hogy miért nem történnek már csodák. De aki azzal magyarázza a csodák hiányát, hogy a csodák kora lejárt, megfeledkezik egy bibliai tényről, hogy a Biblia beszámol csodakorszakokról, amiket minden esetben hosszú szünetek választottak el egymástól. Amikor a fenti értelmezés született, akkor abban hittek az emberek, hogy azért nincsenek csodák, mert a csodák kora lejárt, és nem is gondoltak arra, hogy csupán átmeneti szünetről van szó. Azért gondolták, hogy a hiba nem az ő készülékükben van, mert abból indultak ki, hogy mindent jól csinálnak, és ha a csodák kora nem járt volna le, akkor most is történnének csodák. De ha elolvassuk például Gedeon elhívását, lejön a szövegből, hogy Gedeon is hasonlóan gondolkodott már akkor: Isten a háttérbe húzódott, és már nem cselekszik.

A Bibliában levő csodakorszakokat, hosszú szünetek szabdalták, és az ok soha nem Isten visszavonulása volt, hanem az, hogy Isten népe eltávolodott Istentől, és mindig akkor indult be újra, amikor tömegesen Istenhez fordultak. Például Ádámtól Noéig a Biblia nem számol be csodákról, kivéve, hogy Énokot magához vette Isten. Ez azonban nem jelenti, hogy nem is voltak csodák, csak azt, hogy nem tudjuk, hogy voltak-e. De Ábrahám idejében sem sok csodáról számol be a Biblia. Ábrahámnak és Sárának idős korukban gyermekük született, illetve imádkozott Abimélekért, aki meggyógyult. Persze ott volt Szodoma és a környező városok esete, de azt a világon kevés ember látta csodának, ha volt is sejtésük az okokról. Igazi csodakorszak az Egyiptomból való kivonulás ideje volt, de a pusztai vándorlás során sem történtek minden napon csodák, ha leszámítjuk a mannát. A bírák korában is történtek csodák, de az lejön a szövegből, hogy csak akkor voltak csodák, amikor Isten elhívott valakit a nép vezetésére, de amikor az meghalt, általában a csodák is leálltak. Dávid idejében főleg katonai jellegű csodákról ír a Biblia, inkább Illés és Elizeus esetében voltak különleges csodák. De maga Jézus mondja, hogy sok leprás volt Izraelben, de csak egy tisztult meg, a szíriai Naámán. Az Ószövetség időszakában nagyon nagy csodák is történtek, de csak akkor tűnik soknak, ha az ember hosszabb részeket olvas el a Bibliából viszonylag rövid idő alatt, de az több száz év eseményeiről való beszámoló. A Biblia a babiloni fogság utáni helyreállítástól egészen az Evangéliumokig nem számol be az eseményekről, nem tudjuk, hogy voltak-e csodák. De mivel Izrael története elég hányatott volt például Antiochus Epiphanes idejében, nem valószínű, hogy ekkoriban csodák történtek volna. Az Újszövetség beszél sok csodáról, amit Jézus cselekedett, illetve később az apostolok. Tulajdonképpen a Jézus feltámadása utáni eseményeket egyedül az Apostolok Cselekedetei jegyzi le, az apostoli levelek csak utalnak dolgokra, és tanítanak, de nem krónikák. Az Apostolok Cselekedeteiben viszont Pünkösdtől végig történtek a csodák, és valójában nem lett lezárva, mint kerek egész. A Bibliából nem következik, hogy 2016-ban nincsenek csodák.

Ha megnézzük, hogy az Ószövetségben mikor történtek, és mikor nem történtek csodák, az ebben a kérdésben is eligazíthatja az embert. Akkor történtek a csodák, amikor Isten talált olyan embert, akit Ő választott ki, és az engedelmeskedett is Neki. Amikor volt ilyen ember, akkor nemcsak, hogy csodák történtek, de azon az emberen keresztül, tömegek tértek meg, és nyertek áldást, és sokszor más emberekre is rászállt ugyanaz a kenet, és másokon keresztül is csodák történtek. Amikor például Sámuel született, akkor súlyos bűnökbe esett a főpap két fia, és a nép megutálta az áldozatot. Amikor Sámuelt megszólította Isten, akkor megjegyzi a Biblia, hogy akkoriban nagyon ritkán szólt az Úr, és nem volt nyilvánvaló látomás. De azután, hogy Sámuel engedelmesen válaszolt Istennek, újra gyakrabban szólt Isten a népéhez, és elterjedt a hír, hogy ismét van próféta Izraelben.

A csodákat tagadók még azt szeretik idézni, hogy sokan jönnek majd az én nevemben, és nagy jeleket, meg csodákat cselekszenek, de ne higgyetek nekik. Csakhogy elfeledkeznek az ezt hangoztatók, hogy Jézus nem a csodákat és jeleket húzza alá, hanem azt, hogy azok az emberek önmagukat állítják a középpontba Jézus helyett. Amikor Jézus ezeket mondta, még nem történtek meg az Apostolok Cselekedeteiben leírt események. Ha Jézus szavait úgy kellene értelmezni, ahogy a kritikusok értelmezik, akkor már az is necces, amit az apostolok csináltak, ugyanis Jézus nevében mentek, és nagy jeleket és csodákat tettek. Csakhogy a Jézus által említett hamis messiások nem Jézus felé akarják fordítani az emberek figyelmét, hanem Jézustól el, és ehhez használnak fel csodákat. Ezeket a csodákat kétféleképpen lehet érteni. Vagy szemfényvesztésről van szó, vagy szellemi erőkről. Én úgy gondolom, hogy aki erre az útra lép, az alapvetően sátáni erőkkel dolgozik, de nem veti meg a hazugságot sem, ha kell, vagyis mindkettőt jelenti a jel és csoda. De nem mond Jézus olyat, hogy csak sátáni utánzatok lesznek, és Isten Maga ne tesz már csodákat.

Harmadszor lesznek, akik megkérdezik majd Jézust, hogy hát nem a Te nevedben prófétáltunk, nem a Te nevedben űztünk démonokat, és tettünk nagy csodákat? Nem az volt velük a baj, hogy csodákat tettek, prófétáltak és démonokat űztek. Az volt velük a baj, hogy abban hittek, hogy elég Jézust Úrnak szólítani, de nem cselekedték az Atya akaratát. Pedig a Biblia szerint a gyógyulás, és a démonoktól való szabadulás az Atya akarata. Ennek azonban megvan a megfelelő medre, ami Isten akaratában van, és ha ebből kilépnek, akkor máris ott vannak a szenzáció hajhászásnál, ami nem Istent dicsőíti. Ám a baj nem a csodával van. Azt sem jelenti, hogy adott csoda sátáni erő által történne. Annyit jelent, hogy Isten erejét rosszul használják, méghozzá Jézus nevében. Ezeknek mondja Jézus, hogy sosem ismertelek titeket. Azt azonban nem mondja Jézus, hogy csak olyan emberek fognak csodákat tenni, akik ebbe a kategóriába esnek.

Azt sem mondja Jézus, hogy akik soha nem tesznek csodákat, azok bármiben is jobbak lennének azoknál, akik igen. Aki enged Istennek, az biztonságban érezheti magát, amíg enged Neki, aki nem, az akkor sem, ha soha semmit nem tesz, nehogy rosszat csináljon. Az Egyház küldetése nem az, hogy ne csináljon rosszat, hanem az, hogy a jót cselekedje. Istent jobban felháborítja, ha valaki a tőle kapott egy talentumot elássa, mintha elkártyázná, pedig annak sem örül. De némelyeknek azt mondja, bárcsak hideg volnál, de langyos vagy. Aki hideg, azt Isten fel tudja izzítani, de a langyos azért langyos, mert kihűlőben van, ez pedig rosszabb állapot annál, mintha még soha nem lett volna felmelegítve. Ezért nem jó stratégia, amikor az ember begubózik, hogy csak nehogy olyat tegyen, ami Istent haragra ingerli. Istent az ingerli leginkább haragra, amikor az övéi, semmit nem tesznek, de ha ügyetlenkednek, arra van Istennek gyógyszere. Arra azonban nincs, ha stand by üzembe kapcsolnak. Ugyanis Isten nem tudja őket kívülről aktivizálni, ha ők nem akarják. Ezt jelenti a langyosság: azt mondani, hogy igen Uram, megyek, de nem menni.