Honnan lehet tudni, mikor képviseli a szervezet az igazságot?

Mondhatnánk, hogy mindent az Ige fényében kell megvizsgálni, mivel ez az ősi keresztény alapelv, amit Pál is javasol. Valószínűleg nincs is ennél jobb válasz a kérdésre.

Ugyanakkor az általad említett felekezetnél rögtön beleütközünk abba a problémába, hogy na jó, de "melyik" Ige fényében?! :D

Sajnos olyannyira nehéz a mai kultúrára és nyelvre megfelelően értelmezni a Biblia többezer éves, részben archaikus nyelvű szövegeit, hogy szerintem emberileg nem lehetséges a feladatot tökéletesen megoldani, akármilyen fordítást készítünk, mindig fennmarad a kontextus és értelmezés problémája.

Az egyetlen életszerű és biztos megoldás, ha az embernek saját, belső, élő kapcsolata van az élő Istennel az Ő Szellemén keresztül, akit pontosan azért küldött, hogy az igazságra vezessen bennünket. Mivel az egyes személyeket csak a Teremtő ismeri teljesen, úgy, ahogy vannak, ezért csak egyedül Ő képes az embert megfelelően vezetni. Ehhez persze elengedhetetlen egy megfelelő, igei és szellemi alapokon álló gyülekezet, egyházközösség, de sok ember nincs tisztában vele, hogy ez csak egy szükséges, de nem elégséges feltétel az igazságban járáshoz. Bármilyen aktív egyháztagok vagyunk is, a gyülekezet, a tanítók stb. legtöbbször nincsenek ott, amikor nap mint nap döntéseket kell hoznunk, amelyek egy jelentős része az igazság és a hamisság útja közti választás. Csak a Szellem az, aki nap mint nap, folyamatosan velünk van és marad is a világ végezetéig. Őt kell követni, és nem szervezeteket.

Kedves Kérdező.

A próféciák fokozatosan tárulnak fel, nem egyszerre.

S amikor éppen történik vagy megtörtént, akkor lehet tudni.

az első században sem tudtak mindent egyszerre, csak akkor amikor eljött az ideje, hogy megtudják, addig Ők is volt, hogy találgattak.

Pl. amikor azt hitték, hogy Jézus azonnal helyre állítja a királyságot, akkor az tévedés volt.

A szent szellem fokozatosan vezeti azokat akiket a népe vezetésére választott ki Jézus.

A másik felvetésedre pedig, a szent szellem mindenkinek segít annyiban amennyire szükséges, egyénenként.

Ha mindenkit úgy vezetne ahogy sokan gondolják, akkor nem kellett volna sem az első században, sem most, sem semmikor pásztorokat, felvigyázókat, apostolokat, véneket kinevezni.

Mert akkor mindenki megkapja ugyanazt, és akkor minek vezetést létrehozni.

De a Biblia ezt írja:

(Titusz 1:5) 5 Azért hagytalak Krétán, hogy hozd rendbe a hiányosságokat, és nevezz ki véneket városonként, ahogyan utasításokat adtam neked;

(Cselekedetek 14:23) 23 Ezenfelül véneket neveztek ki nekik mindegyik gyülekezetben, és böjtölésekkel imádkozva rábízták őket Jehovára, akiben hívőkké lettek.

(1Péter 5:1, 2) 5 A köztetek levő véneket azért így buzdítom, mert vén vagyok én is, akárcsak ők, és a Krisztus szenvedéseinek tanúja, igen, a kinyilatkozandó dicsőség részese: 2 terelgessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként; nem is tisztességtelen nyereség szeretetéből, hanem buzgó készséggel;

(Cselekedetek 20:28) 28 Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg.

A vének helyenként sáfárkodnak, és felügyelik a nyáj tisztaságát, de ugyan azt tanulják és teszik, mint a nyáj többi tagja, tehát nem érezheti különbnek magát, persze a felelőssége nagyobb, mint a többieké.

A nyáj tagjai nem az övék, hanem Jézusé, és Jehováé.

ezért számot kell majd adniuk.

A Vezető testület pedig, az egész világon felügyelnie kell, hogy mind a 239 országban rendezetten zajlódjanak, a teokratikus elrendezések.

A "tagok" tudják, hogy régebben voltak téves elképzelések, mert tanuljuk, de azt is tudjuk, hogy ez nem ingovány, hanem azt jelenti, hogy az igazság fokozatosan tárul fel.

Pl azt tudták, hogy 1914-ben fontos esemény fog történni, de még nem tudták mi.

Amikor megtörtént akkor tudták meg Ők is.

Ahogy Jézus is mondta:

(Cselekedetek 1:6, 7) . . .” 7 Ő ezt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett;

Ők foglalkozzanak azzal az időszakkal amiben élnek, és majd akik utánuk jönnek foglalkoznak majd azzal, ami akkor fog megtörténni.

Felesleges teher lett volna olyan időszakokkal és próféciákkal törődniük, amik jóval később fognak megtörténni, úgy sem értették volna meg.

Talán még annyit szeretnék ehhez mondani, hogy a gyülekezet minden tagjának van feladata, olyan nincs valakinek semmit nem kell csinálnia.

Persze megteheti, azzal Ő fog elszámolni.

S amiben sáfárkodik, abban segíti a szent szellem, hogy jól végezze a feladatát. S ezt kérni kell mindig.

(Efézus 4:11, 12) 11 És ő némelyeket apostolokul adott, némelyeket prófétákul, némelyeket evangéliumhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul, 12 a szentek helyreigazítása céljából, szolgálat munkájára, a Krisztus testének felépítésére,

S ez arra is szolgál, hogy Isten először a népét tisztítja meg.

Jézus idejében is voltak olyan emberek, akik később elhagyták a követését, mert nem értették, vagy nem értettek egyet Jézussal. Belőlük hiányzott az alázat, és a kitartás. Egyből mindent akartak.

ez csalódáshoz vezetett, amiből kiderült, kik azok, akik kitartanak az igazság mellett, bármi történjen is.

Szerintem ott kell kezdeni, hogy minden szervezet a SAJÁT VÉLT igazságát képviseli.

Attól nem lesz igaz a én hangoztatott igazságom, ha kijelentem: nincs más igazság, ez az abszolút.

Kellő bátorsággal ma retorzió nélkül (Inkvizíció) bárki kinevezheti magát a Biblia magyarázatának egyedüli elhivatott személyének.

Sajnos, mindez ma üzleti alapon történik.

.

Akkor fogja bármelyik vallási szervezet az igazságot képviselni, ha

- vezetőik közérthetően szólnak a sokasághoz,

- vezetőik a vallás, nem pedig az aktuális politika kiszolgálását tartják fontosnak (ezzel viszont le kell mondani eddigi egyéni jólétükről!),

- vezetőik PÉLDAMUTATÓAN tevékenykednek, élnek a prédikált hitüknek megfelelően.

Nézetem szerint ezek a legfontosabb követelmények, amik teljesítése több vallási szervezetnél még sok kívánnivalót hagy maga után.

"A próféciák fokozatosan tárulnak fel, nem egyszerre. S amikor éppen történik vagy megtörtént, akkor lehet tudni."

Ti folyton a Példabeszédek 4:18-19-re hivatkoztok, amikor a tanaitok folyamatos módosítgatása kerül szóba:

"Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, amely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig. Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják, miben ütköznek meg."

De Salamon szavai valóban arra hatalmazzák fel az „igazakat”, hogy folyamatosan változtassanak a tanításukon, és mindig Istenre hivatkozhatnak? Ha figyelembe veszed a világosság és sötétség fogalompár bibliai jelentését, illetve a szövegkörnyezetet, akkor Salamon sorai egészen más értelmet nyernek. Először is két utazó képe tárul elénk: egy igaz és egy istentelen ember életútja. Az egyik út látható és járható, így az (igaz) utazó elkerülheti az akadályokat. A fény növekszik, ezért rábízhatja magát az ösvényre. A másik út homályos, sötét, nem is csoda, hogyha a másik (gonosz) utazó mindennek nekimegy, és mindenben elbotlik. Bár halad, az útja nem visz sehova.

Salamon szerintem ennyit akart mondani, nem többet, és nem kevesebbet. Salamon ugyanakkor azt is megírta, hogy: „Az igazak világossága vígan ég [ti. folyamatosan], de a bűnösök lámpása kialszik.” (Péld 13:9 Ökumenikus) Jézus pedig ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága." (Jn 8:12, vö. 1Jn 1:5-10). Az Újszövetségben tehát maga Jézus, az Ő személye a világosság. János szerint „Az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség” (1Jn 1:5), és Jakab szerint a világosság Atyjánál „...nincs változás, sem a fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1:17, Ökumenikus). Járhat-e sötétségben, aki Őt követi?

Hajnaltól délig valóban hosszú az idő, nagyot változik a fényerő, de az ember - Russell szerint is - joggal várhatja el, hogy a fény folyamatosan növekedjen.

„...ugyanaz az Úr, aki akkor világossággal látott el minket az igéből, még most is ugyanúgy gondoskodik erről. (...) Ha embert követnénk, kétségkívül más lenne a helyzetünk; az egyik emberi ötlet kétségkívül ellent mondana a másiknak, és azt, ami egy vagy két vagy hat évvel azelőtt világosság volt, most sötétségnek tekintenénk. Istennél azonban nincsen változás, még a visszafordulás árnyéka sem, és így van ez az igazsággal is; bármely ismeretnek vagy világosságnak, amely Istentől jön, olyannak kell lennie, mint a szerzője. Az igazság új szemlélete sohasem mondhat ellent egy korábbi igazságnak. Az „új világosság” soha nem oltja ki a korábbi „világosságot”, hanem növeli azt.” forr.: Zion's Watch Tower, February, 1881 (p. 188)

"az első században sem tudtak mindent egyszerre, csak akkor amikor eljött az ideje, hogy megtudják, addig Ők is volt, hogy találgattak."

Igen, de ők nem építettek fel teológiákat téves értelmezéseikre. Továbbá olyan lényeges kérdésekben sosem módosítgattak, hogy pl. szabad-e Jézust imádni? Imádták és kész. Amíg a Társulat ezt is módosította, mert az 50-es évektől nem szabad Jézust imádni, előtte persze még járt neki az imádat.

Előzőhöz még egy kis adalék:

A Társulatod tanítása arról, hogy hogyan kell érteni ezt, kit kell segítségül hívnunk ahhoz, hogy megmentésben részesüljünk. Időrendben:

1903: Jézust

1940: Jehovát

1978: Jézust

1980: Jehovát"

Hát ez bizony nem "folyton növekvő világosság", hanem fel le kapcsolgatják a villanyt...

"Többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által" (Efezus 4,14)

Sziasztok!

Én úgy gondolom érdemes mindenkinek saját magának megvizsgálni ezt a kérdést. Én megtettem, elolvastam több iratot, pl. a Jelenések nagyszerű csúcspontja közel címűt, alaposan utánajártam a számításaikhoz használt történelmi dátumoknak, és azt találtam, hogy több mint 20 évet tévednek. Ennek oka egy anomália, amit nem igazán gondoltak át, vettek figyelembe. A Szentírás több helyen is meghatározza a babiloniai fogságnak és Jeruzsálem ujjáépítéséig eltelt időnek a hosszát egészen pontosan 70 évben. A probléma abból adódik, hogy ezt az eseményt a tanúk egy eseményként kezelik. Ők Kürosz rendeletét ie. 537-re teszik, és innen számolnak vissza 70 évet, és ez alapján úgy gondolják, hogy ie. 607-ben esett el Jeruzsálem, és akkor rombolták le Nabukodonozor seregei.

Csakhogy, ha valaki veszi a fáradságot és alaposan utánanéz akkor azt találja, hogy Nabukodonozor ie. 605. szeptember 7-én lépett trónra. Még ebben az évben elfoglalta Jeruzsálemet és elhurcolt egy rakás foglyot. A fogság tehát ie. 605-ben kezdődött, és innen 70 év ie. 535, amikor kiadta Kürosz a rendeletét. Maga a Biblia számol be róla, hogy Kürosz előtt még volt egy uralkodó a Méd Dárius, akinek ráadásul volt első esztendeje is, vagyis a trónralépési évet is figyelembe véve minimum 2 évig uralkodott. Utána lépett trónra Kürosz, aki az első évében adta ki az elbocsátó üzenetet.

Ha valaki alaposan utánajár azt is láthatja, hogy Jeruzsálem ie. 587-ben esett el, innen számolva a 70 esztendőt ie. 517-hez jutunk, amikor is megtörtént az új templom felszentelése. Érdekes megfigyelni, hogy a keresztények a bablioni fogságot ie. 605-ie. 535-ig számolják, míg a zsidók ie. 587-ie. 517-ig, vagyis a két templom között.

Itt tudtok utánaolvasni:

[link]

[link]

[link]

[link]

Üdv. Péter