Az eredeti Ószövetségben szerepel bárhol leírva a jehova szó vagy mindig a tetragrammaton áll ott?

A héber írás eredetileg csak mássalhangzókat használt, így Isten neve latin betűkre átírva mindig a JHVH volt. Természetesen az olvasó a magánhangzókkal együtt ejtette ki, ami eredetileg így hangzott: Jahve, s azt jelenti: aki van.

Később azonban a zsidók tiszteletből nem ejtették ki ezt a nevet még olvasáskor sem, hanem az Adonáj szót mondták helyette, ami magyarul azt jelenti: Úr.

Még később, jóval később a zsidók a magánhangzókat is elkezdték jelölni, hogy el ne felejtsék a kiejtést. A mássalhangzók alá különféle pontozásokkal jelölték a magánhangzókat.

Mivel Jahve helyett mindig Adonájt olvastak, ezért a JHVH isteni nevet nem a saját, hanem az Adonáj magánhangzóival pontozták.

Ha valaki tudatlanul összeolvassa az eredeti mássalhangzókat az alája írt magánhangzókkal akkor Jehova lesz belőle.

Azt, hogy tényleg nem Jehovának kell olvasni, azt onnan is lehet tudni a zsidók alkalmazták az "így van írva, de másképp ejtsd" jelet is.

Leírni leríhatták a Tetragrammatont, csak nem szabad kiejteni. Amikor felolvasnak a Tórából, vagy a többi írásból, akkor ahol a Tetregrammaton áll, "Adonáj"-t (Úr) mondanak helyette.

A héber írás első változata tiszta mássalhangzó-írás volt, ez alapján a Tetragrammaton a JHVH (nemzetközi átírásban YHWH). A későbbi héber azonban pontozással jelöli a magánhangzókat is, többek között ebből (is) tudjuk, hogy a helyes kiejtés Jáhvé (rövid á, rövid é). A Jehova egy magyarosított alak, mint ahogyan pl. a Mikhaelből Mihály lett.

A Wikipédia jól leírja a lényeget:

[link]

"Úgy tudom vannak itt zsidók is, akik biztos, hogy tudják a pontos választ. Nem tudna segíteni közülük valaki?"

Miből gondolod, hogy az eddigi válaszolók nem zsidók?

Miből gondolod hogy egy nem zsidó nem tudhatja a választ?

Miből gondolod, hogy egy zsidó automatikusan jártas az ószövetségi héber nyelvben?