Hexameron, Septuaginta, Benjamin, Jónás, Ráchel? Érdekelne, hogy mit jelentenek ezek, és kik voltak ezek a személyek a Bibliában.

Az Újszövetség (koiné)görög nyelven íródott.

-A Septuaginta a héber Biblia görög fordítása. A latin nyelvű cím jelentése: „hetven”. ( A Septuaginta keletkezéséről azt tudjuk, hogy 70, vagy 72 zsidó tudós készítette a héber Biblia görög fordítását az egyiptomi Pharosz szigetén, Alexandria szomszédságában, II. Ptolemaiosz Philadelphosz (Kr.e. 285-246) utasítására. A király udvarába rendelt hetvenkét nagyhírű tudóst Jeruzsálemből, hogy elkészíttesse velük a Tóra tökéletes görög fordítását. Bár a rabbik egymástól teljesen elkülönítve dolgoztak, a munkájuk végeztével összehasonlított görög szövegek egymással azonosak voltak.

Az ezt követő két évszázadban ugyanott elkészült a héber szöveg további részeinek és az úgynevezett deuterokanonikus könyveknek a fordítása is. E könyveket, a hozzájuk csatolt néhány görög nyelven írt könyvvel együtt nevezik a „hetven öreg fordításá"-nak, görög rövidítésével Szeptuagintának. A fordítást a világhírű királyi könyvtárban őrizték.

hexaémeron (a gör. hex, 'hat' és hémera, 'nap' szavakból): Isten teremtő művének neve, ahogy az a teremtés hat napján lezajlott és ahogy azt a Ter 1 elénk állítja, de magára a leírásra mint írott műre is vonatkozik.

Jóllehet irod-kritikailag a Ter 2,1-4a még az 1-hez tartozik, ezért helyesebb volna heptaémeronról ('hétnapi') beszélni, a ~ elnevezés tárgyilag megmagyarázható, hiszen a teremtő munka a 6. napon valóban befejeződött.

Ráchel (héb. 'juh'): a bibliai genealógiában az arám Lábán lánya, Jákob kiváltságos felesége (Ter 29,6-30); szolgálója, Bilha révén (jogi szempontból) anyja Dánnak és Naftalinak (30,6-8), anyja Józsefnek (30,22-24) és Benjaminnak (35,16-18). - Benjamin születésekor meghalt, és a Bételből Efratába vezető út mellett temették el; ezt az Efratát egy glosszátor Betlehemmel azonosította.

A tört-kritika József (Efraim és Manassze), valamint Benjamin törzsét összefoglalóan Ráchel-törzseknek nevezi.

Egy beszámoló összeállításának módja is látszólagos ellentmondáshoz vezethet. Az 1Mózes 1:24–26-ban a Biblia azt mutatja, hogy az állatok az ember előtt lettek megteremtve. De az 1Mózes 2:7, 19, 20-ból úgy tűnik, hogy az ember lett megteremtve az állatok előtt. Miért van ez az eltérés? Mert a két beszámoló a teremtést két különböző nézőpontból írja le. Az első bemutatja az ég és a föld megteremtését mindazzal együtt, ami rajtuk található (1Mózes 1:1—2:4). A második az emberi faj teremtésére és a bűnbeesésre összpontosít (1Mózes 2:5—4:26).

Ezenkívül az első beszámoló időrendben, hat egymást követő „napra” van felosztva. A másodikban az eseményeket fontossági sorrendben írták le. Ezért a beszámoló egy rövid bevezetés után egyenesen Ádám teremtésére tér rá, majd az ő és családja történetét tárgyalja (1Mózes 2:7). A további információkat szükség szerint fűzték a beszámolóhoz. Megtudjuk, hogy megteremtése után Ádám Éden kertjében élt. Ekkor említi az Édenkert ültetését (1Mózes 2:8, 9, 15). Jehova azzal bízza meg Ádámot, hogy nevezze el „a mező minden vadon élő állatát, és az egek minden repdeső teremtményét”. Ezért itt az ideje megemlíteni, hogy „Jehova Isten megformálta a földből” mindezeket a teremtményeket, bár az ő teremtésük jóval azelőtt kezdődött, hogy Ádám megjelent a színtéren (1Mózes 2:19; 1:20, 24, 26).

Jónás (héb. 'galamb'): bibliai személyek neve. - 1. ószövetségi próféta.Jónás (Gát-Hefer, Zebulon földje, Kr. e. 8. sz.): próféta. - Amittai fia, II. Jerobeám (ur. Kr. e. 783-743) idejében működött. Nem szerzője, hanem főszereplője a protokanonikus ósz-i →Jónás könyvének, mely Kr. e. 400-200: keletkezhetett. ~ az 5. a kispróf-k között. - A 2Kir 14,25 szerint előre hirdette Izr-nek II. Jerobeám alatti terjeszkedését.

A Jón a 12 kispróf. gyűjt-ben az egyetlen elbeszélő könyv., e szerintJónás próféta megbízatása elől menekülve hajóra szállt, de mint az engedetlensége miatti vihar okozóját a hajósok a tengerbe dobták. Nagy hal nyelte el, de 3 nap múlva partra vetette. Jónás elment a bűnös Ninivébe, annak pusztulását hirdető korholó szónoklatainak hatására a niniveiek megtértek és megmenekültek. Az emiatt elégedetlen Jónást a hirtelen nőtt és hirtelen elpusztult bokor példázatával tanította meg az Úr arra, hogy a próféta hivatása a bűnös megtérítése, ezáltal megmentése az életnek.

A hal gyomrában lévő Jónás a sírban nyugvó Krisztus, megmenekülése a föltámadás előképe (Mt 12,4 )

Két teremtéstorténet nincs a Bibliában, csak egy.

A Mózes 1. Konyve 1 része leírja, hogy hogyan teremette meg

az Isten az ember szellemét és alekét, azaz az Isten képére teremtett embert.

A Mózes 1. konyve 2. részében pedig leírja, hogy a már megteremtett fold anyagából hogyan formálja meg az Isten

az ember leke és szelleme számára a porhuvelyt,ami hordozza az Isten képére teremtett embert a leket és a szellemet.

Ugyanez a helyzet az állatok szellemének és lekének a megteremtésével az 1. Mózes 1 fejezetében, majd a teremtés végezte után a foldi azaz húsvér testuk eloállítása a már megteremtett fold anyagából.

Két kulon idobeli és kulon cselekményrol van szó az egyik beszámolóban és a másikban.

"A Mózes 1. Konyve 1 része leírja, hogy hogyan teremette meg

az Isten az ember szellemét és alekét, azaz az Isten képére teremtett embert."

A Biblia sehol sem írja, hogy a teremtett ember "lelket kapott"! Sőt, azt állítja, hogy: "És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké."

Vagyis e versben ír először az emberről, mint "lélekről", nyilván azzal a céllal, hogy tiszta legyen az emberek előtt a saját mibenlétük. De hangsúlyozom: NEM, mint "lelket kapott" lényről beszél, hanem olyan élőlényről, aki az orrába lehelt szellem ('ruah', vagyis ebben az esetben ÉLETERŐ) hatására, ÉLŐ LÉLEKKÉ lett! A 'lélek' a versben a héber 'nephes' és a görög 'pszükhé' szavaknak felel meg.

Tehát a "kétféle" teremtési beszámoló valójában tényleg kétféle aspektusból írja le a teremtési munkát, melynek semmi köze ahhoz a hiedelemhez, hogy az emberbe Isten szellemet és "lelket helyezett". Az orrjukába lehelt 'szellem' ebben az esetben egyébként is 'életerő' jelentéssel bír, hiszen a Biblia azt is írja, hogy az emberben lévő 'szellem', vagyis 'életerő', az állatokéval azonos: "egy szellemük van" - mondja az Írás. Logikusan itt nyilván nem a "szellem" kifejezés egyéb jelentéseit értik alatta (mert természetesen van még az emberrel kapcsolatban is más jelentése), hanem azt a KÖZÖS jelentést, mely az állatokban is és az emberben is azonos: a szellemük, vagyis az életerejük.

Préd 3:19–21: "az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is; egy szellemük van mindegyiküknek, úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak, hisz minden hiábavalóság. Mindegyik egy helyre megy; mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza. Ki ismeri az emberek fiainak szellemét, hogy fölmegy-e, és az állatok szellemét, hogy a földbe megy-e?"

Az Ádámtól örökölt bűn és halál miatt az állatokhoz hasonlóan minden ember meghal, és visszatér a porba. Ugye ezt írja a Biblia?! Van-e azonban az embernek olyan szelleme, amely befejezve a testben való működését intelligens személyiségként tovább él? Nincs. A 19. vers azt mondja, hogy az embereknek és az állatoknak "egy szellemük" van (tehát ez a 'szellem' azonos azzal, amit Isten az orrunkba lehelt).

Ha csupán az emberi megfigyelőképességből indulunk ki, senki sem tudna a 21. versben feltett kérdésre hitelt érdemlően választ adni a szellemmel kapcsolatban. Isten Szava viszont válaszol, amikor azt mondja, hogy az ember semmit sem kap a születésekor, ami különbbé tenné őt a halála után az állatoknál. Ám amiatt, amiről Isten irgalmasan gondoskodott Krisztus által, a hívő emberek előtt megnyílik a lehetőség az örök életre, az állatok előtt azonban nem. Az emberek közül sokak számára ez a feltámadás által válik valóra, amikor az Istentől kiárasztott, tevékeny életerő ('szellem') életre kelti őket.