Meg kell-e bocsájtani Hitlernek, Sztálinnak, Pol Potnak, és a többi kegyetlen istentelennek, beleértve az inkvizitorokat! Együtt jár-e a megbocsájtással a bűn elfelejtése?

Amikor Isten megbocsájt neked, nem de Ő is elfelejti bűneidet, mintha nem is lettek volna?

Persze mi csak bűnös, tökéletlen halandók vagyunk, de a megbocsájtásban mindig erre kell törekedni.

Viszont történelmi szempontból emlékeznünk kell ezekre a fekete foltjaira is az emberiség történelmének, hogy a későbbi századok emberei okuljanak belőle.

Csak ami fontos, hogy ne egyéni érzelmek vezéreljenek ezzel kapcsolatban, hanem a történelmi hűség és igazság, ami valamiért gyakran elmarad, úgy érzem esetedben is.

A gonoszt gyűlölni kell,

a jót tanulni választani. /és tanulni szeretni/

A fent említett gonosztevők Isten ellenségével, annak természetével való azonosulást választották, sorsuk eldőlt, megpecsételődött.

A pokolban vannak, végképp elvesztek, Isten kitörölte emlékezetüket.

Nincs mit megbocsátani nekik, ne legyetek 'betegek'.

Cselekedeteik elrettentő rémként maradtak fent, hogy tanuljunk belőlük..

Amiről alatta írsz az más dolog, ne keverd a kettőt!

Jézus senkiről sem mondta ki, hogy a pokolban van, te még is többeket már elítéltél.

Valamint nem a bűnöst kell gyűlölni, hanem a bűnt.

Bár én keresztény szemszögből írtam, lehet más oldalról is megközelíteni a dolgot, ki-ki tegyen saját belátása szerint.