Ha letöltök illegálisan akkor bünt követek el? Katolikus választ kérnék. (a 10 parancsolat alapján)

"Lopni csak jogos tulajdont lehet, jogtalan tulajdont nem."

De, lehet. Lopott holmit is simán lehet tovább lopni.

Viszont, ha megtalálják nálad, a tulajdonos kapja vissza.

"de mi a túrónak kéne fizetnem a szerzői jogvédő hivatalnak meg egyéb sóhivataloknak, olyanért, amit nem is birtokolnak?"

Mert a törvény ezt mondja. Ez szerintem sem jó dolog így - ha neked sem tetszik, szólj a képviselődnek, hogy vessen fel módosító javaslatot. Addig viszont be kell tartanod a törvényt.

"Arról nem is beszélve, hogy ezek a díjak már eleve az információ-hordozó (CD-lemez, pendrive, kazetta, DVD-lemez, stb.) eszközök árába bele vannak építve."

A LEGÁLIS zenék és programok árai vannak benne! Azoké, amelyek ingyenesnek vannak hirdetve!

# 13

"Mert a törvény ezt mondja."

Nálunk igen, máshol nem. Lakatlan szigeteki szerverekről teljesen jogtisztán garázdálkodhatsz, mert az nem esik törvényi tiltás alá. Nem véletlen, hogy számos jogvédett helyen üzemeltetnek mindenféle szervereket, az USA határozott tiltakozása ellenére.

"A LEGÁLIS zenék és programok árai vannak benne! Azoké, amelyek ingyenesnek vannak hirdetve!"

Szerintem nem ugyanarról beszélünk. Még egy fénymásoló gép árába is bele van kalkulálva a szerző jogdíj, arra való hivatkozással, hogy az emberek úgyis könyveket, tehát mások szellemi termékét másolják. Ebből a pénzből természetesen ezek a "mások", akiknek a könyveit másolják, egy fillér részesedést nem kapnak.

Az a nagy büdös helyzet, hogy az egyesületünknél, ahol kizárólag az általunk írt pályázatokat és egyéb belső szakmai anyagainkat szoktuk fénymásolni, a saját szellemi termékünk után adózunk másoknak. Na ez a lopás, ahogy írtam korábban.

"a saját szellemi termékünk után adózunk másoknak"

Igen.

Ráadásul, ha te szerző vagy, akkor a SAJÁT szerzeményed után IS be kell fizetned a jogvédői adót, aminek - ha NAGYON ISMERT szerző vagy, akkor kb. a háromnegyedét később visszakapod. Ha nem vagy ismert, akkor semmit.

Rossz a törvényünk. De akkor is be kell tartani.

Ezért írtam, hogy szólj a képviselődnek.

"Ráadásul, ha te szerző vagy, akkor a SAJÁT szerzeményed után IS be kell fizetned a jogvédői adót"

Csakhogy nem vagyok szerző, hiszen nem publikálok nyilvánosan és nem a szellemi termékeim piacra dobásából szerzek jövedelmet sem. Mint mondtam az én szellemi termékeim alatt a saját belső használatos szakmai anyagokat kell érteni, de a fénymásoló árával mégis bevasalják rajtunk a szerzői jogdíjat.

Értem én hogy ez a jog, de éppen ezért írtam lényegesen korábban, hogy ez a jogi szabályozás morálisan nem támasztható alá.

Tehát ha van jogilag leszabályozatlan légüres tér, márpedig a virtuális térben van ilyen, akkor az általa felkínált lehetőséggel nyugodtan lehet élni, nem ütközik a Tízparancsolatba. Az eredeti kérdés ugyanis a Tízparancsolatra vonatkozik, nem X vagy Y államok pillanatnyi jog szabályozására.

A lopás az a tízparancsolat szerint is lopás.

A jogdíj az más kérdés. Az meg törvény.

Ez azért összetett kérdés.

Először is nem mindegy, mit töltesz le. Ugyanis nem közismert, hogy például szoftver (program, operációs rendszer stb.) vásárlásánál nem tulajdonjogot vásárolsz, hanem felhasználói jogot. Ha például jogtiszta Windows-t vásárolsz a gépedre, akkor attól még a Windows nem a tiéd, csak legálisan használhatod. De minden program esetén van például egy felhasználói licencszerződés, amit jellemzően a telepítés elején kérdez meg, hogy elfogadod-e, vagy nem (és az emberek 99,9 %-a gondolkodás nélkül elfogadja). DE! Telepíteni már csak azután tudod, miután megvásároltad a programot, tehát a felhasználói szerződés már azután köttetik, miután kiadtad rá a pénzt! Ez semelyik másik szerződéskötésnél nem működik így, az is lehet, hogy a szerződést elolvasva már elállnál tőle! Már a programok felhasználásának meglévő jogi szabályozása eleve aggályokat vet fel.

Aztán ugye ott van a szellemi termékek szerzői vagy alkotói jogának szabályozási visszásságai. Az adathordozóra kirótt jogdíjat már említették, bár ez kifejezetten magyar sajátosság, ugyanis ezzel van ellensúlyozva az, hogy nálunk a szellemi tartalom otthoni célra való letöltése önmagában nem törvénybeütköző, csak nyilvános megosztása az.

Másrészt a szellemi tartalmak másolása csak azért lopás, mert azt mondták rá. Bizonyos emberek és társaságok szeretnének ebből megélni, anyagi hasznot remélni, ezért lobbizással elérték a törvényhozásokban, hogy nekik pénzt fizessenek az emberek olyan dolgokért, amit az emberek az Internet által közössé tettek. De vajon Walt Disney fizetett jogdíjat a Grimm testvérek jogutódjának, amiért saját haszon reményében felhasználta az ő szellemi termékeiket, gyakorlatilag abból felépítve a világ egyik legnagyobb vállalatbirodalmát? Neki akkor lehetett szabadon felhasználni az emberiség közös szellemi kincstárát, de ha ugyanezt az egyszeri állampolgár teszi meg a Disney filmjeivel, akkor máris megkárosította a Disneyt, bár az is eleve puszta feltevés, hogy letöltés híján biztosan fizetett volna érte, és ezt bizonyságként való felhasználása eleve szuverén emberi jogokat sért.

Be kell látnunk, hogy a szerzői jogok jelenleg érvényes változata puszta legalizált visszaélés a vállalatok részéről. Olyan, mintha az erdőtulajdonosok pénzt szednének azért, mert az emberek oxigént lélegeznek, amiket többek között az ő fáik is termelnek, tehát a fák gondozásának költségeibe mindenki szálljon bele, aki oxigént lélegzik.