Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Vallás » Miért írt Pál apostol a...

Miért írt Pál apostol a Korintusiaknak a hús evéséről? Voltak abban a gyülekezetben zsidók is?

Figyelt kérdés

1Kor10,23-33

Mert a 29. versben, azt írja, hogy nem a tulajdon lelkiismeretért, hanem a másikért. Ezek a másikok zsidók, vagy pogány hívők akik zsidó életmódot folytattak(gondolok itt a hús evésére)?


2018. máj. 23. 06:42
 1/3 anonim ***** válasza:

A korintuszi keresztények között vita tárgya volt, hogy szabad-e olyan húst enni, amelyet korábban talán bálványoknak áldoztak, és aztán eladtak a húspiacon. Némelyek úgy érveltek, hogy „a bálvány semmi”, ezért jó lelkiismerettel meg lehet enni a húst. Mások viszont, akik korábban bálványimádók voltak, úgy érezték, hogy a hús elfogyasztása felérne az imádattal (1Kor 8:4, 7). Ez kényes téma volt, és megoszthatta volna a gyülekezetet. Hogyan segített nekik Pál, hogy elsajátítsák Isten gondolkodásmódját?


Először is, mindkét álláspont képviselőit emlékeztette rá, hogy az eledel nem viszi közelebb őket Istenhez (1Kor 8:8). Aztán figyelmeztette őket, hogy nem lenne jó, ha a döntési joguk botláskővé válna a gyengéknek (1Kor 8:9). A levelében később azt írta azoknak, akiknek érzékenyebb a lelkiismeretük, hogy ne ítéljék el azokat, akik fogyasztanak ilyen húst (1Kor 10:25, 29, 30). Tehát ebben az imádattal összefüggő, fontos kérdésben minden kereszténynek a saját lelkiismeretére hallgatva kellett döntenie. Ebből azt tanulhatjuk, hogy nekünk is tiszteletben kell tartanunk a testvéreink döntéseit, még kisebb jelentőségű kérdésekben is (1Kor 10:32, 33).


Tehát nyilván voltak nem zsidók és zsidókból lett keresztények is, akik korábban más-más véleményen és vallásos gyakorlaton voltak.

2018. máj. 23. 07:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:

Az i. sz. első században a pogányok körében elterjedt szokás volt, hogy a szertartásaikon húst ajánlottak fel a bálványoknak. Ilyenkor az áldozati állat egy részét az oltárra helyezték, egy részét a papoknak adták, egy részét pedig az imádó maga ehette meg akár egy egyszerű étkezésen, akár egy ünnepen, akár a templomban, akár otthon. Gyakran előfordult azonban, hogy az ilyen hús egy részét a húspiacra (maʹkel·lon) vitték, és eladták.


Sok keresztény a megtérése előtt úgy evett bálványoknak áldozott húst, hogy tiszteletet érzett a bálványok iránt (1Ko 8:7). Emiatt ezek az egykor pogány személyek azzal a démonistennel kerültek kapcsolatba, amelyet az adott bálvány jelképezett (1Ko 10:20). Nagyon időszerű volt ezért, hogy a korai keresztény gyülekezet vezető testülete a szent szellem irányításával egy hivatalos levelet küldött Jeruzsálemből, amelyben megtiltották, hogy szertartásos keretek között bálványoknak áldozott húst egyenek. Ezzel megóvták a keresztényeket attól, hogy ilyen módon bálványimádatba keveredjenek (Cs 15:19–23, 28, 29).


A keresztényekben, így azokban is, akik a pogányok lakta Korintuszban éltek, számos kérdés vetődött fel. Vajon jó lelkiismerettel elmehetnek egy bálványtemplomba, és ehetnek húst, ha meg sem fordul a fejükben, hogy tiszteljék a bálványt? Van valami kivetnivaló abban, ha a húspiacon (maʹkel·lon) olyan húst vásárolnak, amelyet bálványoknak áldoztak? És mit tegyen egy keresztény, ha valaki megvendégeli őt?


Pál ihletés alatt időszerű tanácsokkal látta el a korintuszi keresztényeket, hogy jól tudjanak dönteni. Igaz, „a bálvány semmi”, mégsem lett volna tanácsos, ha egy keresztény bálványtemplomba ment volna húst enni (még akkor sem, ha nem a szertartás keretében tette volna ezt), mivel félreérthették volna a helyzetet azok, akik gyengék voltak szellemileg. Még azt gondolták volna, hogy ez a keresztény bálványt imád, és megbotránkozhattak volna. Az is lehetséges, hogy a gyenge szellemiségű személyek ennek hatására szertartás keretén belül is ettek volna bálványoknak áldozott húst, amivel viszont semmibe vették volna a vezető testület rendeletét. Annak a veszélye is fennállt, hogy az ilyen hús fogyasztásával ez a keresztény a saját lelkiismerete ellen tesz, ami bálványimádatba sodorhatta volna (1Ko 8:1–13).


A piacon azonban jó lelkiismerettel vásárolhattak a keresztények olyan húst, amelyet bálványoknak áldoztak a templomokban, mivel a szertartástól nem változott meg a hús. A piacon már nem tekintették azt „szentnek”. Ugyanolyan volt, mint bármely más hús, ezért a keresztényeknek nem kellett tudakozódniuk afelől, hogy honnan származik (1Ko 10:25, 26).


A keresztényeknek akkor sem kellett tudakozódniuk, hogy milyen húst tálalnak fel nekik, ha valaki meghívta őket. Nyugodt szívvel ehettek belőle. De ha egy jelenlévő megjegyezte, hogy „áldozatként bemutatott” hús az, akkor a keresztények inkább nem ettek belőle, nehogy megbotránkoztassanak valakit (1Ko 10:27–29).

2018. máj. 23. 07:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:
Érdemes elolvasni hozzá Róma 14-et. A 14.15-ös vers a kulcs, és természetesen a szövegkörnyezet magyarázza
2018. máj. 23. 10:02
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!