Hol írja a Biblia, hogy az állatok nem kerülnek a Mennyországba?

Tisztelt kérdező!

Sehol sem írja, de ez fel sem merül. Az álatokkal kapcsolatban nem beszél a Biblia örök életről, meg feltámadásról, mint az ember esetében. De ha már a "mennyországot" említetted, hol írja a Biblia, hogy minden "jó ember" a mennyországba, vagyis az égbe kerül? Eleve ezt sem írja, mert nincs is így!

"A lélek az a pneuma."

Nem, a pneuma az a szellem! A héber 'ruah' és a görög pneuma ugyanazt jelenti, és a következetes bibliafordítások meg is különböztetik a 'léleknek' fordított héber 'nefhes' és görög 'pszükhé' szavaktól, hiszen ez a két fogalom a Szentírásban is jól elkülönül egymástól, más-más jelentéssel.

Amiről Salamon beszél, hogy "ugyanaz a szellem van az állatban és az emberben is", az a héber 'ruah, görög pneuma, amit gyakran 'szellemnek' fordítanak. A Károli szinte mindenhova lelket is.

A szellem kifejezésen is több mindent ért a Biblia, de itt az életerőt lehet rajta érteni, azt, amit Isten adott az első emberpárnak, kik ezáltal lettek "élő lélekké". Ezt a szellemet, vagyis életerőt adjuk tovább az utódainknak, ami a halál után "visszatér" (nem szó szerint az űrön át) Istenhez.

"Isten egyedül az emberbe teremtett pneumát, állatba, növénybe nem."

A növényeket ne keverjük bele, de mivel a pneuma, avagy a szellem az életerőt jelenti ez esetben, így természetesen mind az állatban, mind az emberben ugyanaz a szellem van, ami a halálkor megszűnik. Erről ír Salamon.

Ha a lélekre gondolsz, azt sem "teremtette bele" Isten az emberbe, hanem ahogy a Mózesnél le van írva, az "orrába lehelt élet lehelete" (szellem, vagyis 'életerő') hatására vált az ember "élő lélekké", vagyis élőlényé.

Sehol sem olvasol olyant, hogy "lelket kapott"! Még kevésbé azt, "halhatatlan lelket" kaptál, mivel a 'halhatatlan' és a 'lélek' fogalmai sehol sem szerepelnek együtt a Bibliában!

"Ahogy a Szentlélek is pneuma, sőt az angyalok is."

A szellem szó másik jelentése szerint a szent szellem természetesen szellemi természetű. Ahogyan az angyalok is szellem személyek.

"Az állatokban nincs pneuma, nincs lelkük."

Ahogy az embereknek sincs. Ők maguk a LELKEK! Nem lelkük van, hanem ők maguk a lelkek, élő lelkek, vagy holt lelkek, ahogy a Biblia írja. Mert nem "lelket kaptál", hanem élő lélekké lettél, nem mindegy!

De a szellem (pneuma) viszont mind az emberben, mind az állatban, mint életerő megvan. Ez ennyire egyszerű.

"A Prédikátor szerint minden hiábavaló, mert ugyan az lesz a sorsa a jóknak és a rosszaknak, az embernek és az állatnak, meghalnak és elporladnak.

Jézus szerint nem minden hiábavaló, mert a jókat üdvözíti és örök életük lesz Benne (a gonoszak pedig örök kárhozatra mennek)."

Valójában nincs ilyen különbség a két ember között, de majd holnap.

A Máté 12:42-ben Krisztus Jézus úgy utalt magára, hogy „Salamonnál nagyobb van itt”. Minthogy Salamon Jézust szemléltette, vajon összhangban vannak-e Salamonnak a Ko·heʹleth című művében megírt szavai Jézus tanításaival? Sok hasonlóságot találunk! Például Jézus hangsúlyozta Isten munkájának hatalmas méretét, amikor ezt mondotta: „Az én Atyám mindezideig munkálkodott, és én is munkálkodom” (Ján 5:17). Salamon is utal Isten műveire: „Láttam az igaz Isten minden művét, és azt, hogy az ember nem képes kikutatni, ami a nap alatt történik; az emberiség keményen fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem találja meg. És ha azt mondanák is, elég bölcsek ahhoz, hogy megismerjék, képtelenek lennének megtalálni” (Préd 8:17 [9:2, Károli]).

Jézus is, Salamon is buzdította az igaz imádókat arra, hogy gyülekezzenek (Máté 18:20; Préd 4:9–12; 5:1). Jézus magyarázatai „a dolgok rendszerének a befejezéséről” és „a nemzetek meghatározott idejéről” összhangban vannak Salamonnak azzal a kijelentésével, hogy „mindennek meghatározott ideje van, ideje van minden dolognak az ég alatt” (Máté 24:3; Luk 21:24; Préd 3:1).

De mindenekfelett Jézus és tanítványai is – Salamonnal egyetértve – figyelmeztetnek bennünket az anyagiasság csapdáira. A bölcsesség igazi védelem, mert „életben tartja tulajdonosait” – mondja Salamon. „Keressétek tehát először a királyságot és az ő igazságosságát, és mindezeket a dolgokat ráadásul megkapjátok” – mondja Jézus (Préd 7:12; Máté 6:33). A Prédikátor 5:10-ben ezt olvassuk: „Aki szereti az ezüstöt, nem elégszik meg az ezüsttel, sem az, aki szereti a gazdagságot, nem elégszik meg a jövedelmével. Ez is hiábavalóság.” Ehhez hasonló tanácsot ad Pál az 1Timótheus 6:6–19-ben: „Mindenféle káros dolog gyökere a pénz szeretete.” Hasonló párhuzamos idézeteket találunk a Biblia tanításainak más pontjaira vonatkozóan is (Préd 3:17 – Csel 17:31; Préd 4:1; – Jak 5:4; Préd 5:1, 2 – Jak 1:19; Préd 6:12 – Jak 4:14; Préd 7:20 – Róma 3:23; Préd 8:17 [9:2, Károli] – Róma 11:33).

Isten szeretett Fiának, Jézus Krisztusnak – aki test szerint a bölcs Salamon király leszármazottja volt – a Királyság-uralma egy új földi társadalmat fog megvalósítani (Jel 21:1–5). Amit Salamon az előképes királyságában élő alattvalóinak útmutatásként megírt, életfontosságú mindazok számára, akik most reménységüket Isten Jézus Krisztus alatti Királyságába helyezik. Annak uralma alatt az emberiség ugyanazon bölcs alapelvek szerint fog élni, amelyeket az egybegyűjtő ismertet, és örökké örvendeni fog a boldog élet ajándékainak. Most van itt az ideje egybegyűlni Jehova imádatában, hogy Királysága alatt az életnek teljes mértékben örvendhessünk majd (Préd 3:12, 13; 12:13, 14 [12:15, 16, Károli]).

Nem ír ilyesmit.

Az Édenkertben voltak álltok, itt velünk is vannak állatok és a megváltott világban is lesznek állatok.

Ha itt a Földön meghal mondjuk egy kedvenc kutya, akkor nem megy a mennyországba, de azt el tudom képzelni, hogy a Gazdija kérheti a Jóistent, hogy teremtse meg újra, hogy a megváltott világban is együtt lehessenek.

(az Emberiség visszakapja a Földet, csak előbb Isten megtisztitja azt)