Ti hogy szoktatok felkészülni gyónásra?

Nagy részét szerintem tudja az ember. Fontos, hogy nyugodtan készüljünk a gyónásra, ne csak úgy beessünk. Hanem előtte a magányunkban tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot.

Tudod 5-ös, nem kell velünk egyet érteni. Mi katolikus keresztények vagyunk és egyet értünk azzal, amit az egyház mond a bűnről.

Gyónás előtt mindig átgondlom, összegzem a vétkimet,de nem sokat foglalkozik vele a Tiszi, jó, jó, mond tovább, szokta ilyenkor mondani.

Lustaság, falánkság, irigység és ingerültség, harag szokot lenni a számlámon, de a multkori gyónás előtt megfogtam egy lány mellét, aztán se vége, se hossza nem volt a kérdéseknek, alaposan megizasztott.

Most megyek majd hozzájuk locsolni, már előre idegesít mi sül ki belőle, de már most is benne vagyok a pácban, parázna gondolatok nypmasztanak, sejthetitek.

Legelőször is bűnt követek el. Bocsi, hogy viccel kezdem, de ezt nem tudtam kihagyni! :)

Igazából nem kell semmi különleges, csak bátorság arra, hogy valakinek, aki talán ismer és kedvel is, hajlandó legyek megmutatni, hogy milyen vagyok valójában, akármilyen ennek ellenálló rossz érzések, pl. szégyen, félelem vannak bennem. Kockázatot vállalni, hogy esetleg emiatt nem fog szeretni, elutasít, vagy egy ilyen sebezhető állapotban a durvaságával még inkább megsebez, vagy pl. nem fogok megkapni tőle további bizalmat ("előléptetést"), amire vágytam.

Az én egyházamban eddig mindig elfogadtak, és megértőek voltak, amikor megvallottam a bűneimet, és sokszor megköszönték a nyitottságot, biztattak is, hogy ne adjam fel. Sőt, ez elősegítette, hogy ne egy magamról fenntartott hamis képet szeressenek, hanem azt, aki vagyok, még ha messze is vagyok a tökéletestől. A mi egyházunkban a Jakab 5:16 miatt egymásnak valljuk meg a bűneinket, külön kitüntetett papság nincs. (A Jakab 5:16 szerint az is fontos, hogy azért, aki megvallja a bűnét, imádkozzunk, és magunkért is, hogy kísértésbe ne vigyen a másik ember bűne.)

Egy érdekes kérdés a bűntudat, szégyen. Isten szinte sosem említi a szégyent, mint ami kívánna, a bűntudatot meg egyszer sem. A szégyent is negatívan ítéli meg Isten, csak olyan kontextusban hozza fel, amikor már teljesen eltompult az ember a bűnei tekintetében: kb. "még a szégyen is jobb állapot lenne annál, mint az, amiben most vagytok." (Jer 6:15)

A bűntudat hasonló ahhoz, mint amikor az ember a testét kínozza, pl. ostorozza, és magát bünteti testileg, csak a bűntudattal az ember az érzelmeit "kínozza". Fontos tudni, hogy ahogy a testünket sem engedi Isten, hogy magunk megítélése szerint gyötörjük, az érzelmeinket sem engedi így gyötörni. Ezért a bűntudatot is meg kell vallanunk, mint bűnt, és el kell hagynunk. És ha a bűntudat miatt van bűntudatod, azt is valld meg, ahányszor csak előjön! Ha imádkoznak is érted az egyházadban, mint nálunk, akkor valami kiút fog adódni.

Ez egy komoly téma, és magamnak is küzdenem kell vele. Könnyű lenne azt mondani, hogy a Sátán állandóan vádol és kárhoztatni próbál, és egy idő után sikerül bűntudatba vinnie. De attól, hogy Sátán kísért a bűntudatra, nekem nem kellene bemenni egy "érzelmi ostorokat" kínáló boltba, és nem kéne megvennem egy "érzelmi ostort", vagy ha már megvettem, ki kéne dobnom a kukába!

Szóval, most megvallottam ezt a bűnömet,a bűntudatot itt nyilvánosan is.

A becenevem Stefán. Ha valaki, aki olvassa, úgy gondolja, imádkozni akar értem, azt nagyon köszönöm.

Kedves #5-ös válaszoló! Tudod, hogy mi az a megbotránkoztatás? Egy ma ritkán használt szó. Ha jól tudom, azt jelenti, hogy valaki igyekszik a cél felé futni, küzd az első helyért, és elgáncsolják. Nem emberi feladat, hogy mások meggyőződését megpróbáld felülírni. Ez még Istennek is komoly feladat lehet, pedig ő mindenkiről mindent tud. Ha valaki valamit bűnnek gondol, még ha akár Isten szerint nem is bűn az, ítéletet fog hozni magára, ha megteszi. Így erre csábítani tilos és életveszélyes. Amúgy meg a botránkozás okozás súlyos következményekkel jár. Képzeld magad egy futballdöntőre, amint az egyik csapat előretámad, a nézők őrjöngenek, te pedig beszaladsz, és megpróbálod elgáncsolni a gólhelyzetben levő csatárt. Mire számítasz, üdvrivalgásra? Nem arra, hogy néhány felbőszült szurkoló neked támad, és ha szerencséd van, akkor a biztonságiak még idejében ki tudnak menteni, mielőtt agyonvernének?

Másrészt nem az emberek, tégedet is beleértve mondják meg, mi a bűn, hanem Isten. Szóval megadnád-e a lehetőséget magadnak, hogy belenézz a Bibliába, és akár változtass az elképzeléseiden, ha tévesnek bizonyultak?