Mit jelent a cselekvő hit annál, aki halála előtt fél perccel tér meg?

Az ember hit által igazul meg, nem cselekedetekből.

A hit cselekvő hit, de ha nem volt ideje jó cselekedetekre, az nem kavar be az üdvösségnél.

Nincs olyan, hogy az ember egész életében megátalkodott volt, majd halála előtt hirtelen megtér, mint írod hisz és üdvözül.

Botorság lenne azt gondolni, hogy ilyen csacska trükkel kijátszhatod Istent. Ez ahhoz hasonló, mint amikor a főurak régen olykor magukkal vittek egy papot, hogy haláluk leőtt legyen aki megkereszteli őket, hogy biztos üdvözüljenek. Ez ugyan úgy Isten kijátszása. De Ő nem egy robot, aki az 0 és 1 értékeket ismeri, hanem az egész életutadat látja.

#2 hozzászólással nagyjából egyetértek. Ha egész élete a hit gyümölcseit termette, de nem fogadta el Istent, csak halála órájában, akkor üdvözül. Ha egész életében megátalkodott volt, de a halál árnyékában mondja "Hiszek Uram!", akkor könnyen lehet, hogy elkárhozik.

Így van, mindent csak te tudsz helyesen és jól, aki nem a nézetedet vallja, az mind hülye.

Már csak az a kérdés, hogy minek teszed fel a kérdést, ha te tudod egyedül a választ? és az aki veled egyetért...

"Ha egész élete a hit gyümölcseit termette, de nem fogadta el Istent, csak halála órájában, akkor üdvözül."

Én ezt nem értem. Hogyan tud valaki hitből fakadó jó cselekedeteket véghez vinni, ha nincs meg a hite, amiből cselekszik. Mert ez a hit az evangéliumban való hit. Isten a hitünk által munkálja bennünk a cselekedeteket. De ha addig nem hitt Istenben, nem fogadta el a Krisztus általi váltságot, akkor?

Meg ezzel olyan, mintha azt mondanád, hogy az üdvösség cselekedetfüggő. Mert a vége ugyanaz, Istenhez fordul. De te azt mondod, hogy a megtérése csak akkor számít be, ha addig jót cselekedett, mert ha megátalkodott volt, akkor inkább elkárhozik.

"Botorság lenne azt gondolni, hogy ilyen csacska trükkel kijátszhatod Istent."

Az igaz megtérés nem kijátszás. Vagy mi történik azzal, aki pl. bűnöző volt, aztán valamivel később megtért, de még a megtérése napján meghalt egy balesetben és nem érkezett Istennek tetsző krisztusi életet élni?

Ha előtte nem lett volna bűnöző, akkor jobb eséllyel üdvözülne? De akkor nem úgy jön ki, hogy a cselekedetektől válik függővé az egész?

Na és mi volt a latorral, akit Krisztus mellett feszítettek meg, de halála előtt felismerte Krisztust?

Értem amit írsz, viszont visszakérdezek.

A Krisztus előtt élők hogy hihettek az Evangéliumban? Az ókorban, középkorban élők, ahova nem jutott el az Evangélium, hogy hihettek benne? Sőt, még ma sem jutott el mindenhova. Ők akkor szerinted mind kárhozatra vannak ítélve?

Lényegében ezt állítod.

Vagy mondok mást. Tudjuk, hogy az üdvösséghez mennyire fontos a keresztség, hiszen írva van. Mi a helyzet azokkal az első századi vértanúkkal, akik katekumenként szenvedtek vértanúságot?

"Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába."

Úgy hiszem, hogy Isten mindenkinek adott lelkiismeretet. Ha valaki lelkiismeretére hallgatva cselekszik, noha tudatosan nem hisz, még is teremheti a hit gyümölcseit. Vagy tagadod, hogy az ateisták képesek lennének jót tenni? Én hiszem, hogy ateista is tehet jót. Ha jót tesz, szerinted kitől származik? Szerintem a jó egyedüli forrása Isten, semmi és senki más. Tagadod? Mert vagy az egyiket, vagy a másikat tagadod. Vagy szerinted az ateisták vagy más vallásúak képtelenek a jóra, vagy szerinted a jó forrása nem egyedül Isten.

Érdekes, hogy felhoztad a két lator példáját. Az egyik közülük megátalkodott volt, a másik pedig alapjában jó lehetett. Pont erről írtam korábban. Bizonyára mind a kettőnek voltak bűnei, de lelkületük alapvetően különbözött. Ezért volt lehetséges, hogy a jobb lator felismerje Krisztust és megtérjen bűneiből. Mondhatni könnyű dolga volt, hiszen maga Krisztus oldozta fel.

A kérdésben megfogalmazott esetben sehogyan sem.

Én nem is hiszek a "cselekvő hitben".

Én hiszek,a hitből fakadó cselekedetekben.

Akinek szívében Isten Lelke hitet ébresztett a világ Megváltójában,az,mint természetes következményként engedelmes Isten szeretet törvényének.

Természetesen,nem az üdvösség eléréséért,hiszen azt hitével már elérte,hanem a hit által elnyert üdvösség egyenes következményeként.

"Úgy hiszem, hogy Isten mindenkinek adott lelkiismeretet."

Akkor még mindig nem hitből cselekszik, hanem lelkiismeretből.

Nincs meg a hitben és igazságban való imádat.

"Az egyik közülük megátalkodott volt, a másik pedig alapjában jó lehetett."

Ez a te feltételezésed.

Meg amúgy is, nem úgy volt, hogy minél nagyobb a bűn, annál nagyobb a kegyelem?