Sátánisták! Nektek mi a véleményetek Hitlerről?

Üdv, ez egy elég komplex dolog. Hitler megítélést a társadalmi, általános erkölcsi morálhoz viszonyítják, a kereszténység és a békét hirdető vallások is sajátos módon. Egyértelmű, hogy az ő alakja "negatív" személyiségként jelenik meg a történelemben. Viszont sok dolgot az emberek nem vesznek figyelembe. Például.

Hitler, mint a katonaságot, és a politika hadszínteret megjárt karizmatikus egyéniség, egy rendszer által felemelkedett diktátor lett. Ne felejtsük el, hogy egy egyszerű emberről beszélünk, akit még a művészeti egyetemre sem vettek fel, és ami a legfontosabb, Német sem volt. A rendszer, amely akkor egy "hősért" kiáltott megkapta azt amit akart, egy sajátos köntösbe burkolva. Magyarán, legyen bármekkora is a hatalma valakinek, ha az ország ellene fellép, és ha kell erőszakkal is de megdöntik. Itt megjegyezném még egyszer, Hitler nem a semmiből lett egy ország vezetője, egy olyan országé, amiben ő csak egy "bevándorló" volt. Felemelte az ország, azaz minden ami a vezetéséből adódó negatív hatást keletkezett, egy szép nagy részben az ottani Németh emberek akarata is volt. Adott egy karizmatikus vezető, és adott egy ország, amelynek egy jó része erre vágyott, majd adott egy népesség, amely látván Hitler egyre elrugaszkodottabb cselekedeteit, még mindig kitart az mellett, hogy Hitler a "megoldás" a gondokra. Egy "idegen" társadalom emelte fel, és pontosan ez az idegen társadalom táplálta a hatalmát mindvégig. Hitler nem volt más, mint a Német nép akaratának szószónoka. Ha mindent figyelembe veszünk, Hitler volt a bérgyilkos, de aki felbérelte erre, az maga a Német társadalom egy jelentős része akkor. Első körben ezt írnám le.

A második, az, hogy főleg a keresztény vallás egyértelmű jóról, és egyértelmű rosszról beszél, de valahogy az egyensúly meglétéről nem esik szó. A keresztények úgy képzelik el, hogy volt az Éden kert, amiben a tökéletes emberpár, tökéletes körülmények között éltek. Igen ám, viszont mihez viszonyítjuk ezt a tökéletességet, mihez viszonyítjuk a "jót" ha nem létezik a másik oldal. Az én véleményem, hogy elengedhetetlen az ellentétes pólus, egészen egyszerűen az emberek nem tudnák értékelni azokat a "pozitív" velejáróit az életnek, mint a fény, a meleg, avagy a hűvösség, stb, ha nem volna meg mindegyiknek az ellentéte. Hitler egy ilyen ellentét volt. Megjelent, mint "negatív" pólus, amelyben sok ember jobban elkezdte értékelni az életet, és mindazt amit lehet addig nem tekintett kincsnek, értéknek. Én nem egy velejéig "gonosz" személynek tartom, úgy ahogyan Lucifert sem, ahogyan a Biblia beszél róla, mind a ketten szükséges elemei az ellentétek "harcában" viszont a megítélésem nagyon távol áll attól, hogy gonosznak hívjam őket, mert nem azok, sokkal inkább a fekete árnyalat megtestesítői, akik tökéletes összhangot teremtenek.

"elengedhetetlen az ellentétes pólus"

De szeretem ezt a gondolkodást. Szóval ha én odamegyek hozzád és szó nélkül betöröm az orrod, de aztán megmagyarázom, hogy nem rosszindulatból csináltam, csak hogy jobban tudd értékelni azt amikor az orrod nincs eltörve; szóval ezzel a viselkedéssel neked semmi bajod, sőt utána haverok vagyunk?

"A második, az, hogy főleg a keresztény vallás egyértelmű jóról, és egyértelmű rosszról beszél, de valahogy az egyensúly meglétéről nem esik szó."

Mert a kereszténység nem dualista vallás. De miért is kéne, hogy az legyen?

A kereszténység szerint létezik jó, mint önálló entitás, de rossz, mint önálló entitás nem létezik.

Amit a hétköznapi nyelvben rossznak nevezünk, az nem egy külön kategória, hanem a jónak a hiánya.

(Mint ahogy fizikában a sötétség sem egy mérhető jelenség, hanem a fénynek, mint mérhető jelenségnek a hiánya.)

"A keresztények úgy képzelik el, hogy volt az Éden kert, amiben a tökéletes emberpár, tökéletes körülmények között éltek. Igen ám, viszont mihez viszonyítjuk ezt a tökéletességet, mihez viszonyítjuk a "jót" ha nem létezik a másik oldal."

Ezt meséli el a bűnbeesés története. Amíg csak jó volt, addig jó volt, és nem kellett semmihez sem viszonyítani.

Viszont a tiltott gyümölcs, a "jó és rossz tudása fájának a gyümölcse" a megízlelésével a jó mellett megtapasztaltuk a jó hiányát is. Azóta szívunk. Dióhéjban ez a történet lényege.

Vita tárgyát képezheti, hogy ez szükségszerű volt-e, de az egyértelmű, hogy ez a sztori nem "jó", hiszen a jónak való hátat-fordításról szól.

Fiatal korában egy idealista hülyegyerek volt, aki idővel beleőrült abba, hogy a világ nem olyan tökéletes, mint ahogy az ő fejében létezik.

Aztán az I. vh után - már gyakorlatilag egy küldetéstudatos elmebetegként - beállt politikusnak, hogy megvalósítsa a fejében létező eszményképet.

Bár én nem a klasszikus sátánizmust vallom, én Hitlert az ószövetségi Jahve-hoz tartom hasonlónak személyiségben:

- Mindkettő előnyben részesítette a fegyelmet és a lojalitást a kívancsisággal, tudásszomjjal szemben.

- Mindkettő durván leszámolt a szembeszegülőkkel. Jahve legyilkolta, majd örök szenvedésbe küldte a hozzá nem lojálisokat, Hitler munkatáborba vagy haláltáborba küldte őket.

- Mindkettő rasszista és soviniszta volt. Hitler felsőbbrendűnek tartotta a németeket, és irtotta az alacsonyabb rendűnek tartott zsidókat. Jahve kiválasztott népének tekintette a zsidókat, és ha azok elég lojálisak voltak, Jahve személyesen is legyilkolta az ellenségeiket.

- Mindkettő üldözte ha valakik a hagyományos családmodelltől eltérő életmódot éltek.

- Mindkettő erkölcsi tartást várt el a híveitől, ugyanakkor saját maga kiélte a kicsinyes bosszúvágyát.