Van itt olyan személy, aki valamilyen oknál fogva nem lehet se pap, se szerzetes, se házas, mégis érzi magában Isten hívását, hogy neki éljen feladva önmagát és a saját akaratát, vágyait?

Egyedül nem megy.

Megakadályoz benne:

- anyagi helyzeted,

- idő hiánya és

- energiád mennyisége.

Bármelyik nemléte hiányérzetet fog okozni, ami kellemetlen érzéssel jár együtt.

Ha azt akarod csinálni, amit kérdésed magyarázatában írsz, keress egy olyan szervezetet, ami neked megfelel, ahol hajlandó vagy önkéntes munkát végezni - és ők elfogadják önkéntességed.

Miért ne lehetnél pap? Szerintem pont ilyen Krisztusban valóban hívő, szociálisan fogékony emberekre van szüksége az Egyháznak.

De ha még nem szeretnéd magad elkötelezni a cölibátus révén, akkor is ott van sok lehetőség, amiket #2 hozzászóló sorolt.

Szia

Azt gondolom, sokan vagyunk ilyen "személyek", akik megfogadjuk, átérezzük, és éljük Pál apostol szavait, amit a 2Korintusz 5:15-ben fogalmazott meg: "És azért halt meg mindenkiért(Krisztus), hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt értük, és feltámadt."

valakinek a követése azt jelenti, hogy a társai vagyunk, „ugyanarra megyünk, mint ő”. Aki azt mondja, hogy egységben marad (Istennel), maga is köteles továbbra is úgy járni, ahogyan Krisztus járt — mondja az 1János 2:6. Hogyan járt Jézus? Az égi Atyja és a tanítványai iránti szeretete kizárta az önzést. „A Krisztus nem a maga kedvében járt” — írta Pál Róma 15:3. Még akkor is fontosabbnak tartotta mások szükségleteit, mint a sajátjait, amikor fáradt vagy éhes volt a Márk 6:31–34 szerint. Jézus ezenkívül a Királyság-prédikáló munkában és a tanításban sem kímélte magát. Utánozzuk őt, buzgón teljesítve azt a megbízatást, hogy ’tegyünk tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, és tanítsuk meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit Jézus parancsolt’ Máté 28:19, 20. Krisztus mindebben mintát hagyott, és nekünk ’szorosan kell követnünk a nyomdokait’ 1Péter 2:21.

Nagyon jó írás:

[link]