Kinek van joga ítélni?

Jézus azt is mondja, hogy "Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!" (Jn 7,24)

Egy kereszténynek kötelessége ítélni, de nem az embertársát kell elítélnie, hanem a bűnt. Mellesleg különbség van egy pillanatnyi értékítélet, és aközött, hogy elítélek egy embert. Az elítélés nem más, mint az elmarasztaló ítélet. Ehhez nincs joga az embernek. De az, hogy egy verekedő embert durva embernek nevezünk, az nem kárhoztató ítélet, hanem az adott ember egy jellemzőjének a megállapítása. Kárhoztató ítélet az lenne, hogy "te ilyen vagy, és ilyen is maradsz". Pál apostol sem volt túl jó véleménnyel a Krétaiakról, lustáknak nevezte őket. Tudjuk, hogy különbség van az egyes nemzetek vérmérsékletében, és valóban vannak szorgosabb, és komótosabb nemzetségek, azon belül pedig tetszőleges véges sok változata a különböző embereknek. Amikor nemzeti jellemzőkről beszélünk, akkor az eredőről, az átlagról beszélünk, nem pedig az egyénről. Ez még nem rasszizmus. Az a rasszizmus, ha egy nemzet adott tagjára automatikusan rávetítjuk, amit arról a nemzetről gondolunk, és nem adunk neki lehetőséget, hogy kifejezze önmagát. Véleményem szerint a rasszizmus valójában nem intelligens dolog, mert állandónak kezel sokváltozós dolgokat. Valójában lustaság, mert precedens értékűnek veszem a korábbi tapasztalataimat, és azok alapján döntök, azaz a továbbiakban nem igényel gondolkodást, csak a korábbi gondolataimmal való összevetést.

Az értékítélet és a kárhoztató ítélet között az az alapvető különbség, hogy az értékítélet megállapít egy jelenleg fennálló tényezőt, de azzal kapcsolatban nem hajt végre egy extrapolációt az adott ember jövőjével kapcsolatban. Egy hívő ember, ha a másik emberben rosszat lát, akkor ha meg is állapítja a rosszat, a legjobb, ha nem beszél róla úgy, különösen nem szólítja úgy, hogy te "hibás" - itt persze a hiba szó helyett az adott rossz dolgot kell gondolni. Legjobb, ha egy hívő ember imádkozik a másik emberért, hogy Isten ne arra a rosszra tekintsen vele kapcsolatban, hanem adjon neki lehetőséget, hogy meggondolhassa magát, hogy meglássa a rosszat, és kidobhassa az életéből. Ha ez megtörténik, akkor úgyis mindegy, hogy mi történt azelőtt, az már csupán történelem.

Persze adott esetben előfordulhat, hogy radikálisabban kell kifejezni a másik ember felé, hogy nem elfogadható a viselkedése. Ez még mindig nem kárhoztató ítélet.

Egyébként a figyelmes olvasónak feltűnik, hogy Jézusnak sem volt jó véleménye a farizeusokról, és ezt meg is mondta nekik. De Ő sem kárhoztatta őket, kárhoztatta azonban a cselekedeteiket, sőt az elkövetők számára ítéletet helyezett kilátásba, ha fel nem hagynak a bűnös tetteikkel. Úgyhogy nem ezt tiltotta Jézus.

Ami az oldás és kötés hatalmát illeti, itt nem emberi önkényről van szó. Egy keresztény nem bocsáthatja meg valakinak a bűneit, aki nem hajlandó megtérni, de nem tarthatja meg valakinak a bűneit, aki hajlandó megtérni. Ám ha valaki vétkezik a keresztény ellen, akkor meg kell neki bocsátani akkor is, ha nem kér soha bocsánatot. De az ellenem elkövetett bűn megbocsátása csak annyit jelent, hogy a felém való tartozást engedem el. Amiről Jézus beszél az az, hogy egy megtérésre hajlandó embernek az Egyház képviselője minden bűnét meg tudja bocsátani, azaz nemcsak a felé való adósságot engedi el, hanem az Isten felé való adósságot is el tudja engedni, mivel Jézus felhatalmazta erre - és csakis ezért. Aki azonban nem akar megtérni, annak nem tudja egyetlen ember sem elengedni az Isten felé való tartozását, azt ugyanis Isten fenntartja a megtérésig, vagy ennek hiányában az ítéletig.

Nincs ellentmondás.

Jézus szavai a kinevezett gyülekezeti vezetőket felhatalmazza, bizonyos Biblia ellenes bűnöket elkövetők rendre utasítására.

Az első században is az apostolok, kinevezett vének a helyi gyülekezetekben, a gyülekezet tisztasága és a rend védelmében hozhatnak egy ellenszegülő ellen intézkedést,

S amit Ők meghoznak, azt maga a Teremtő is jóvá hagyja.

Vagy ha megbánja a tettét, és feloldják a büntetés alól, Isten azt is jóvá hagyja.

A végleges ítélet pedig az utolsó napon Armageddonkor lesz, amit már nem emberek hoznak.

Szia!

Az embertársi Te felé mutatott el nem fogadás, kimondatlanul már magában hordozza az ítélkezést. A megbocsátás pedig épp ennek az el nem fogadásnak az elengedése.

Nincs ellentmondás a két idézet között.

"Van feloldása,netán ez utóbbi kései betoldás?"

Az értelmet, mint minden más könyv esetében a szövegkörnyezet adja. Ha csak kiemelsz két mondatot, és abszolút értelemben szembeállítod vele, akkor ellentmondást találsz.

Pl: Egy regény elején Pistike a főszereplő 14 éves. Majd a harmadik fejezet így kezdődik: három évvel később. És ezt is olvashatjuk: Pistike 17 éves.

Ha kiemeled, hogy Pistike egyszer 14 egyszer pedig 17 éves a könyv szerint, akkor kijelenthetjük, hogy a könyv ellentmondásos?

Pont ezt művelik a Bibliával is az bibliaellenesek.

"abszolút értelemben szembeállítod vele"

Jav: abszolút értelemben szembeállítod egymással

Nincs ellentmondás, csak meg nem értés.

Az első azt fejezi ki, hogy az emberi kapcsolatokat lehet szabályozni, majd pedig ezek alapján előre meghatározott személyek (itt bíró) ítélkezhetnek. Te nem teheted. Miért? Mert a hangsúly az "előre meghatározott"-on van. Eldönthetem, mi a célszerű viselkedés, kapcsolatrendszer, ezt szabályba foglalhatom. Tévedhetek is, de ez mindig egyformán minden embertársamra vonatkozik. Nem fogok kivételt tenni sem tudatosan, sem ösztönösen. Te azért nem ítélkezhetsz, mert az nem előre eldöntötten, hanem elfogultan fogod tenni.

A második: bárki bűneit megbocsáthatod. Ez azt jelenti, hogy a megtörténtet ugyan elítéled, de nem kérsz rá büntetést, ez szíved joga. Ekkor az illető nem lesz megbüntetve. De kérhetsz is rá büntetést, ez is szíved joga, ha az megérdemelt. A mai jogrendszer is eszerint működik. Ha megvernek, kifosztanak, azt a törvény bűnnek tekinti. De ha nem teszel feljelentést, sőt, ellenzed (mert megbocsátottál), akkor az illető nem lesz elítélve a bíró által. Ha feljelented (mert nme bocsátottál meg, vagy legalábbis nem haragszol ugyan tovább, de büntetést akarsz), akkor ezt meg is teszik.

Vagyis semmi ellentmondás, két különböző helyzet magyarázata.

Teljesen másról szól a két idézet.

Első az ítélkezésről szól, Jézus a törvényadó és bíró, csak Ő ítélkezhet az emberek felett, az emberek egymás felett nem.

A második idézet pedig a bűnök megbocsájtásáról szól. Jézus ezt a hatalmat az apostolainak adta, viszont a bűnök megbocsájtása nem ítélkezés. Az sem, ha valakinek nem adnak feloldozást.

Azt pedig nem értem, hogy miért lenne utóbbi kései betoldás, semmi jel nem utal erre.