Normális-e, ha egy katolikus pap, maga akarja felnevelni a gyermekét?

Szia!

Ezt hívják a felelősség vállalásának. Tisztelet a kollégádnak!

Kérdező!

A pap lemondott a fogadalmáról, önmagáról, két másik emberért. Igen, fontosabb.

Természetesen normális, hogy egy apa szeretné felnevelni a gyermekét. Ennek ez a rendje!

Persze meg lehet oldani ezzel a gyónásos maszlaggal, de a helyes megoldás a házasság volna, nemde?

Én azt érzem keresztényhez méltóbbnak, ha valaki vállalni tudja a felelősséget a döntéseiért, másrészt fel tudja vállalni a saját érzéseiét.

Lehet, hogy a püspök úr rugalmas volt és megértő, de amit javasolt, az én szememben álszent, képmutató magatartás (lenne), ugyanúgy, ahogy a kollégád érezte.

Őszintén, belegondoltál, hogy milyen érzés lenne a nőnek, a gyermeke anyjának azt színlelni a külvilág felé egy életen keresztül, hogy házvezetőnő, meg abba, hogy a kisgyerek mégis hogy nőne így fel?

Őt nevelnék abban a tudatban, hogy a saját édesapja nem az édesapja, vagy őt kényszerítenék arra egészen pici korából, mikor már beszélni tud, hogy a külvilág felé egy hazug látszatot próbáljon fenntartani a szüleivel együtt?

Milyen mintát kapna így a szüleitől őszinteségből, tisztességből, és milyen lelki sérüléseket szenvedne így szerencsétlen?

Parókia reformátusoknál van. Protestánsoknál viszont lehet felesége a lelkésznek, ahogy a papot hívják.

Kimondottan gyónás viszont a katolikusoknál, ortodoxoknál van.

Szerintem itt kéne kezdeni a kérdést...

Megkövetlek...

Szerintem, ahogy mondani is szokták, ha elesik az ember (és mindenki eleshet), akkor fel kell állni, leporolnia magát az embernek és továbbmenni. Ennek a megfelelője az említett esetben, szerintem nem az, ha egy pap elhagyja a hivatását. És persze nem is az, hogy rendszeresen folytatja a paráznaságot; ilyen módon "felelősséget vállalva" az illető nőért és a gyermekéért. Alap esetben azt hiszem, hogy függetlenül attól, hogy valaki a kereszténységét papi hivatásban éli meg, vagy laikusként, nem biztos hogy jó, ha bárki mást Krisztus elé helyez. Én az első verziónál (vagyis hogy nem adja fel a papi hivatás gyakorlását) azt látom, hogy ott egyszer hagyta el Krisztust, a másik verziónál pedig nem csak egyszer (ha a papi hivatást feladja). Ezekből a variációkból nem a második a jobb szerintem.

Az, hogy a kvázi családjával, gyermekével mi legyen, az egy másik kérdés, amire gyakorlatilag kizárólag rossz válaszok adhatók (a bűn következményeként).