A 16. századi tridenti zsinat tényleg azt mondta ki, hogy átkozott legyen az, aki (. )?

"mi oka lett volna rá 100 fiatal előtt tartott előadásában hülyeséget mondani"

- Nem kell ehhez ok. Egyébként is előfordul, hogy rosszul emlékszik az ember, 86 évesen meg végképp becsaphatja az embert az emlékezete.

A Tridenti zsinat rendelkezéseit végigfutva, nem használják a Denzinger-féle szöveg szerint az ’átkozott legyen’ formulát, ehelyett ’legyen kiközösítve’ a szóhasználat.

Itt az a kérdés, hogy van-e ellenállhatatlan kegyelem, amely az ember akaratát, vágyait figyelmen kívűl hagyva üdvözít, vagy az üdvösséghez szükséges bizonyos emberi oldal is. Többfajta kegyelemről is beszélnek a teológiában, kat szerint a ’kezdő kegyelem’ nem ellenállhatatlan és nem előfeltétele az érdem.

---

katolikus álláspont:

64. §. „Azokkal szemben, akik a kegyelemmel kapcsolatban az ember teljes tehetetlenségét tanították, a trienti zsinat dogmaként szögezte le, hogy a felnôtt (vagyis értelmének és akaratának használatával bíró) ember részérôl bizonyos elôkészítô cselekedetek szükségesek a megigazuláshoz (DS 1554).” (Előd I- Kat Dogmatika)

„A kezdô kegyelem nem ellenállhatatlanul hat a szabad akaratú emberre, hanem csak akkor, ha közreműködik vele (DS 1554-1556).” (uo)

Tridenti zsinat (DS 1554):

Ha valaki azt állítaná, hogy az ember Istentől felindított és mozgásba hozott szabad akarata sem a felindításban, sem a hívásban nem működik együtt Istennel, hogy így a megigazulás kegyelmének elnyerésére magát előkészítse és felkészítse, és Isten akaratának ellentmondani sem képes, ha akar, hanem mintha lelketlen tárgy volna, egyáltalán semmit nem tesz és merőben véletlenül viselkedik: legyen kiközösítve (vö*1525).

[1525] „(A zsinat) kinyilvánítja továbbá, hogy a felnőttek megigazulását Isten Jézus Krisztus általi megelőző kegyelméből [3. kánon] kell eredeztetni, vagyis az Ő elhívásából, amely anélkül hívja el őket, hogy bármiféle érdemük lenne, úgyhogy azok, akik a bűn által elfordultak Istentől, azoknak az Ő serkentő és segítő kegyelme a Hozzá való visszaforduláshoz és a saját megigazulásuk felé való törekvésre előkészítést ad úgy, ha szabadon [4. és 5. kánon] egyetértenek és együttműködnek ugyanazon kegyelemmel, hogy — miközben az Isten megérinti az ember szívét a Szentlélek megvilágítása által — sem az nincs, hogy az ember maga egyáltalán semmit sem tesz, befogadva ezt a sugallatot, mert hisz ezt el is vethetné, de mégis Isten kegyelme nélkül nem mozdulhat a megigazulás irányában, az Ő színe előtt, csak a saját szabad akaratából. Ezért, amikor a Szentírás azt mondja: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok” [Zak 1,3], szabadságunkra kell gondolnunk; mikor pedig azt mondjuk: „Téríts magadhoz minket Uram, és mi megtérünk” [Siralm 6 5,21], megvalljuk, hogy Isten kegyelme megelőzi a mi elhatározásunkat.”

Itt olvashatsz a Tr zs határozataiból:

[link]

---

református álláspont:

Itt a kegyelem ellenállhatatlan, akármit akarna is az ember.

„Kegyelemből, hit által igazulunk meg.

1. Kegyelemből. Ezzel először kirekesztünk minden theurgiát, istenbefolyásolást, amely szerint az ember bármiképpen hathatna Istenre, és Isten akaratát a mega érdekében befolyásolhatná…Mint ahogy a teremtés megkérdezésünk nélkül ment végbe rajtunk, anélkül hogy Istent mi befolyásolhattuk volna és a lét maga tökéletesen ingyen ajándék, úgy az üdvösség is csak ajándék, csak ingyen ajándék lehet.”(Ravasz L: Kis dogmatika 106.)

„..a bűnös ember az üdvösség elérése érdekében semmit sem tehet..” (Sebestyén J-Ref dogm-Soteriologia 6.,7.o-n a kat álláspont különbözősége)

------

------

A kegyelem mellet az ember is szükséges:

Apcs 5,29.32. És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek.

Előttem levő jól leírta a lényeget.

A "legyen kiközösítve" meg azt jelenti, hogy aki mást vall, az formailag nem tagja a Katolikus Egyháznak.

Nem olvastam a zsinat szövegét eredetiben, de ha még van is benne olyan forma, hogy "legyen átkozott", azt sem olyan nagy dolog, mivel hasonló szóhasználat bőven benne volt a kor retorikájában. Csak nézzük meg a másik oldalt: protestáns prédikátorok fennmaradt szövegeiben bőven vannak ilyen és ehhez hasonló kijelentések a katolikusokra nézve is...

"De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok: átkozott legyen!" (Gal 1,8-9)

A zsinatok amikor dogmát hirdetnek, mindig ezt a páli fordulatot használják: "átkozott legyen!" Latinul: anathema sit! Az anathéma kiközösítő átkot jelent, ezért "legyen kiközösítve!" formában is fordítható. Újabban ezt az alakot részesítik előnyben, hiszen az átok olyan csúnya dolog.

Én személy szerint nem tartom erős kifejezésnek, az igazságon áldás van, a hazugságon átok.