A szabad akarat gyakorlatilag azt jelenti, hogy Isten sem tudhatja, mikor hogyan fogunk dönteni?
válasza:Isten tudja,hogy miként döntenek az egyének.
Döntésünkben szabadságot adott.
Isten,bánkódik az ember sorsa miatt,amit magunknak tettünk szenvedésekkel telivé.
Bár bánkódik,s a bűn következményét látta előre,szeretete nem engedi,hogy korlátozza szabad döntéseinket.
"Bár bánkódik,s a bűn következményét látta előre"
Na de ha odáig jutott, hogy a bűn következményeképp el akarta törölni a teljes teremtést, és ezt előre látta volna, akkor miért teremtett egyáltalán?
Most teszem azt építek egy robotot, és a robot úgy dönt, hogy mondjuk embereket fog ölni, én pedig ennek hatására megbánom hogy megépítettem a robotot és inkább szétszerelem.
De ha láttam volna előre hogy a robot gyilkolni fog, és hogy ennek következményeképp inkább roncstelepre viszem, akkor nem megvárom amíg gyilkol, hanem eleve meg sem építem, érted!
válasza:A szabad akaratod abban van, ami a minden napi dolgok végzéséről szól.
Abban nincs szabad akaratod, hogy Te döntsd el, mi a rossz, és mi nem.
Más szóval, az erkölcsi törvényeket elveket, Isten hozza, ezt kell nekünk betartani.
válasza:"De ha láttam volna előre hogy a robot gyilkolni fog, és hogy ennek következményeképp inkább roncstelepre viszem, akkor nem megvárom amíg gyilkol, hanem eleve meg sem építem, érted!"
Mert te nem is szereted azt a robotot!!! :)
Isten embereket teremtett, nem robotokat. Embereket teremtett, akiket szeret. :)
válasza:A Biblia tele van antropomorfizmussal, vagyis olyannak írja le Istent, mintha ember volna. Például van neki szeme, füle, karja, ujja, stb. Vagy például emberi érzelmeket és tevékenységeket tulajdonít neki, fel lehet dühíteni, bosszantani, haragra gerjed, elfelejt vagy éppen kíváncsi valamire, s persze ilyen a kérdező által említett "megbánás" is.
Természetesen Isten nem ember, nincs neki sem emberi teste, sem emberi alakja (most ugye nem a megtestesült Krisztusról beszélek), s mindent tud, nincs benne semmi változás, igazából nem felejt el semmit, s nem bán meg semmit, nem lehet neki meglepetést vagy csalódást okozni.
A bibliai antropomorfizmust képletesen kell érteni. Mivel a valóságos Istent nem láthatjuk, ezért jobb híján általában emberszerűnek képzeljük, illetve hát maga a Biblia írja le emberszerűnek. Ha valaki az antropomorfizmusnak szó szerinti értelmet tulajdonít eretnekké és bálványimádóvá válik, mert az Istent embernek képzeli, holott nem ember.
"Isten megbánta, hogy embert teremtett" verset tehát nem úgy kell érteni, hogy Istenen átvonult egy ilyen érzelmi hullám, s megváltozott a gondolkodása. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ha Isten ember lenne, akkor így érezne, de mivel ő változatlan mindentudó Isten, ezért ennek az emberi érzelemnek nyilván van egy isteni időtlen megfelelője, amit mi nem igazán tudunk elképzelni. Istenben minden érzelem valahogy egyszerre van jelen időtlenül és változás nélkül, nincs olyan hogy most haragszik máskor meg elégedett.
válasza:Szerintem Te kevered a megbánást a belátással.
Megbánni annyit jelent, hogy a lelki ismeretünk figyelmeztető hangja ellenére tettünk meg olyas valamit, ami ellenkezik a lelki ismeretünkkel.
Belátni annyit tesz, hogy tévedtünk, és ennek következtében változtatunk, hogy ugyan azt a hibát ne kövessük el. De ha jó lelki ismerettel tévedünk, azt nem kell bánnunk, hanem csak belátnunk, hogy tévedtünk.
Kedves Kérdező! Hidd el, hogy a körülményeket Te soha sem irányíthatod, ha pedig irányítani szeretnéd,akkor a mások fölötti való uralkodási vágynak kísértésének engednél.
Mindenki, csak önmagáért felel, másokért, mások tetteiért nem felelünk!
A szabad akarat, az tényleg szabad akaratot jelent. Isten tudja azt is ami meg történhet, de azt is, ami soha nem fog megtörténni, de megtörténhetne.
Nem az emberekben bízik, hanem saját szeretetének az erejében. Türelme és irgalmassága végtelen, föl se tudjuk fogni, hogy mennyire szeret bennünket embereket.
"Mert te nem is szereted azt a robotot!!!"
Nem ez a lényeg. Akkor gyerekeket csinálok, akiket természetesen szeretek, de egyszer csak fogják magukat és elkezdenek egymással vérre menő harcokat vívni.
Ha tudom előre hogy ez várna rájuk, inkább nem csinálnék egy gyereket sem.
De eleve elvétjük a lényeget. Az értetlenségem gyökere még mindig a megbánás érzése, ami feltételezi hogy minimum ne lehessünk biztosak abban, hogy mit hoz a jövő.
Visszatérve az előbbi példára, ha elkerülhetetlen az számomra hogy legyenek gyerekeim, és hogy végül legyilkolják egymást, és én ezzel amióta élek tisztában vagyok, akkor nem tudok megbánást érezni. Legfeljebb egy örökös sajnálatot, mert tudom hogy mi az elkerülhetetlen végzetük.
"Megbánni annyit jelent, hogy a lelki ismeretünk figyelmeztető hangja ellenére tettünk meg olyas valamit, ami ellenkezik a lelki ismeretünkkel."
Ezt értem, Emánuel, de ha valaki előre látja a jövőt, akkor előre tudjuk hogy milyen következménye van a tettünknek, így lehetetlen hogy időben egy bizonyos ponton bekövetkezzen ez a megbánás érzete.
""Isten megbánta, hogy embert teremtett" verset tehát nem úgy kell érteni, hogy Istenen átvonult egy ilyen érzelmi hullám, s megváltozott a gondolkodása."
Szp, pedig a Bibliában leírtak alapján ez történt. Egyik pillanatról a másikra ki akarja irtani az egész emberiséget. Majd kicsivel később úgy dönt hogy egy családnak azért mégis megkegyelmez.
Ez mi ha nem egy érzelmi hullám?
Oké, akkor Isten esetében ne nevezzük megbánásnak, de a lényeg ugyanaz. A tettei alapján egyik pillanatról a másikra megváltozott az, hogy mit szeretne kezdeni az emberekkel. Ilyesfajta viselkedés csak úgy lehetséges ha valami nem a várt módon alakul, ezért korrigálni kell, akkor viszont egyértelmű hogy az illető, aki így viselkedik, legyen az ember, angyal, Isten, nem lehetett 100%-ig biztos benne hogy mi fog történni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!