Az ateisták nem tudnak, vagy nem akarnak különbséget tenni hit és hiszékenység között? Kérdésem NEM Isten létére vagy nemlétére irányul! Aki fel tudja fogni, az fogja fel! Mt 19,12

Ateista vagyok, vitáim során hívő barátaimmal hajlamos vagyok direkt nem megkülönböztetni a hitet és a hiszékenységet, mivel hiszékenység kell ahhoz, hogy valamit elhiggyen az ember. De a vallás témakörében aminek a hit az alapja, jól tudom, hogy teljesen más kérdés, mivel az egész vallás arra apellál, hogy van hited, hiszel benne.

Kérdezhetek én is? Mi alapján ítéled a Bibliát az egy és igaz tanítás forrásának, holott több hasonló témájú és értelmű és _hitelességű_, más vallások alapjául szolgáló forrás létezik a világon, mely mind deklarálja, hogy csak az az egy, az igaz. Mi alapján ítéled el a többit?

A hittel magában szerintem semmi baj nincs, sok embernek ad reményt.

Én csak azt nem szeretem, ha ezt magyarázhatónak tüntetik fel, olyan következtetéseket levonva egy olyan(egyébként történetleírás szintjén igen értékes) műből, melyek nem állják ki a logika és a tényszerűség próbáját.

A hívő emberekkel ott van a gond, hogy minden bizonyíték nélkül képesek valamire tenni az életüket. Nem sokkal különb ez, mint ha valaki a Gyűrűk Urában hinne, mert abban úgy van leírva, ahogy. A Biblia azért íródott, mert úgy történt és az bizonyítja, hogy úgy történt, hogy le van írva.

Föltétel nélkül elhiszem, hogy a Könyv egy tökéletes iránymutatás volt 2000 éve és még sok dolog a napjainkig is megállja a helyét, de túlzásokba ne essünk, meg amúgy is ráférne egy alapos renoválás.

Nézdd meg:

[link]

[link]

[link]

08:49

szánalmas ahogy mindenhová belinkeled ezt a szánalmas műbizonyítékot. még hívő szemmel is az, sztem.

1. érvelés érdemi hibái: mikor az ember meghal nem azért nem mozdul többé mert nem akar és ezért nem mozdul a test hanem mert meghal az agy is, nem kap vért, oxigént és roncsolódik.

Fizikailag az entrópia fogalmát írták le viszont nem feltételez semmilyen külső beavatkozást az entrópia növekedése.

"Az univerzum, a világ ezeknek a mozgó/változó dolgoknak az összessége, legyenek akármennyien. Az egész univerzum a változás folyamatában van. Azonban már láttuk, hogy mindegyik létezőben a változást egy külső erő viszi végbe, ami aktualizálja azt. Tehát kell lennie valami külső erőnek, ami az univerzumon kívül van, valami valós létező, ami magasabb rendű az univerzumnál. Ezt a dolgot „Istennek” nevezhetjük."

Helytelen érvelés, nincs külső erő az univerzumot az ősrobbanásból adódó belső erő mozgatja, a fizika révén. Helytelen már csak azért is mert logikai módon sem helytálló azért mert 3 példára igaz nem evidens,magyarán nem egyértelműen az következik, hogy a negyedik példára is rá lehet húzni a sablont.

2.:

"Nos, kérdezze meg önmagától: Vajon az összes létező dolog létének egy másik dolog az oka? Tegyük fel, hogy igen. Vagyis tegyük fel, hogy nincs úgymond Létesítetlen Létező, azaz nincs Isten. Csakhogy akkor most semmi sem létezhetne" Ellenpélda: virtuális részecskék. A fentebb említett következtetés sem állja meg a helyét, "azaz nincs Isten. Csakhogy akkor most semmi sem létezhetne" ez abszolút nem egyenes következtetés de még összefüggés sincs, ide is felhozhatom az Nagy Bumm példáját.

3. érvelés

5. ponttól teljesen hibás

5: nem feltétlen van kezdete, vannak olyan univerzum modellek amelyek periodikus tágulásról ill. összezuhanásról szólnak. De az alapvető nagy bumm modellben sem a "semmiből" keletkezett az univerzum, helytelen érvelés ismét.

6. Virtuális részecskék, Hawking-sugárzás.

7. Már megmagyaráztam a periodikussággal.

8. Nem tételezzük fel mivel nem így van, vörös eltolódásból, Dopler-effektussal ki lehet számolni...

Innentől kezdve fals az érveés nem kívánom tovább elemezgetni.

4.:

Jó és rossz erkölcsi érvelés, tipikus. Kettő lehetőség van, vagy létezik átfogó jó és rossz az univerzumban, ami azt jelentné, hogy nem Isten alkotta a jó és rossz fogalmát, tehát ő is be van korlátolva, hogy mi a jó és mi a rossz és valaki felsőbb alkotta meg ezeket a szabályokat, vagy Isten maga hozta létre a jó és rossz fogalmát, ebben az esetben viszont Isten számára (mivel örökkévaló térben és időben) nem jelent semmit , hgy jó és rossz csakis az ember számára (mivel Isten már így is le élt végtelen évet, anélkül, hogy el lett volna választva ez a kettő) ebből az következik, hogy csak emberi fogalommal létezik jó és rossz az univerzumban, viszont ténylegesen nincsen ilyen objektív meghatározás.

5.:

"-Az univerzum elképesztő mennyiségű értelmességet mutat fel mind az általunk megfigyelt dolgok belsejében, mind abban, ahogy ezek a dolgok kapcsolatban állnak rajtuk kívülálló más dolgokkal. Ezért mondhatjuk: az a mód, ahogy léteznek és együttműködnek, egy bonyolult, gyönyörű rendet és szabályosságot mutat, amit a legközömbösebb megfigyelő is csak bámulattal tud szemlélni. Ez a norma a természetben, ugyanis az egymással együttműködő, számtalan különféle létező ugyanezt az értékes végeredményt eredményezi – pl. a test szervei életünkért és egészségünkért dolgoznak. (Lásd a 8. érvet is).

-Ez az értelmes rend vagy a véletlen, vagy egy értelmes terv eredménye.

-Nem lehet a véletlen."

neked nem hibádzik ez a sorba rendezés? Egyszerűen csak deklarálja, hogy nem lehet indok nélkül? Még magyarázkodni sem magyarázkodott, nem, hogy érvelt volna!

Nem értelmes rendről kell beszélni, ugyanis ezeket egyszerű fizikai törvények állapítják meg mi mivel van kölcsönhatásban ( kvantumfizika szintjén igyekeznek az okosok a mindenség elméletét kidolgozni...), ezekre mindre van fizikai magyarázat. A tüdő pedig azért dolgozik értünk mert ha nem tenné meghalnánk, és nem lenne lehetőségünk kijelenteni, hogy dolgozik értünk sem szaporodni nem tunánk, hogy selejtes tüdőt öröktítsünk, magyarán csak az a tüdő marad fent amelytől nem ha meg az egyed, ergó nem azért dolgozik értünk ,hogy mi élhessünk hanem azért élünk mert így alakult ki, ez a szervi forma maradt fent.

Kreacionista- evolucionista vitába nem vagyok hajlandó mélyebben belemenni most kivéve ha értelmes vita partner akad itt.

Most ennyire értem rá de ha az összes érv ilyen "erős" és "logikára épülő" akkor nem lenne nehézdolgom a többivel sem. Első voltam.

Most azt várod, hogy egy ateista beismeri, hogy "nem tud", vagy "nem akar" különbséget tenni?

Sokan szerintem nem is látnak különbséget a kettő között.

Pedig alapvetően van.

Ha valaki komolyan veszi a kereszténységét, annak megalapozott hitének kell, hogy legyen.

Ha nincs, akkor megalkuvó, vagy szélsőséges és fanatikus lesz. Egyik sem nagy erény.

"Megalapozott hit" - sokan kapásból utasítanák el ezt a gondolatot, mint össze nem illő fogalmakat.

Pedig nagyon is össze illenek!

Ha olyan ígéretet kapsz egy ismeretlen személytől, hogy katasztrófa sújtott házad gyorsan felépítik, elhiszed-e neki?

Ha semmi más bizonyíték nincs erre, mint az ismeretlen üres ígérete, nyilván erősen kétkedsz benne, igaz?

De ha ismersz olyanokat, akik szintén kaptak ilyen ígéretet, és már épül a házuk, akkor hajlamos leszel HINNI az ismeretlennek is.

Nos, ilyen a megalapozott hit.

Akik igazán hitben járnak, azok teljes mértékben meg vannak győződve arról, hogy a Biblia Isten Szava. Bőséges bizonyítékunk van arra, hogy a Szentírás valóban „Istentől ihletett” (2Timótheus 3:16).

Mennyi ilyen bizonyítékot kell megvizsgálnia valakinek, mielőtt meggyőződne erről? Ez a múltjától is függhet. Ami az egyik embernek teljesen elegendő, nem biztos, hogy meggyőző a másiknak. Néha rengeteg cáfolhatatlan bizonyítékot mutatnak valakinek, és talán mégsem hajlandó arra a következtetésre jutni, amire a bizonyítékok mutatnak. Miért? A szíve mélyén rejlő vágyak miatt (Jeremiás 17:9).

Így az illető talán azt mondja, hogy érdekli, mi Isten szándéka, a szíve mégis arra vágyik, hogy elfogadja őt a világ, vagy esetleg nem akar felhagyni azzal az életmóddal, amely ellentétben van a Biblia irányadó mértékeivel.

Röviden ennyi.