Mi a baj a karizmatikusokkal?

2-es vagyok: nekem semmi bajom a karizmatikus tesókkal, csak írtam, hogy miért nem csípi őket egy vallásos ember. Én pl azért nem járok karizmatikusok közé, mert más a személyiségem. Ennyi. Istennel tudok közösségben lenni, hallom a hangját (szó szerint értem és ez miatt is ki tud akadni olyan, aki mindenféle szertartásban gondolja a lényeget, miközben Istent nem is ismeri), de egy egészen más közegre van szükségem. Nekem. Mert én ilyen vagyok.

Más pedig más.

Karizmatikus csoportok a katolikus egyházban: Mi a baj velük?

[link]

A karizmatikus közösségek olyan örömöket élnek át a szertartásaikkal járó extázissal,melyek többnyire idegenek a Krisztust követő keresztények köreiben.

Igaz,amikor Isten Lelkével együttműködve a keresztények közvetítik Isten szeretetét,különleges örömben van részük,azonban ez az öröm teljesen más,mint az extázis önkívületében átélt érzés.

Az ilyen idegen örömöktől fűtött emberek kisugárzása taszítólag hat egy keresztényre.

Az undorról és a rossz érzésekről eszembe jut Pál apostol egyik gondolata, ami arról (is) szól, hogy amit a korai keresztények képviseltek, azt sokan úgy élték meg, mint egy kellemes illatot. Megint mások ugyanazt úgy élték meg, mintha dögszag lenne. Létezik szellemi dolgokban jó és helyénvaló undor is, amikor egy dolog mögött a gonosz van. Ám olyan is létezik, hogy az ember azért érez undort, mert nem tiszta a szíve. Az pedig tudható, hogy annak az embernek egészen biztosan nem tiszta a szíve, aki érzések alapján hoz ítéletet másokról.

"Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos? Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban." (2Kor 2,14-17)

A Biblia számos esetben említ földre esést Isten jelenlétében, az erre való választ a kritikusok rendszeresen elsunnyogják, amikor felmerül. Az Ószövetségben angyali és isteni meglátogatások során rendszeresen a földön kötöttek ki a meglátogatott emberek, az is kiderül, hogy nem kérdezték meg őket előtte, hogy hozzájárulnak-e ehhez. Jézus szolgálata során is sokan a lába elé estek. Nem magyarázza a Biblia, hogy ezt hogyan kell elképzelni. A "lába elé" kifejezés egy szűk földrajzi terület, ami Jézus lába előtt helyezkedett el, és mindig Jézussal együtt mozgott, bárhova ment. Hány négyzet centiméterre, négyzet deciméterre vagy négyzet méterre vonatkozik a "lába elé" kifejezés? Nem magyarázza a Biblia. Amit tartalmaz a kifejezés, csak annyi, hogy Jézus lába előtt, és hogy a földkéreg felszínéig és nem tovább. A Jézust letartóztatni szándékozókra akkor, amikor Jézus azt mondta nekik, hogy "Én vagyok!", akkor egy erő hátralökte őket, elkezdtek hátrafelé menni, de nem nyerték vissza az egyensúlyukat, hanem mind a földre estek. Hova? Jézus lába elé. Milyen közel? Nem tudni, de lehetett akár őt, tíz méter is. Ha csak simán hanyatt estek volna, a fejük akkor is két és fél, három méterre eltávolodott volna Jézustól. A Biblia legvégén, a Jelenések könyvében, amikor Jézus megjelent Jánosnak, János is összeesett mint egy halott. De Jézus rátette a kezét, és felemelte.

Az extázisról és a kicsattanó örömről pedig az jutott eszembe, hogy Pünkösd napján, amikor Isten Szelleme betöltötte a tanítványokat, és elkezdtek nyelveken szólni, kimentek az utcára, és az emberek azt gondolták, hogy részegek. Ha csak szolidan, visszafogott, polgári módon tették volna, akkor nem gondolták volna azt, hogy részegek. A részeg ember vidám, harsány, dülöngél, elesik és nem nagyon vesz tudomást a külvilágról. A tanítványok is hasonlóan viselkedtek, ezért kellett Péternek megmagyaráznia a hallgatóknak, hogy mi történt.

Ami a nyelveken szólást illeti, dacára annak, hogy többször is említi a Biblia a Szent Szellemmel való betöltekezés jeleként, csupán egyetlen alkalommal mondja, hogy a hallgatóság, amely a különböző nemzetekben élő zsidókból és prozelitákból állt, a saját nyelvén hallotta őket szólni: Pünkösdkor, és sehol máshol. Pál apostol egyenesen azt mondja, hogy a nyelveken szólót senki sem érti, csak Isten. Ha ez így van, akkor a nyelveken szólás alapesete nem az, ami Pünkösd napján történt, hanem az, amikor a hívők nyelveken imádkoznak, amit még ők maguk sem értenek, de Isten érti, és meg is hallgatja. Pál apostol szerint a hívő ember imaélete értelemmel elmondott imából, és nyelveken való imából is áll. Azt is mondja, hogy a nyelveken szólás azt építi, aki gyakorolja. De hogyan épül az, aki nem gyakorolja? A keresztény hit szellemi, ennek megfelelően természetfeletti oka van, és természetfeletti a működése is. Aki távol tartja magát a természetfelettitől, az élő hittől is távol tartja magát. A kérdés csak az, hogy Jézust és az Ő evangéliumát elfogadva, Jézus nevében, Jézust dicsőítve tartja-e valaki a kapcsolatot a természetfelettivel, vagy bármilyen más módon? A más módok mindegyike a Sátánnal hozza ismeretségbe az embert. De a Feltámadott Jézus Krisztus által való természetfeletti kapcsolat jó és helyénvaló, sőt megkerülhetetlen. Aki ettől távol tartja magát, az Jézustól tartja magát távol.

Zenon!

Olvass utána,hogy mit jelent"karizma"!

Nem magával a karizmatikusokkal van gond,hanem azzal ahogy egyes tagok átélik ezeket az alkalmakat.Elszoktam járni karizmatikus alkalmakra is,bennem nyugalom és béke van az ott mondott imák,dicsőitések alatt.Múltkor a mellettem lévő lány megkérdezte imádkozhat-e értem,mondtam igen,olyan dolgokat mondott ki az ima alatt amelyek aggasztanak,foglalkoztatnak és ehhez kapcsolódóan bátoritanak.Működik az ismeret szava,de ilyen dolgot,hogy valaki a megfelelő dolgot mondta

egy adott helyzetre nem csak itt tapasztaltam.A lélekbe nyugvás elfogadható az viszont már nem amikor valaki tényleg fetreng,vonaglik és artikulálatlan hangokat ad ki,sikitozik és másokat elijeszt.Az egyik ismerősöm aki karizmatikus a templomban egyszer mise alatt úgy elkezdett zokogni,üvöltözni,hogy azt roszz volt hallgatni...ráadásul egy csomó gyerek is volt a templomban.Egyetértek az egyik hozzászólóval aki azt irta különlegességeket keresnek,sokuk számára csak a gitáros Szentmise a jó,meg azok a prédikációk amik a gyógyitásról szólnak ha nem ilyen a mise,nem az a témája prédikációnak,nem történnek gyógyulások ott helyben az már nem jó.Holott karizmatikus lelkigyakorlaton a karizmatikus atya nem igy szólt azt mondta a Szentmise nagy érték és a csendes misében is Isten jelen van és működni tud.Ott is volt ismeret szava,imádságok,dicsőités.Egy korrekt lelkigyaorlat volt,nem voltak benne eltúlzások.Valósznúleg sok minden függ a vezető személyiségétől is és a tagok összetételétől is.Van aki csak önmagát keresi a mások felé való szolgálatot meg háttérbe szoritja.