Miért nem áldoztatnak a katolikusok mindig két szín alatt?

[link]

Gyakorlati megfontolásból. Szerintük az ostyában is teljesen jelen van Krisztus, ezért elég.

Ez hagyományosan csak a nyugati (római) Egyházban alakult ki így, keleten (többek között a görög katolikusok, de még van sok katolikus egyház) maradt a két szín alatti áldozás.

Egyébként bizonyos ünnepeken a római katolikusok is két szín alatt áldoznak, jellemzően ilyen Nagycsütörtök, Úrnapja, elsőáldozás.

Fontos, hogy a szentmisén megtörténjen mind a kenyér, mind a bor átváltoztatása, ahogy Jézus meghagyta tanítványainak az utolsó vacsorán. Tehát kérdés, hogy elegendő-e a híveknek egy szín alatt áldozni.

Jézus olykor együtt mondja a kenyeret és a bort, de sok esetben csak a kenyérről beszél, mint ami örök életet ad. Ha érdekel, akkor hozhatok példának igéket is. Tehát Jézus szavai alapján elég a Testéből ennünk. Ráadásul tudjuk, hogy a test magába foglalja a vért is.

Bár tudtommal viszonylag későn (tridenti zsinat, de lehet tévedek és korábban) határozták meg rendjét pontosan, de már az őskeresztények idején is történt egy szín alatti áldozás. Már az első századokban gyakorlat volt, hogy az átváltoztatott kenyérből hagytak meg (borból nyílván nem), majd ezt vitték el a betegekhez, hogy ők is részesüljenek Krisztus testéből.

Egy másik oka, hogy az apostoli egyházakban azt vallják, mind a kenyér, mind a bor Krisztus valóságos Teste és Vére. A katolikusoknál ez a tanítás egy magasabb szintet ért el, innen például az Oltáriszentség imádása. Ezért ha egy csepp vér földre hull, vagy egy darab kenyér leesik, akkor Krisztus Testével és Vérével történikk meg. Így a híveknek kiszolgált kenyeret nem törik (csak a pap töri meg), áldozáskor tálcát tartanak, és bort a lehullás veszélye miatt nem adnak (csak ritkán).

Nagyjából ennyi.

Nagyjából előttem már leírták a lényeget.

Igazából hitünk szerint nem kevesebb csak ostyát kapni, mert abban is ugyanúgy benne van Krisztus.

Viszont nálunk pl. nagycsütörtökön szokás, hogy mindenki két szín alatt áldozik. Sőt nászmisén a pár nem csak borba mártott ostyát kap, hanem előbb ostyát kapnak, majd a kehelyből isznak. Egyébként ez a Krisztussal megkötött szövetséget is jelenti, mivel a kehely az a szövetség kelyhe.