Magyarázzátok el ezt? Biblia. Idézet lent.

"Húsz esztendős volt Akház, mikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; de nem azt cselekedé, a mi az Úrnak, az ő Istenének tetszett volna, a mint Dávid, az ő atyja."

Kálvin kommentár szerint:

12. Szóla Akház. Tetszetős mentséggel elutasítja a jelet, amit az Úr kínált neki. Ez a

mentség nem más, mint hogy nem akarja kísérteni az Urat, mert azt állítja, hogy hisz a

próféta szavának, s nem kér többet Istentől, mint az Ő Ígéjét. Az istentelenség természetesen

gyűlöletes Isten szemében, s hasonlóképpen Isten magasra értékeli a hitet. Ennek

megfelelően, ha egy ember csak és kizárólag az Ő Ígéjére hagyatkozik, s minden mást

figyelmen kívül hagy, gondolható, hogy a legnagyobb dicséretre szolgál rá. Nem lehet

ugyanis nagyobb tökéletesség annál, mint teljesen alávetni magunkat és engedelmeskedni

Istennek.

De felmerül a kérdés: Vajon kísértjük az Urat, mikor elfogadjuk, amit nekünk kínál?

Természetesen nem. Akház tehát hamisságot szól, mikor azt állítja, hogy azért utasítja el a

jelet, mert nem akarja megkísérteni az Urat. Nem lehet ugyanis semmi alkalmasabb, vagy

kitűnőbb, mint Istennek engedelmeskedni, s valóban a legmagasabb érdem nem kérni semmi

többet Isten Ígéjén felül. Mégis, ha Isten úgy dönt, hogy bármit hozzátesz az Ígéjéhez, nem

szabad erénynek tekinteni ennek a kiegészítésnek, mint fölösleges dolognak az elutasítását.

Nem kis sértés Istennel szemben, mikor a jóságát oly módon vetik meg, mintha a velünk

szemben tanúsított bánásmódjának semmi haszna sem volna, s mintha Ő nem tudná, hogy

mire van főleg szükségünk.

Ugye az az alapszituáció, hogy a király nem mer Izaiás prófétára hallgatni, aki ellenzi az asszír királlyal való szövetséget. Izaiás próféta azt mondja a királynak, hogy kérjen egy csodajelet Istentől, akár egy nagyon nagyot is, annak igazolásául, hogy amit mond az helyes.

Persze ez a nagyon nagy jel, ez a mélység-magasság nagyságú jel képletesen értendő, tehát Isten aligha tett volna Izaiás kedvéért mondjuk egy hegyet arrébb rakó csodát. Ez ugye valóban Isten kísértés lenne. Izaiás igazából, mindössze azt kéri a királytól, hogy kérjen egy jelet, akár egy szokatlanul nagyot is.

A király azonban annyira gyáva, annyira nem tudja elképzelni és elhinni a rendkívüli isteni segítséget, hogy akkora jelet kéne kérnie, ami tényleg egy Isten kísértés lenne. Egy kicsi jelnek meg nem tudna hinni.

Aház kérhet egy jelet, és Jehova végrehajtja azt annak biztosítékaként, hogy megvédi Dávid házát.

Aház nem azért mondja ezt, hogy betartsa a törvény szavait: „Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket”

Évszázadokkal később Jézus ugyanezt a törvényt idézi, amikor Sátán megkísérti őt

Aházt viszont Jehova kéri fel, hogy térjen vissza az igaz imádathoz, és felkínálja neki, hogy egy jel bemutatásával megerősíti a hitét. De Aház inkább máshol keres védelmet.

Ézsaiás ezt mondja, a király hitének hiányára gondolva: „Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok [fárasztjátok,

Jehova belefáradhat az állandó ellenszegülésbe. Figyeld meg, hogy a próféta most azt mondja „az én Istenem”, nem pedig „a te Istened”. Vészjósló változás! Amikor Aház elutasítja Jehovát és Asszíriához fordul, akkor elveszti a nagyszerű lehetőséget, hogy helyreállítsa kapcsolatát Istennel. Sohase áldozzuk fel Istennel ápolt kapcsolatunkat, megalkudva Szentíráson alapuló hitnézeteinkben azért, hogy időleges előnyökre tegyünk szert.

Akház,egy tipikus álszent volt,de nem buta.

Valamit készült tenni,amiről tudta,hogy Istennek nem fog tetszeni,de ő ezt nagyon akarta.Hogy ne helyezkedjen nyilvánvalóan szembe Isten akaratával,inkább becsukta a szemét,mint süket sógorbátyám,aki nem akarta észlelni felesége rikácsolását.