1520 elött mièrt nem használták a forditòk a Jehova nevet?

Jehova nem Mózesnek jelentette ki először a nevét. Már az első embernek is ismernie kellett azt. A név az isteni ihletésű feljegyzésben az Isten teremtési munkáiról szóló beszámoló után, az 1Mózes 2:4-ben szerepel először. Ez a vers az egek és a föld Teremtőjeként azonosítja ’Jehova Istent’. Ésszerű úgy vélekedni, hogy ezt a teremtési beszámolót Jehova Isten megismertette Ádámmal. A Mózes első könyve nem említi ugyan, hogy ezt tette volna, de arról sem ír konkrétan, hogy Jehova feltárta volna a felébredő Ádámnak, hogy honnan lett Éva. Abból azonban, amit akkor mondott Ádám, amikor Évát megkapta, kitűnik, hogy tudta, hogyan teremtette meg Isten az asszonyt (1Mó 2:21–23). Jehova nyilván sok mindenről beszélt Ádámmal, ami nem került bele a Mózes első könyvének rövid beszámolójába.

Éva volt az első ember, akiről a Biblia egyértelműen közli, hogy használta Isten nevét (1Mó 4:1). Ezt a nevet nyilvánvalóan a férje, vagyis a családfő, Ádám ismertette meg vele, miként Istennek azt a parancsát is, amely a jó és rossz tudásának fájára vonatkozott (bár a beszámoló itt sem írja konkrétan, hogy Ádám elmondta ezt Évának) (1Mó 2:16, 17; 3:2, 3).

Amikor Ádám unokájának, Énósnak a napjaiban az emberek ’Jehova nevét kezdték hívni’, ezt nyilvánvalóan nem hitből és nem Istennek tetsző módon tették, ahogy arra az ÉNÓS cikk is rámutat. Az Ábel és Noé közötti időben ugyanis a leírás szerint csak Járed fia, Énók (nem Énós) ’járt az igaz Istennel’ hitben (1Mó 4:26; 5:18, 22–24; Héb 11:4–7). Noénak és a családjának köszönhetően Isten nevét az özönvíz után is ismerték, még azután is, hogy Bábel tornyánál a népek szétszóródtak. Így ismerte meg a nevet Ábrahám, a patriarcha és utódjai (1Mó 9:26; 12:7, 8).

Kedves Forestjo!

Te visszaolvasod amit írsz, vagy bemásolsz?

"a neve is FELTEHETŐEN azt jelenti"

"Minden bizonnyal..."

"Mózes joggal lehetett kíváncsi rá..."

"A fenti héber kifejezést ezért az Új világ fordítás helyesen úgy adja vissza..."

" A Jehova név a ’válik, lesz (valamivé)’ jelentésű héber igéből származik..."

"Ez segít megértenünk, mit értett Jehova azon, amit később Mózesnek mondott..."

"Isten nyilván arra célzott"

"Tehát az, hogy valaki „ismer” valakit vagy valamit, nem feltétlenül azt jelenti, hogy csupán ismeretségben áll vele vagy tud róla. "

"Ezen nyilván azt értette..."

"D. H. Weir, a hebraisztika professzora ezért joggal állapítja meg..."

"Arról van szó, hogy valaki tapasztalatból ismeri meg, hogy Jehova valóban az, amire a neve utal."

"Már az első embernek is ismernie kellett azt."

"A Mózes első könyve nem említi ugyan, hogy ezt tette volna..."

"Jehova nyilván sok mindenről beszélt Ádámmal, ami nem került bele a Mózes első könyvének rövid beszámolójába."

"Ezt a nevet nyilvánvalóan a férje, vagyis a családfő, Ádám ismertette meg vele"

"bár a beszámoló itt sem írja konkrétan, hogy Ádám elmondta ezt Évának"

Tehát akkor a következő a helyzet. Van egy félre nem érthető, teljesen egyértelmű mondat a Szentírásban, amely így hangzik: "Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes." (2.Móz. 6:3).

Mivel ez a mondat ellentmond annak, amit ti tanítotok: Istennek egy neve van és ez a Jehova, ezért írtak a testvérek egy olyan érvelést, ami megmagyarázza, hogy miért nem úgy van, ahogyan ez a mondat állítja.

Csak olvasd el kérlek még egyszer...

Üdv. Péter

Tisztelt Péter! Van néhány észrevételem vagy kérdésem azért ehhez. Egyrészt azt írod, hogy "félre nem érthető, teljesen egyértelmű mondat". Ezek szerint még sem egyértelmű, mert nem Tanú héber professzor is akad, aki több figyelmességet, nagyobb alaposságot kérne azoktól, akik azt gondolják, hogy Isten JHVH neve csak Ábrahámnál jelenik meg. Én ismerek jó néhány hasonlóan "egyértelműnek" beállított bibliai szöveget, ami a megosztott tudományos álláspontok szerint egészen bizonyosan nem "egyértelműen" fordítható, ha csak magát a szóban forgó szöveget értelmezzük magában. Ilyen pl. a Róma 9:5 is, mely sok fordításban a háromságot támogatja, holott a szűkebb és tágabb szövegösszefüggés viszont tényleg egyértelművé teszi az értelmét.

De visszatérve Isten nevére, a Tanúk ezt a verset így fordítják:

"Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak eddig úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de nem tártam fel nekik teljesen, hogy mit jelent a nevem, a Jehova név."

Az a kérdésem, hogy lehet-e szerinted - mint az óhéber nyelv ismerője szerint ezt így értelmezni és fordítani? Mert bár én ugyan nem vagyok jártas ebben, de tartok tőle, hogy a Biblia egészét (főleg az előző részeket) figyelembe véve teljesen jogos ez az értelmezése a héber szövegnek. Ezt abból is gondolom, hogy a Tanúk több más helyen is sikeresen érveltek a saját, pontosabb fordításuk mellett, melyet nyelvszakértők is elismertek.

A másik kérdésem az, hogy ha szerinted az az "egyértelműen" helyes fordítás, amit te vallasz, akkor a "mindenható Isten" megszólítás egyenlő, egyenértékű a JHVH-val, azaz Jahvéval, vagy Jehovával? Csak mert a teljes Írásból nem ez tűnik ki! Már csak azért sem, ahogyan a 'mindenható' és az 'Isten' rangokat használja az Írás.

Tehát ha érthetőbbé akarom tenni a kérdésem, az "(Tisztelt) Uram" megszólítás számodra egyenértékű a(z) XXX Péterrel, vagy ennek egy kedves becézésével?

Kedves Forestjo!

Az eddigi tanulmányaim és tudásom alapján azt tudom neked mondani, hogy nem véletlen az, hogy Isten nem egyetlen névvel, hanem nevek sokaságával nevezteti magát. Éppen az Isten volta az amiért ezt teszi, hiszen mindegyik név más és más tulajdonságát fejezi ki, emeli ki.

Erre talán a legjobb példák a messiási próféciák, amelyek a messiás nevei által mutatják be Őt.

Jómagam is örülök annak, hogy másképp hívnak a barátaim, másképp a kollégáim, és másképp az ügyfeleim. Nyilván a feleségem nem úgy szólít meg ahogyan azok az emberek akikkel tárgyalóasztalhoz ülök. De nyilván van ebben is egyfajta fejlődés, ahogyan mélyebben megismersz egy embert úgy természetes dolog az, hogy változik az is ahogyan megszólítod őt.

Akkor nézzük ezt a szakaszt héberül:

וָאֵרָ֗א אֶל־אַבְרָהָ֛ם אֶל־יִצְחָ֥ק וְאֶֽל־יַעֲקֹ֖ב בְּאֵ֣ל שַׁדָּ֑י וּשְׁמִ֣י יְהוָ֔ה לֹ֥א נֹודַ֖עְתִּי לָהֶֽם׃

Szó szerint:

És megjelentem Ábrahámnak Izsáknak és Jákobnak mint mindenható Isten de a JHVH nevem nem fedtem fel nekik

Azok a kifejezések: "eddig", "úgy", "teljesen" "mit jelent" hozzátoldások a szöveghez. Sajnos az Új világ fordításra abszolút jellemző ez a fajta megközelítés, hogy szájbarágósan megmagyarázza a fordító, hogy ő mit ért a szövegen. Kedvenc példám a Mt. 11:12. Ez egy látszólag nagyon egyszerű szöveg:

ἀπὸ δὲ τῶν ἡμερῶν Ἰωάνου τοῦ Βαπτιστοῦ ἕως ἄρτι ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν βιάζεται, καὶ βιασταὶ ἁρπάζουσιν αὐτήν

Szó szerint:

Keresztelő János napjaitól máig a menny királysága erővel tör előre. És erőszakkal ragadják el őt.

Új világ:

Keresztelő János napjaitól mostanáig az egek királysága a cél, amelynek elérésére törekednek az emberek, és akik erre törekednek, elérik azt.

Az eredeti szövegben szó sincs "célról", ami felé törekednek az "emberek", tekintettel arra, hogy az "emberek" kifejezés sem szerepel a szövegben, és a βιασταὶ - erőszakost, erőszakoskodót jelent. A szövegkörnyezetből egyébként nyilvánvaló, hogy Keresztelő János erőszak általi halálára utal Krisztus. Ugyanaz a probléma: valamit meg akarnak magyarázni, mert az mégiscsak tarthatatlan, hogy az erőszakoskodóké a mennyek országa... :-)

Üdv. Péter

...Bocsánat. A Róma 9:5-re is szeretetem volna reagálni:

ὧν οἱ πατέρες, καὶ ἐξ ὧν ὁ Χριστὸς τὸ κατὰ σάρκα, ὁ ὢν ἐπὶ πάντων Θεὸς εὐλογητὸς εἰς τοὺς αἰῶνας, ἀμήν.

Szó szerint:

akiké az atyák, és akikből test szerint Krisztus, örökké áldott Isten, Ámen.

Új világ:

Azoktól az ősapáktól származtak, akiktől Krisztus is származott vér szerint. Örökké legyen dicsérve Isten, aki felette van mindennek és mindenkinek! Ámen.

Ez honnan jön: "felette van mindennek és mindenkinek"???

Üdv. Péter